A munkahelyről távozni is stílusosan kell

Először talán próbálják megbeszélni... © sxc.hu

Ha rossz szájízzel lépünk ki az irodából, s ezt a legtöbb volt kollégánknak a tudomására is hozzuk, ezzel csak árthatunk magunknak. Már csak azért is, mert ha még nem találtunk új munkahelyet, nem árt, ha minél több olyan embert tudunk felkeresni a kapcsolati hálónkból, akikkel jó a viszonyunk. Kevésbé akut esetben is érdemes a jó kapcsolatot megőrizni a korábbi munkatársakkal, a későbbiekben ugyanis értékes információforrásként szolgálhatnak, s álláskereséskor is jól jöhetnek.

„Nem tudhatjuk, hogy kinek fogunk dolgozni a jövőben, s ez a bizonyos illető, vagy cég kikkel áll kapcsolatban” – mondja a Heidrick & Struggles International egyik munkatársa. „Ezért sem érdemes felégetni magunk után az összes hidat. Jobb az érzelmi kérdéseket ilyenkor félretenni.”

„Emlékszem egy nőre, aki felmondott korábbi munkahelyén, egy biotechnológiai cégnél, s mielőtt elment, alaposan beolvasott a főnökének” – nyilatkozta a Wall Street Journalnek Jeff Kaye, a texasi Kaye/Bassman International ügyvezetője.

„Másfél hónappal később kiderült, hogy a céget ahol a hölgy elhelyezkedett, korábbi munkaadója vásárolja meg, s a szervezeti átalakulás révén ismét korábbi főnökének kell majd dolgoznia. Annak érdekében, hogy elkerülje a kellemetlenségeket, a nő azonnal felmondott, s most éppen újra állást keres.”

Az ilyen helyzetek elkerülése érdekében fontos, hogy ne idegenítsük el korábbi munkaadóinkat. Még akkor is, ha már alig bírjuk elviselni az előző iroda légkörét, próbáljunk meg uralkodni magunkon. Mondjuk el a főnöknek, hogy szerettünk a korábbi cégnél dolgozni, de nem akarunk elszalasztani egy új, más kihívásokkal kecsegtető lehetőséget. Fontos, hogy inkább az új munkahely vonzó tulajdonságait hangsúlyozzuk, mint a régi hibáit. Semmiképpen ne vádoljuk korábbi főnökünket, vagy a céget azért, mert nem volt idilli a munkakapcsolat. Még akkor is, ha ellenszenvvel viseltetünk felettesünk iránt, illik megköszönni a lehetőséget, s érdemes kihangsúlyozni, hogy mennyit tanultunk az ott eltöltött idő alatt.

Mielőtt utoljára beszélnénk a főnökkel, érdemes eltervezni, hogy mit akarunk mondani. Akár le is írhatjuk egy papírra, amit nyugodtan magunkkal vihetünk a megbeszélésre. Ezzel elejét vehetjük annak, hogy összezavarodjunk, ha idegességünkben egy pillanatra megakadnánk. Ilyenkor csak le kell pillantani a papírra és máris folytathatjuk a mondandónkat.

Köntörfalazás helyett rögtön a megbeszélés elején közöljük a hírt, hogy felmondunk. Érdemes egy hivatalosan megírt felmondólevelet is magunkkal vinni, ezzel alátámaszthatjuk szándékunk komolyságát, s ezzel kivédhető, hogy a főnök azt gondolja, csupán a magasabb fizetés reményében pengetjük a távozás húrjait. Nem érdemes visszatáncolni, mert bár ha elfogadjuk a marasztaló ajánlatot, sokszor részesülhetünk előnyökben, ám megváltozhat főnökünk belénk vetett bizalma, s ez feszültséghez vezethet.

A távozás előtti néhány héten érdemes a feladatok teljesítésére koncentrálni, s ha már adott, a helyünkre kerülő embernek segítséget nyújtani a beilleszkedésben. Nem szabad azonban túlságosan rátelepedni, csupán útmutatást kell adni számára. Nem érdemes rosszat mondani a kollégákról, ez ugyanis semmi jóra nem vezet, az új ember pedig egyébként is kitapasztalná, melyik emberrel milyen viszonyt alakíthat ki az irodában.