A munkamánia ugyanolyan függőség, mint az alkoholizmus

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

Az a kolléga, akinek az asztalán hegyekben állnak az akták, aki elsőként jön és utolsóként távozik az irodából, nem feltétlenül végez jobb minőségű munkát, mint a többi munkatárs.

A munkamániás nem tud
elszakadni a feladataitól
© sxc.hu
A Forbes magazinnak nyilatkozva Dr. Bryan E. Robinson pszichoterapeuta „jól öltözött függőségnek” nevezte a viselkedési zavarnak tekinthető munkamániát.

„Nem egyszerűen arról van szó, hogy valaki rendszeresen túlórázik” – magyarázta a szakember. „Az érintett ilyenkor ugyanis egyszerűen képtelen abbahagyni a munkát, s ez a tevékenysége messze nincs egyensúlyban az egyéb tennivalóival.”

A munkamánia kialakulásáért nem a cég részéről a dolgozókra nehezedő nyomás a felelős, akárcsak a szupermarketek sem okolhatóak azért, ha valaki elhízik. A munkamániást belső kényszer hajtja, sok esetben az, hogy így meneküljön az intimitás, illetve a szociális kapcsolatok elől.

Robinson szerint az efféle zavar által érintettek problémás családi háttere lehet az egyik indok, ugyanis ezáltal kialakul bennük az érzet, hogy így elkerülhetik az életük egyéb területein jelentkező gondokat. Azonban az alkoholizmushoz, vagy egyéb szenvedélybetegséghez hasonlóan a munkamánia csupán a háttérben meghúzódó problémák elfedését szolgálja, miközben további nehézségeket okoz.

A keményen dolgozó emberek 110 százalékot nyújtanak az irodában, s nagy mennyiségű munkát végeznek el jól és hatékonyan. Ezek az emberek képesek lazítani és élvezni az életet az irodán kívül is, s jó kapcsolatot tartanak fenn a családjukkal és a barátaikkal. Egy munkamániás folyamatosan a munkájára gondol és arról beszél, legyen akár otthon, vagy akár egy üdülőhelyen. Ennek eredményeképpen a családtagok szenvedik el a viselkedési zavar negatív tüneteit, a hangulat egyre feszültebbé válik, s ennek folyományaként csökken az illető munkahelyi hatékonysága és teljesítménye.

„A tökéletességre való törekvés ilyenkor fölébe kerekedhet a hatékonyságnak” – magyarázta Robinson. „Egy munkamániás rengeteget foglalkozik - sokszor feleslegesen - ugyanazzal a projekttel, újra és újra átolvassa azt, s a legapróbb – ám sokszor már jelentéktelen – részletek tökéletesítésével is rengeteg időt tölt el.

A munkamániának fizikai tünetei is lehetnek, ilyenek a fejfájás, fáradékonyság, emésztési és légzési problémák, mellkasi fájdalmak, szédülés vagy idegfeszültség. A viselkedési szimptómák között említhetjük a, a pihenésre való képtelenséget, alvászavart, ingerlékenységet, feledékenységet, koncentrációs zavart, illetve az eufória és a depresszió között ingadozó hangulatot.

A munkamániásokból általában rossz főnökök lesznek, akik gyakran a legvégsőkig kontrollálni akarják beosztottaikat, ezáltal elfojtva a kreativitásukat és kezdeményezőképességüket, valamint teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak velük szemben. Egy munkamániás főnök hajlamos lehet arra, hogy megtagadja az előléptetést egy-egy jól teljesítő beosztottjától, mert attól tart, hogy az ifjú titán fölékerekedik majd az irodában. Röviden a munkamániásokból általában hiányzik az önbizalom és az önbecsülés.

Sok esetben ezek a problémák idővel fokozódnak, s morális gondokat is okozhatnak. A munkamániások hamar kiéghetnek, ez pedig ahhoz vezethet, hogy elkezdik kerülni a munkahelyüket. Egyelőre még nem készült megbízható felmérés erről a viselkedési zavarról, s annak okozatairól, azonban egyes szakértők úgy saccolják, hogy csak az Egyesült Államokban évi 160 milliárd dollárra rúg a munkamániával, s az általa okozott mentális problémákkal összefüggésbe hozható bevételkiesés.