A munkahelyi politikai viták azonban egyáltalán nem hasznosak a munkaadóknak, így nem is nézik jó szemmel az ilyesmit. Bár azért nyilvánvalóan senkit nem vonnak felelősségre, mert politikai nézetei nem nyerik meg a munkaadó vagy a főnök tetszését, de az összeférhetetlenség könnyen ráhúzható bárkire. Érdemes tehát megőrizni a (politikai) higgadtságot akkor is, amikor a médiában dúlnak a vérre menő szócsaták, és mindent beborító sötét fellegként ereszkedik az országra a politikai kampánynak álcázott érzelmi terror.
Persze szép dolog elhatározni, hogy az ember nem viszi politikai indulatait a munkahelyére, de mások helyett ilyen fogadalmat nem tehet. Ezért meglehetős empátiával és türelemmel érdemes figyelni, amint akár a szomszéd munkapadnál vagy íróasztalnál dolgozó emberek kifejtik a választásokról, a politikusokról, pártokról és egyes ígéretekről alkotott véleményüket, de semmiképpen sem érdemes vitába bocsátkozni velük. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy a gigantikus reklámkampányok, érdekes módon ahelyett, hogy – időnként homlok egyenest ellenkező előjelű, s ezért látszólag egymást kioltó üzeneteikkel – unalomba fullasztanák a kampányt, felkorbácsolják a figyelmet és az érzéseket. A legkülönfélébb médiaeszközökön keresztül (és itt nem csak, és nem elsősorban a klasszikus, újságírók által művelt sajtóra kell gondolni), össztűz zúdul a választópolgárokra, akik az információözönben igyekeznek leegyszerűsített, s így kezelhető üzeneteket fogni. Akinél az intenzív agymosás eredménnyel jár, potenciálisan magában hordja a vita lehetőségét.
Ez úgy lehetséges, hogy a választók – még a legmegfontoltabbak is – a kampány előrehaladtával egyre inkább elkötelezettek lesznek valamilyen politikai irányzat vagy párt mellett, s egyre kevésbé nyitják ki receptoraikat máshonnan érkező üzenetek felé. (Vagy egyszerűen bezárkóznak, s nem törődnek a közélet pártpolitikai részével, a választásokkal.) Sokakban az egyoldalú tájékozódás folytán egyfajta, a világot sajátos lencsén keresztül felfogó „drukkertudat” alakul ki. Aki ilyen állapotba kerül, azzal már – a valós és virtuális közösségi tereket uraló médiaköd teljes feloszlásáig – nem lehet, következésképpen nem is érdemes vitát folytatni. (Ha mégis, az ízlésekből könnyen pofonok lehetnek.)
A munkahelyeken ezért igen fontos a „drukkerek” felismerése, s a velük folytatott kommunikációban mindenféle politikai téma elkerülése. De a „drukkerek” (már aki tisztában van saját elfogultságával, prekoncepcióival, vágyaival) is képesek megelőzni a vitákat, s kilépni a diskurzusból, mielőtt a beszélgetés összecsapássá fajulna. Csak azt kell elfogadni, hogy nem a munkahely a jó hely, ahol másokat a nemzet sorsát érintő kérdésekben meg kellene győzni.
A politikai hiszti ugyanis az egyes munkavállalóknak, de az együtt dolgozó csapatoknak, s a nagyobb kollektíváknak is igen sokba kerülhet. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy Magyarországon a kampány lecsendesedését követően is megmaradhat az ellenkező politikai táborhoz tartozók közötti feszültség. Szinte stigmatizáltakká válnak, akik erőteljesen nyilvánítanak politikai véleményt. A túlsó parton lévőket az eminnen állók hajlamosak szélsőségesnek tekinteni, akikben nem lehet igazán megbízni. És vice versa. Ez pedig nagy baj, amikor egymásra épülő munkafolyamatokban, vagy vállt vállnak vetve kellene dolgozniuk.
Ezért kampány idején, mégha valakiről ki is derül, hogy nem vall velünk azonos politikai nézeteket, érdemes arra gondolni, hogy sokkal több dolog köt össze bennünket, mint ami a társadalomról, vagy az ország vezetéséről alkotott elképzeléseink különbsége miatt elválaszt.
A legtöbb munkahelynek természetesen igen erőteljes fegyelmezőereje van. Nem nagyon tűrik el a nyíltszíni és hangos vitákat. S mivel az emberek többsége ezt pontosan tudja, hát igyekszik fékezni magát. Ami, lássuk be, nagyon hasznos, sőt jótékony öngyakorlat a kampányidőszak többi, például baráti- vagy családi körben töltött részére.
Mellesleg a megfontoltság, a kényes szituációk ügyes kezelése, és a munkahelyi érdekek megőrzésére tett erőfeszítések nem maradnak láthatatlanul, s a hideg fejnek nem csak a higgadtság megőrzése felett érzett öröm lesz a jutalma, a jól alakuló imázsnak az előmenetelre is pozitív hatása lehet.
Választási kampány idején a munkahelyen
Utolsó frissítés:
A választási kampányok legfontosabb tanulsága az elmúlt ciklusokból, hogy a politikai nézetek képesek megosztani a legjobb barátokat, a családtagokat, hát hogyne különböznének össze a pártszimpátiákon, a favorizált politikusok személyén, vélt vagy valós politikai igazságokon vagy igazságtalanságokon a munkatársak.