Manapság elég sok gondot okoz a pályakezdők munkanélkülisége, s viták középpontjában állnak a friss diplomások számára felállított kemény alkalmazási feltételek. A munkaadók pályázati kiírásaikban többnyire minden pozícióhoz olyan feltételeket szabnak, hogy azoknak igen nehéz volna bárkinek is megfelelni. Ez a helyzet a kiírások látszólagos vagy valós ellentmondásai miatt jön létre. Például egyszerre várnak el releváns tapasztalatokat, s tesznek célzásokat a kívánatos fiatal életkorra. Vagy alacsony fizetést ajánlanak kvalifikált munkakörökben. De gyakorta előfordul, hogy felsőfokú tanulmányokat egyáltalán nem kívánó munkakörökhöz előírják az egyetemi végzettséget, de csak technikusi szintű kompenzációt társítanak hozzá. Szerencsére nem kell mindent teljesen komolyan venni, ami a hirdetésekben megjelenik. Az alábbi öt dolog azonban fontos egy pályakezdő elhelyezkedéséhez.
1. Gyakorlati ismeretek megléte. Az iskolapadból kilépve, valódi munkahelyet még távolról sem ismerve igen nehéz elhelyezkedni. A munkaadók elvárják, hogy ösztöndíjak és a tanulmányi idő alatt letöltött gyakorlatok során legalább annyi tapasztalatot szerezzenek a jelentkezők, amennyivel a beilleszkedésük során a nagyobb zökkenőket elkerülhetik. Ez az oka, hogy előszeretettel veszik fel azokat a friss diplomásokat, akik gyakorlati idejüket az adott vállalatnál, de legalább is az iparágban töltötték el. Ezért jó észnél lenni a gyakorlati hely kiválasztásánál, hiszen könnyen lehet, hogy az előkészülést jelent a későbbi elhelyezkedéshez.
2. Profi viselkedés az állásinterjún. Az iskola befejezése egyben azt is jelenti, hogy vége a lazaságok egy részének, s be kell lépni egy olyan világba, ahol a formalitások időnként sokat számítanak. Kifejezetten ilyen helynek és alkalomnak számít az állásinterjú. Meg kell adni a módját. Ez azt jelenti, hogy megfelelő ruházatban (az üzleti életben elfogadott viseletben) kell megjelenni, s megfelelő hangnemben és módon kell tárgyalni. Az első benyomás eldöntheti a jelentkező sorsát. Ezért időben kell érkeznie, ismernie kell a vállalatot, ahová pályázott, s fel kell készülnie rá, hogy komoly kérdésekre kell válaszolnia.
3. A cégkultúrának való megfelelés. Az állásinterjúk kérdéseinek jelentős része általában véve is, de a pályakezdőknél különösen a személyiségjegyek feltárását célozzák. A személyzetisek elsősorban azt igyekeznek kideríteni, hogy a jelölt szemlélete, alap beállítottsága, a munkához, feladatokhoz, kollégákhoz való hozzáállása alkalmassá teszik-e, hogy az adott cégnél vagy munkakörben dolgozzon. Más szóval megpróbálják felmérni a vállalati kultúra és a jelentkező stílusa közötti különbségeket, s megpróbálják megragadni az azonosságokat. Amennyiben erre lehetőség van, az interjú előtt érdemes meglátogatni a céget, de legalábbis hasznos olyan emberekkel kapcsolatot kialakítani, akik ott dolgoznak. E beszélgetések megerősíthetik a jelentkezést, vagy éppen ellenkezőleg, már az interjú előtt véget vethetnek a próbálkozásnak.
4. Megfelelő tanulmányi előmenetel. Az a legenda, hogy a vállalatok nem szívesen alkalmaznak „okostojásnak” tetsző eminenseket, nem felel meg a valóságnak. Sőt szívesebben vesznek fel olyan pályakezdőket, akik jól teljesítettek az egyetemen, de legalábbis jók voltak a fő tárgyakból, s ismereteiket a kötelezőkön kívüli kurzusok elvégzésével és diákköri munkákkal is gyarapították. Szívesen veszik azt is, ha a jelöltek a munka mellett tovább szeretnék képezni magukat. S persze az idegen nyelvek ismerete és a személyi számítógépek készség szintű kezelése szintén fontos alkalmazási szempont lehet.
5. Lelkesedés. Egy fiatal embertől nem feltétlenül követelik meg a bölcsességet, nem várják el, hogy átlásson bonyolult emberi problémákat, nem remélik tőle kezdetben, hogy kész válaszokkal tudna szolgálni nehéz kérdésekre. Egy dolgot viszont mindenkinél jobban megkívánnak tőlük, a lelkesedést. Ezért a jelentkezőknek jól láthatóan ki kell fejezniük az érdeklődésüket az adott cég és munkakör iránt. A felvételek általában egy 90 napos próbaidővel kezdődnek, ami felfogható egy hosszú és speciális módon készülő interjúnak. Ebben a három hónapban lelkesedést, energikusságot, professzionális hozzáállást, azaz jó benyomást kell kelteni a felettesekben és a munkatársakban egyaránt.
Mivel a legtöbb pályakezdő nem szokta meg a munkahelyi környezetet, hajlamosak elkövetni kisebb nagyobb hibákat. Ezek akár olyanok is lehetnek, amelyekért a hitelükkel vagy az állásukkal fizetnek. Ezért mindig pontosan kell munkába menni, el kell kerülni a negatív megnyilvánulásokat a munkatársakkal és ügyfelekkel, nem szabad személyes ügyeket intézni a munkahelyen, végül elmulasztani a beilleszkedésre való törekvést jelző érdeklődést, kérdezősködést.