Főleg ezt a 10 dolgot akarják tőled a munkaadók

Ha valaki nem csak álmai állásában hajlandó dolgozni, akkor könnyen belátja, hogy akkor van esélye a szerződésre, ha hajlandó a munkaadó elképzeléseit szolgálni, s ehhez megfelelően felkészült. Aki régóta állás nélkül van, szinte már mindent megtenne, csakhogy leigazolják, de talán már későn. Pedig ha már a kezdet kezdetén azokat a tulajdonságait igyekezett volna felmutatni, amelyekre a cégvezetők kíváncsiak lettek volna, tán a kálváriájára sem került volna sor. Nos mi az, amit valójában a munkaadók akarnak egy állást keresőtől?

1. Ambíció
Elég triviálisnak tűnik, hogy ambícióra van szükség a jó eredményekhez, de sokan azt hiszik, hogy elég, ha a képzettségük megvan, a lelkesedésre, az érdeklődésre semmi szükség. „Profi vagyok” szokták mondani. Jó azonban tudni, hogy a profizmusba nem csak a szakma ismerete, hanem szeretete is beletartozik. Aki nem szeret egy munkát, csak becsületesen elvégzi, attól közepesnél jobb teljesítményre nem lehet számítani. A munkaadó pedig, ha lehetősége van rá, ennél többet akar.

2. Kezdeményezőkészség
A munkaadók olyan embereket szeretnek igazán, akikkel nincs sok macera. Nem kell őket hosszasan tanfolyamokra járatni, nem kell nekik mindig mindent külön elmagyarázni, nem kell külön mindenre utasítani őket, s arra számíthatnak tőlük, hogy a problémákat gyorsan azonosítják, miként világos számukra, hogy a kompetenciájuk határain belül – ha ez lehetséges – a megoldást is szolgáltathatják. Ha pedig a feladat megoldása túlterjed a hatáskörükön, tudják, hogy kivel kell felvenniük a kapcsolatot a továbblépés érdekében.

3. Felnőni a munkához
Egy-egy munkakör nem változatlan. A szervezeti, üzleti, technikai körülmények változása egy-egy céget, szervezetet is állandó mozgásra kényszerít. A megfelelő reakciók a szervezeten belüli változások nélkül elképzelhetetlenek, ami egyértelműen a munkakörök folyamatos lassú módosulásához vezet. Ezt a munkavállalók gyakran úgy élik meg, hogy újabb és újabb terheket sóznak a nyakukba, ugyan annyi pénzért. Az igazság persze többnyire az, hogy számos régi dologgal nem kell foglalkozni, és jó pár újjal viszont igen. Lehet, hogy az újdonságok alkalmazása, kezelése magasabb szintű munkát követel, mint korábban. Aki képes a folyamatos fejlődésre, azt szeretni fogják. Talán annyira, hogy a fizetését is zokszó nélkül felemelik.

4. Önbizalom
Aki nem bízik önmagában, abban nem bízhat meg az sem, akinek dolgozik. A munkaadók az olyam embereket szeretik, akik így beszélnek: képes vagyok…, meg fogom…, meg tudom…, stb. És nem szeretik azokat, akik ilyen kifejezéseket használnak: azt gondolom…, véleményem szerint…, úgy érzem…, stb. És persze nem csak a szavaknak hisznek, hanem a testbeszédnek, a fellépésnek, s a referenciáknak is.

5. Vezetői képességek
A saját szintjén mindenki döntéshozó. Az azonos szinten lévő embereket többnyire a vezetői képességek különböztetik meg egymástól. Ki az, aki képes hatni az azonos vagy akár polcon helyet foglaló kollégáira, s ki az, aki nem. Ez a hatalom nélküli befolyásoló képesség, ami az egyes feladatok előrehaladásában sokat segíthet. Ezért nem véletlenül keresik az olyan embereket, akik mert van hozzá önbizalmuk, bátorságuk és kreativitásuk képesek megmozgatni munkatársaikat egy adott cél érdekében.

