|
Szaktanácsadónak, Déri Tamásnak
e-mailben is felteheti kérdéseit. |
A távmunka (atipikus munkavégzés) fogalma az elmúlt évtizedben jelentős változáson ment keresztül, igazodva e rugalmas munkavégzési forma sajátosságaihoz. Napjainkban a távmunkának több elismert formája létezik, melyek egyben-másban hasonlítanak, de több szempontból mégis különböznek egymástól. A távmunka lényege a rugalmasság, a variációk sokszínűsége.
A fejlett gazdaságú államokban a számítástechnika, és az internet forradalma éveken át magas munkaerő –kereslettel párosult. A foglalkoztatottság bővülése egyben a munkaterületek növelésének igényét is jelentette. Az irodahelységek területének növekedése együtt járt a bérleti díjak, valamint a fenntartási díjak növekedésével is. Szinte magától értetődő volt tehát, hogy a szükséges új munkaerőt úgy kellett bevonni a cég életébe, hogy ez ne okozzon jelentős költségterhet a vállalatoknak.
Praktikusan két út kínálkozott a költségek csökkentésére. Az egyik lehetőség az volt, hogy egyes munkafolyamatokat, feladatokat külső megvalósításra (outsource) adtak át interneten keresztül munkát végezni tudó szabadúszó vállalkozóknak (e-lancer). A másik lehetőség az volt, hogy a munkaadók saját munkavállalóik számára alakítottak ki olyan, a székhelytől, telephelytől távoli (nem tipikus) munkakörnyezetet, ahol adottak voltak a zavartalan munkavégzés feltételei.
Európában 2002. június 16 –án Brüsszelben, az Európa Tanács a szociális partnerekkel együtt kidolgozta az Európai Távmunka Megállapodást. Ez a dokumentum alapozza meg a munkaviszony keretei között alkalmazott rugalmas foglalkoztatási formák, így a távoli helyről történő foglalkoztatás jogi kereteit.
Alapelvként fogalmazódik meg az önkéntesség, és az egyenlő bánásmód biztosítása. Nevezetesen arról van szó, hogy a munkavállalókat nem lehet akaratuk ellenére távmunkásként foglalkoztatni, illetve biztosítani kell a visszatérés lehetőségét a hagyományos munkavégzés keretei közé. Emellett a nem tipikus munkavégzési formában a munkavállalókat megilletik mindazok a jogok, amelyek hagyományos módon dolgozó társaikat is. Nem lehet bérezésben, juttatásban, előmenetelben, képzésben, stb. –különbséget tenni a munkájukat hagyományos, és új munkamódszerekkel ellátó munkavállalók között.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy mely feltételek megléte esetén beszélhetünk távmunkáról? A Munka Törvénykönyv meghatározása szerint távmunkát végző munkavállaló: a munkáltató működési körébe tartozó tevékenységet rendszeresen az általa választott, a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült helyen, információtechnológiai és informatikai eszközzel végző és a munkavégzés eredményét elektronikus eszközzel továbbító munkavállaló. Jogi szempontból tehát fontos tényező, hogy az adatcsere, vagy információ csere a munkáltató székhelyétől, telephelyétől fizikailag egymástól távol eső helyen, információtechnológiai eszközzel történik –e meg.
(A foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról a 2004. évi XXVIII. Törvény rendelkezik.)
Amennyiben az adatcsere, információ csere nem közvetlenül interneten keresztül, hanem valamilyen adathordozón (floppy, cd, dvd, pendrive) történik, -abban az esetben beszélhetünk e-munkáról.
Mind a távmunka, mind az e-munka otthon végezhető munka. Ezért még manapság is sokan tévesztik össze a bedolgozással. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a távmunka nem szakma, nem egy meghatározott fajta munka elvégzést jelenti. A távmunka olyan munkavégzési módszer, amelynek eszközeivel a munkavállaló (általában) hagyományos szakmáját végzi.
Déri Tamás
szaktanácsadó
