Alacsonyabb szinten |
A munkavállalók zöme a vizsgált területek mindegyikében alacsony szintű munkát végzett, jóllehet az építőiparban egyharmaduk szakképzettséget igénylő munkakörben (ács, villanyszerelő) dolgozott. A vendéglátóiparban és az au pairek esetében a túlmunkát nem mindig fizetik ki. A vendéglátó szakmában és a mezőgazdaságban dolgozók kevesebb mint a fele, az építőiparban alkalmazottak alig 15 százaléka részesül fizetett szabadságban, és az összes alkalmazott kevesebb mint egyharmada vehet igénybe fizetett betegszabadságot, áll a jelentésben, amely szerint a megkérdezettek egyike sem volt tagja szakszervezetnek. A gyermekfelvigyázók áltagos heti "zsebpénze" 68 font (26 ezer forint), heti munkaidejük pedig a legtöbb esetben meghaladja a brit kormány által e területen megszabott 25 órás maximumot, átlagosan öt órával, de ötven százalékuk heti átlagban 8 órányi, zömmel fizetetlen túlmunkáról számolt be. |
A jelentés szerint a kelet-európai munkavállalókat alkalmazó brit munkáltatók 75 százaléka mondta azt, hogy az új EU-tagországokból érkezők jót tesznek cége üzletmenetének, mivel ezek az alkalmazottak "olyan munkakörülmények között is hajlandók dolgozni, amilyeneket a brit munkavállalók nem fogadnak el".
Néhány napon belül ez a második olyan londoni jelentés, amely a kelet-európai bevándorlás előnyeit hangsúlyozza. A múlt hét elején az Ernst & Young könyvvizsgáló cég ITEM Club nevű gazdasági előrejelző részlege írta azt, hogy az új tagállamok munkavállalói "figyelemreméltóan kedvező" hatást gyakoroltak a brit gazdaságra. A cég egyebek mellett megállapította: a több mint 300 ezer kelet-európai új alkalmazott beáramlása - a bérleszorító hatás miatt - fél százalékponttal alacsonyabban tartja a jelenleg 4,5 százalékos jegybanki kamatot annál a szintnél, ahol az egyébként állna.
A Joseph Rowntree Foundation hétfőn ismertetett új felmérésében a brit munkáltatók rendre azt mondták: előnyben részesítik a kelet-európai munkavállalók megbízhatóságát és "munkaetikáját" az általuk visszatérően "lustának" nevezett hazai munkaerővel szemben.
A jelentés szerint a kelet-európai munkavállalók azért tűrik el az alacsony szintű munkát és a rossz körülményeket, mert a fizetés még így is jelentősen meghaladja az otthoni kereseti lehetőségeiket. Szerepel az ösztönzők között a nyelvtanulási lehetőség is, illetve az, hogy a jelenlegi munkaviszonyokat csak átmenetileg kell elviselni.