„Meséljen magáról” – így indítanak az interjúk elején az esetek nagy többségében. Ilyenkor az interjút vezető HR-es szeme az „áldozatra” szegeződik, s a vele szemben ülő alany érzi, hogy a legkisebb rezzenéséből is fontos információkat olvas majd ki, amelyek jelentősen befolyásolják majd az állás megszerzésének esélyeit. Mit kell ilyenkor tenni és mondani, hogy bebizonyítsd, hogy te vagy az ideális jelölt?
Nem érdemes a születésedtől fogva elmesélni a teljes élettörténetedet, s nyugodtan kihagyhatod a hobbijaidat, illetve azt, hogy a gimnáziumban a színjátszókör tagja voltál. Szorítkozz a végzettségeidre és a tapasztalataidra. Tedd fel magadnak a kérdést: vajon mi az öt legfontosabb dolog, amit ez az ember tudni szeretne rólam?
„Mit gondol, öt év múlva mivel foglalkozik majd?” – hangzik az újabb kérdés. Ettől sokan zavarba jönnek, hiszen alighanem kevés olyan embert ismerünk, aki pontos tervvel rendelkezik arra nézvést, hogy egy fél évtized múlva mivel tölti majd a napjait. Az interjún arra kíváncsiak ezután, hogy vajon az a pozíció, amelyre jelentkezel, megfelel-e majd az igényeidnek. Emellett az sem megvetendő szempont, hogy milyen irányba szeretnéd tovább képezni magadat, illetve mely területek érdekelnek a legjobban. Az ábrándokat és az elrugaszkodott ötleteket itt is hagyd ki a képből, maradj meg a realitás és a profizmus talaján.
„Melyek azok a tulajdonságok, amelyek nélkülözhetetlenné teszik Önt a vállalat számára?” – egy újabb zavarba ejtő kérdés. A szakértők szerint ezzel a kérdéssel azt tesztelik, hogy az állásra jelentkező aspiráns kellően felkészült-e szakmai és emberi szinten egyaránt. Itt az alkalom, hogy kidomborítsd a fő erősségeidet, persze túlzások nélkül. Ne csak beszélj arról, hogy mihez értesz a legjobban, hanem mondd el, hogy szerinted ez a képzettséged, vagy tulajdonságod miként segíthet az adott pozíciót betölteni.
„Mi a legnagyobb gyengesége?” – aki idáig már eljutott, most biztos zavarba jön. Mit is mondjak? Hogyan mondjam? Baj lesz belőle? Füllentsek? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok villannak át az agyadon. Nyugodj meg és légy őszinte, de fogalmazz úgy, hogy elvedd a dolog élét. Mondj valami olyasmit, hogy „Ezzel és ezzel kapcsolatban gondjaim szoktak lenni, de ezt és ezt szoktam tenni, hogy mindezt elkerüljem.” Nyugodtan beismerheted, hogy nem erősséged rendet tartani magad körül, de, hogy ne keveredjenek el a dolgok, mindent lejegyzetelsz egy filofaxba, vagy egy jegyzetfüzetbe.
„Mondja el mi történt a legutóbb, amikor óriási nyomás nehezedett Önre a munkahelyén. Hogyan vészelte át ezt az időszakot?” Ezzel a kérdéssel azt szeretnék felmérni, hogy az illető mennyire tud előre tervezni, illetve, hogy mennyire tudja beosztani az idejét. Egyes helyeken az úgynevezett STAR (Situation, Task, Action, Result) módszert használják, amelynek a célja, hogy a jelölt vázolja az adott szituációt, az elvégzésre váró feladatokat, a végrehajtás módszerét, illetve a várható eredményt.
Hasonló a helyzet, amikor a pályázót arra kérik, hogy meséljen el egy olyan esetet, amikor olyasvalakivel kellett együtt dolgoznia, akivel nehézkes volt az együttműködés. Ezzel azt mérik fel, hogy a jelölt mennyire képes tekintetbe venni a munkatársak igényeit, miközben befolyásolja, vagy akár irányítja is őket.
