Ne feledd a régi arcokat!
Az emberek nagytöbbsége nem szeret visszafelé tekintgetni, ha munkáról van szó. Ha önmagától jött el valahonnan, akkor úgy érzi, hogy túllépett azon, amit ott csinált, nincs már több dolga arrafelé. Ha úgy küldték, akkor pedig a sértett büszkeség nem engedi, hogy akár csak eljátsszon a visszatérés gondolatával. (Persze vannak, de csak igen kevesen, akik békében és nagy egyetértésben s zsebükben a bármikori visszatérés ajánlatával távoztak.) Így aztán az álláskeresők közül igen kevesen „vetemednek” arra, hogy egy korábbi munkahelyükön próbáljanak újra szerencsét.
Ez persze azt is jelenti, hogy a munkavállalók a becserkészendő területek közül kizárják mindazokat, ahol korábban több vagy kevesebb szerencsével megfordultak, s közvetlen tapasztalatokat szereztek. Ennek irracionalitása elég nyilvánvaló, de mint tudjuk, a munkahelyváltások mögött is igen gyakran irracionális okok vannak. Kérdés, hogy az ész képes-e felülkerekedni az érzelmeken.
Mivel az emberek ebben csak korlátozottan bíznak, a korábbi munkaadóknál felmerülő lehetőségek néha teljesen véletlenül kerülnek napvilágra. Például akkor, amikor a munkát kereső megpróbál az önéletrajzához csatolható ajánlóleveleket szerezni az egykori munkaadóktól. Jó párszor előfordult már, hogy ilyenkor ajánlás helyett a „miért nem jössz vissza hozzánk” kezdetű kérdést kapták. És erre érdemes igazán komoly választ adni.
Általában véve persze azt a szabályt érdemes betartani, hogy mindenkivel tudassuk, akivel csak érdemes, hogy állást keresünk. A kört nem érdemes túl szűkre vonni, hiszen sohasem lehet tudni, hogy kinek a segítségével találhatunk rá a megfelelő lehetőségre.
Az állások megtalálásában mindenféle statisztika és tapasztalat szerint elsődleges szerepet játszanak a személyes kapcsolatok. Így aztán bármilyen futó ismeretségeket is kötünk, ezek az elhelyezkedés szempontjából igen értékes információkhoz vagy lehetőségekhez juttathatnak minket. Gyakran oly módon, hogy nem is számítunk rá, így aztán a kínálkozó lehetőségek megjelenésekor érdemes észnél lenni.
A siker kulcstényezője az ismeretségek kreatív felhasználása. Sokan dolgoznak például olyan munkahelyeken, ahonnan kiszállások alkalmával más cégek irodáiban, telephelyén kell különböző feladatokat elvégezni. Ilyen helyeken könnyű a helyi hierarchiát átlépve is ismeretségeket kötni. Egy vállalati információs rendszert építő külső szakember akár a vezérigazgatóval vagy a személyzeti igazgatóval is kapcsolatba léphet, s ezt jól megindokolhatja a szakmai igények felmérésével. Később aztán, vagy ha már tudja, hogy szorít a cipő, netán tetszik neki a megismert cég, kihasználva a lehetőséget akár lépéseket tehet az átnyergeléshez. De ha erre azonnal nem is kínálkozik mód, a projekt befejezése után a megfelelő embereknek érdemes köszönőlevelet írni a projekt eredményes befejezéséhez nyújtott segítségükért, s jelezni, hogy egy későbbi időpontban egy személyes találkozón megbeszélhetőek volnának az időközben összegyűlt tapasztalatok. Akkor aztán sok minden szóba kerülhet, az állás is.
Minél több helyre válik bejáratossá valaki, de legalább is minél több olyan cégnél szerez valaki ismerősöket, ahol nem csapják az orrára az ajtót, annál nagyobbak az esélyei a gyors és jó elhelyezkedésre.A munkaadók többnyire az olyan embereket szeretik, akik rámenősek, önállóak és ötletesek feladataik kivitelezésében. Ha valaki ezzel vonja magára a figyelmet, annak jelentősen javulnak az alkalmazási esélyei.
Személyes ismeretségekre sokfelé szert lehet tenni – konferenciákon, szakmai rendezvényeken, állásbörzéken, a vállalatok között szervezett sportversenyeken és számos más helyen –, de egy új munkahely közelébe csak az élelmesek kerülhetnek gyorsan. Természetesen nem valamiféle talpnyalásra, vagy behízelgésre buzdítunk (ami a legtöbb esetben kontraproduktív), hanem a képességek, a gyors észjárás felvillantására.
Ha valaki – mondjuk egy szakmai kiállításon – összefut egy olyan vezetővel, akinek a cégénél szívesen elhelyezkedne, megpróbálhat elbeszélgetni vele a helyszínen tapasztaltakkal és valószínűleg a közös érdeklődésük körébe eső témáról. Megkérdezheti, hogy kilátogat-e még a kiállításra, vagy meddig tartózkodik a helyszínen. A válasz függvényében összeállíthat egy ajándékcsomagot, amit átadhat a megcélzott cég standján, hogy kézbesítsék az említett vezetőnek. A csomaghoz (saját kezű felbontásra) mellékelt levélben röviden fel lehet eleveníteni a beszélgetés gondolatait, s az álláskereső szakember számára megjelenő értékeit. Majd érdemes azzal zárni, hogy ismerve a cég tevékenységét, s e beszélgetés alapján is, szívesen megismerkedne jobban a társasággal, akár belső munkatársként is. Ha elég jól sikerült a kapcsolatfelvétel, akkor számítani lehet a visszajelzésre. Sőt ezt udvariasan kérni is lehet.
Ehhez hasonló szituáció nem egyszer adódik, s így a gyors cselekvésre is van bőven lehetőség. A gyorsaság általában a megkörnyékezett felet meglepi, s inkább pozitív érzéseket és kíváncsiságot ébreszt benne, semmint elutasítást. Vigyázni kell azonban, hogy a tolakodásnak az árnya se lebbenjen, mert akkor az a játszma már elveszett.