A felnőttképzési üzlet kicsit olyan, mint a kozmetikai ipar: reményt ad el. Reményt a jobb munkára, a magasabb fizetésre, a jobb életre. A remények olykor valóra válnak, olykor elvesznek – attól függően, megfelelő képzést sikerült-e kiválasztani. Éppen ezért szeretnénk néhány ötlettel szolgálni, amelyek segíthetnek elkerülni a csalódást.
Érdemes tájékozódni, hogy az általunk választott szakmában melyik tanintézmény örvend tekintélynek a munkaadók körében. Ezt leginkább úgy tudjuk megtenni, ha megkérdezünk olyasvalaki(k)et, – szerencsés esetben ismerőst – akik az általunk vágyott szakmában dolgoznak.
Óriási színvonalbeli különbségek vannak képző intézmények között. Látott olyan oklevelet már e sorok írója, amely szerint tulajdonosa otthon van a „World” használatában. El lehet képzelni, mennyire komoly cég ad ki ilyen oklevelet, s mekkora sikerrel lehet egy ilyen papírral boldogulni az álláspiacon. Senkiben se keltsen túlzott bizalmat, hogy a képzést folytató cégnek „OKÉV-száma” van. Ez csupán annyit jelent, hogy nyilvántartásba vetették a vállalkozást az Oktatási Minisztériumban (kötelező megtenniük), ami az oktatás minőségére nem nyújt garanciát.
Igyekezzünk a munkaadók fejével gondolkodni. Böngésszünk állásajánlatokat, tanulmányozzuk, milyen pozícióhoz milyen képzettséget kérnek. Rájöhetünk például, hogy nem általában számítástechnikai programozót keresnek, hanem meghatározott nyelveket tudó programozókat. Így az OKJ-s tanfolyam elvégzése önmagában még nem biztos, hogy elegendő a hirdetett állások többségének sikeres megpályázásához.
Akadnak olyan képzettségek, amelyekkel alig van esély az elhelyezkedésre. Melyek ezek? Könnyen kitalálható, hogy azokon a területeken, ahol a pályakezdő diplomásnak nincs sok esélye állást találni, ott a kevéssé piacképes diplomával rokon OKJ-s képzés sem lesz igazán piacképes. Ismert például, hogy a marketingszakma igen telített, a pályakezdő diplomás rendkívül nehéz helyzetben van ezen a területen. Csupán tanfolyami végzettséggel nyilván még nehezebb helyzetbe kerül az állskereső. Hasonló a helyzet a különböző kommunikációs, menedzseri és „uniós” kurzusokkal, illetve a protokoll ügyintézői képzettséggel.
Kis Miklós
http://www.munka.org