6. Kompatibilitás
Nem minden szakember felel meg minden cégben. Olyan ez, mint egy futballcsapat, ahol egy másik egyesületnél korában kiválóan teljesítő játékos semmire sem megy. Vannak nyilvánvaló összeférhetetlenségi jelek. Ilyen például a korábbi munkaadó szidalmazása vagy a sok ostoba munkatárs okolása, szidalmazása, akik a káprázatos képességű jelentkező sikertelenségéről tehetnek. De a legtöbb esetben inkább kulturális különbségekről van szó. Például egy nagyvállalatnál szocializálódott ember nem biztos, hogy hatékony lesz egy kisvállalati vagy államigazgatási környezetben.

7. Hozzáállás
Van egy jó angol kifejezés arra, amit a munkaadók keresnek: Positive Mental Attitude (PMA), azaz pozitív lelki hozzáállás. Magyarországon, ahol a pesszimizmus nemzeti sportnak számít, ez különösen fontos. A PMA nem egyszerűen a munkához való viszonyt jelenti, hanem sokkal inkább életfelfogást. Nyitottságot, segítőkészséget, kitartást, a dolgok jó (nem a könnyebb) oldalára állás képességét, és persze a motiváltságot és a szükséges mértékű lelkesedést is. Ez azokban a munkahelyi közösségekben, ahol e szemlélet ismeretlen, eleinte nem mindig talál jó fogadtatásra, szinte már gyanúsak a problémák megoldása iránt szokatlanul nyitott embereket. Akik aztán, ha befogadják őket mégis képesek megváltoztatni egész környezetük hangulatát, s javítani a munkatársak közötti együttműködést.

8. Szociális képességek
A munkahelyeken ma már többnyire csoportosan dolgoznak az alkalmazottak. Azaz nagyon fontos, hogy képesek-e jó emberi viszonyokat fenntartani, ami elősegítheti eredményes tevékenységüket. A csoportmunkában mindenki valakinek elad valamit és mindenki megvesz valamit a másiktól. Csak akkor van esély arra, hogy olyan dolgokat kapjon és adjon tovább a csoport bármely tagja, ha érdekli a többiek munkája, s képes információkkal ellátni másokat, illetve információkat átvenni, amelyekből kiderül, hogy milyen módon tud segíteni, vagy neki hogyan segíthetnek. Ha erre megvannak a megfelelő képességek, s a szervezeti hatékonyság kialakításának szakmai ismeretei is, akkor egy-egy csapat (vagy team, ahogy gyakran nálunk is mondják) hatékony lehet.

9. Integritás
Különösen a vezetői posztokon a pozíciót elfoglalók személyiségének integritása rendkívül fontossá vált. Ami azt jelenti, hogy minden korábbinál jobban elvárják a megkérdőjelezhetetlen tisztességet, a szakmai etikát és a személyes morált. Magyarországon a korrupció, a gazdasági jogszabályok relatívizálása egyáltalán nem ismeretlen, ráadásul a nemzetközi cégek rossz tapasztalatokat szereztek a „kreatív könyvelési” ügyekben. Így aztán érthető, ha megfelelően erős jellemeket keresnek a betöltendő posztokra.

10. Kommunikációs képességek
Sohasem lehet elég sokat kommunikálni. Márpedig a megfelelő kommunikáció a vállalatokra belül és kívül is ráfér. A cégek hajlamosak rengeteg értekezletet tartani, de csak kevésről beszélnek. Ezért kétséges, hogy a döntések megfelelően érkeznek-e meg azokra a szintekre, ahol végre kell őket hajtani. Azok az emberek, akik képesek pontosan és hatékonyan továbbítani az üzeneteket, vagy az írásban kiadott utasításokat, információkat megfelelően lefordítani a szűkebb környezetük számára, aranyat érnek. Hasonló mondható el azokról, akik a cég kifelé irányuló üzeneteiért felelősek (gyakorlatilag ide tartozik mindenki, akik külső partnerekkel érintkezésben áll). Egy vállalat megítélése ugyanis gyakran ezeken a külsőségeken múlik. Végső soron a kommunikáció függvénye, hogy a cég kollektívája mit gondol a szervezetről, amelynek dolgozik, ami pedig befolyásolja a társaság egész teljesítményét.

Bernáth Y. Sándor festőművész a nyolcvanas évek elején festett egy meglehetősen nagyméretű olajképet, amelyen az akkori divatnak megfelelően öltözött vezetők sorakoztak. A kép aljára írógépbetűkkel a jó vezetők ismérvei voltak felfestve. A kép címe pedig az volt: Fel a fejjel!