Némileg egyszerűbb a helyzet, ha egy olyan kérdésre kell válaszolni, amelyben azt kérik, hogy egy váratlan probléma megoldását vázolja a jelölt. Ilyenkor ugyanis elsősorban a kezdeményezőképességre kíváncsiak, illetve arra, hogy az illető miként reagál egy váratlan helyzetben.
Nem érdemes a születésedtől fogva elmesélni a teljes élettörténetedet, s nyugodtan kihagyhatod a hobbijaidat, illetve azt, hogy a gimnáziumban a színjátszókör tagja voltál. Szorítkozz a végzettségeidre és a tapasztalataidra. Tedd fel magadnak a kérdést: vajon mi az öt legfontosabb dolog, amit ez az ember tudni szeretne rólam?
„Mit gondol, öt év múlva mivel foglalkozik majd?” – hangzik az újabb kérdés. Ettől sokan zavarba jönnek, hiszen alighanem kevés olyan embert ismerünk, aki pontos tervvel rendelkezik arra nézvést, hogy egy fél évtized múlva mivel tölti majd a napjait. Az interjún arra kíváncsiak ezután, hogy vajon az a pozíció, amelyre jelentkezel, megfelel-e majd az igényeidnek. Emellett az sem megvetendő szempont, hogy milyen irányba szeretnéd tovább képezni magadat, illetve mely területek érdekelnek a legjobban. Az ábrándokat és az elrugaszkodott ötleteket itt is hagyd ki a képből, maradj meg a realitás és a profizmus talaján.
„Melyek azok a tulajdonságok, amelyek nélkülözhetetlenné teszik Önt a vállalat számára?” – egy újabb zavarba ejtő kérdés. A szakértők szerint ezzel a kérdéssel azt tesztelik, hogy az állásra jelentkező aspiráns kellően felkészült-e szakmai és emberi szinten egyaránt. Itt az alkalom, hogy kidomborítsd a fő erősségeidet, persze túlzások nélkül. Ne csak beszélj arról, hogy mihez értesz a legjobban, hanem mondd el, hogy szerinted ez a képzettséged, vagy tulajdonságod miként segíthet az adott pozíciót betölteni.
Gyengeség és csapatmunka (Oldaltörés)
„Mi a legnagyobb gyengesége?” – aki idáig már eljutott, most biztos zavarba jön. Mit is mondjak? Hogyan mondjam? Baj lesz belőle? Füllentsek? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok villannak át az agyadon. Nyugodj meg és légy őszinte, de fogalmazz úgy, hogy elvedd a dolog élét. Mondj valami olyasmit, hogy „Ezzel és ezzel kapcsolatban gondjaim szoktak lenni, de ezt és ezt szoktam tenni, hogy mindezt elkerüljem.” Nyugodtan beismerheted, hogy nem erősséged rendet tartani magad körül, de, hogy ne keveredjenek el a dolgok, mindent lejegyzetelsz egy filofaxba, vagy egy jegyzetfüzetbe.
„Mondja el mi történt a legutóbb, amikor óriási nyomás nehezedett Önre a munkahelyén. Hogyan vészelte át ezt az időszakot?” Ezzel a kérdéssel azt szeretnék felmérni, hogy az illető mennyire tud előre tervezni, illetve, hogy mennyire tudja beosztani az idejét. Egyes helyeken az úgynevezett STAR (Situation, Task, Action, Result) módszert használják, amelynek a célja, hogy a jelölt vázolja az adott szituációt, az elvégzésre váró feladatokat, a végrehajtás módszerét, illetve a várható eredményt.
Hasonló a helyzet, amikor a pályázót arra kérik, hogy meséljen el egy olyan esetet, amikor olyasvalakivel kellett együtt dolgoznia, akivel nehézkes volt az együttműködés. Ezzel azt mérik fel, hogy a jelölt mennyire képes tekintetbe venni a munkatársak igényeit, miközben befolyásolja, vagy akár irányítja is őket.
Némileg egyszerűbb a helyzet, ha egy olyan kérdésre kell válaszolni, amelyben azt kérik, hogy egy váratlan probléma megoldását vázolja a jelölt. Ilyenkor ugyanis elsősorban a kezdeményezőképességre kíváncsiak, illetve arra, hogy az illető miként reagál egy váratlan helyzetben.