A sörözési lehetőségeit és elérhetőségét tekintve egyaránt vonzó Bécs, Berlin, Köln és Koppenhága vezetik a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói legkedveltebb városainak listáját. Legalábbis az európai diákmobilitásnak a 3-12 hónapos külföldi "áthallgatás" - hivatalosan: részképzés - támogatásával lendületet adni hivatott, Erasmus nevű EU-program keretében a corvinusos diákok elsősorban e városok egyetemeinek életébe igyekeztek belekóstolni. De olyan, az egyetemen is inkább kuriózumként számon tartott városok is beleférnek a corvinusos Erasmus-választékba, mint a portugál Viseu, a spanyol Lleida vagy az inkább társasutazási prospektusokból ismert krétai Khania.
Az, hogy egy magyar egyetem hova küldheti diákjait, azon múlik, mely külföldi intézménnyel került olyan nexusba, hogy meg tudja kötni vele az Erasmus-túrához szükséges kétoldalú szerződést. Így tulajdonképpen a véletlen dönti el, hogy például egy mérnökhallgató mely angol, dán, esetleg német intézményt célozhat meg. Az adatokból kitűnően Németország a legkedveltebb célpont, kétszer annyi magyar egyetemista választja, mint a másodkedvenc Franciaországot. E tendenciának az is kedvez, hogy egy-egy németországi szemeszterhez gyakran elég angolul tudni, Franciaországban viszont szinte nem is lehet más nyelven tanulni, mint franciául. Hiába tudnak viszont angolul a diákok, Nagy-Britanniába csak kevesen mehetnek, mert az ottani egyetemek zárkózottabbak, s a viszonosság lehetősége is kicsi: brit diákokat nemigen lehet Magyarországra csábítani.
© Horváth Szabolcs |
Abban, hogy az egyetemisták melyik európai város tanintézetét választják ki a rendelkezésükre álló erasmusos lehetőségek közül, sajátos hullámzást észlel Veres Erzsébet, a Corvinus nemzetközi irodájának vezetője. A diákok ugyanis taktikáznak: esélyüket növelni próbálva előszeretettel jelentkeznek oda, ahová az előző évben kevesen mentek, így ugyanazok a helyek egy év múltán megint veszítenek népszerűségükből. Veres - aki szerint a könnyen elérhető helyek kipécézése általában nem a legjobb hallgatókra jellemző - úgy véli, emiatt fontolóra lehetne venni, hogy nem adják ki az előző évi adatokat.
A taktika mellett a komolyabb szempontok közül kézenfekvő, milyen nyelvet ért a pályázó. Az oktatók szerepe azért is fontos, mert a hallgatók gyakran kérik olyan tanáruk segítségét, akinek jó kapcsolatai vannak valamelyik külföldi szakkal. A Corvinuson elérhető Erasmus-ösztöndíjaknak két kategóriája van, mindössze 50 eurós különbséggel, így az összeg nem befolyásolja a szakválasztást. Sőt nem példátlan, hogy az igazán tudni vágyók - vagy az otthonról jobban eleresztettek - saját költségükre neveznek be egy Erasmus-szemeszterre, előnyként megelégedve a puszta tandíjmentességgel.
Miután egyik-másik erasmusos magyar nem tudta letenni külföldi vizsgáit, a budapesti Műegyetem építészkarán néhány éve bevezették azt a nem mindenütt alkalmazott szűrőt, hogy legalább középfokú nyelvvizsga kell a kiutazáshoz. Egy nemrég végzett építész, Kós Júlia arról számolt be a HVG-nek, hogy a külföldi szakok kiválasztásában nagy szerepük van az ismerősök személyes tapasztalatainak. A nyelvtudás pedig annyiban számít, hogy miközben az angol és ír egyetemekre nagy a túljelentkezés - pontosabban kevés a cserehely -, a spanyol és olasz, valamint a többnyire angolul is oktató finn intézményekben nagyobb a diákok lelkesedése Magyarország iránt.
Olaszország vonzotta Farkas Zsófia művészettörténészt is. Az ELTE által elvárt motivációs levélben le is írta: Andrea Mantegna festővel szeretne foglalkozni a művész városában, Padovában. Fontos szempontja volt, hogy az északolasz város vonattal is tíz óra alatt elérhető Budapestről, és csábította a nyelvtanulási lehetőség is. Az említett építészkarnál lazábban kezeli a kiutazók nyelvtudását az ELTE, akadt olyan diák, aki csak a célországban tanult meg rendesen olaszul.
"Voltunk vagy hatvanan az olasz szakon az évfolyamban, ebből négy-öt ember lehetett igazán elhivatott. A többieket, ha ösztöndíjra pályáztak, inkább csak az érdekelte, hogy szép városba kerüljenek, ahol jót bulizhatnak, meg esetleg a nyelvet is gyakorolhatják" - mondta a HVG-nek az ELTE bölcsészkarának egy korábbi hallgatója, elismerve, hogy maga is ilyen megfontolásból töltött el négy hónapot éppen Rómában. Az egyetemi Erasmus-koordinátorok is tisztában vannak vele, hogy sok diákot nem szakmai, hanem "földrajzi" szempontok vezérelnek: utóbbiak - ha tanulmányaik lehetővé teszik - leginkább a dél-európai lehetőségek közül szemezgetnek.
Persze más megfontolások is vannak, főleg a speciális szakokon, amilyen például a zeneművészet. A választásokat két tényező befolyásolja - foglalta össze Óhegyi Erzsébet, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Erasmus-koordinátora. Az egyik, hogy hol találnak jó tanárt. Ez igen fontos, hiszen tőle a hallgató egyéni órákat kap. A másik, hogy melyik országban tud a diák megélni. Az Erasmus-ösztöndíj ugyanis csak nagyjából a felét fedezi a külföldi tartózkodás költségeinek.
A zeneművészeti egyetemnek mintegy negyven egyetemmel, főiskolával, illetve konzervatóriummal van kétoldalú megállapodása Európában. Az utóbbi öt év tapasztalatai szerint náluk is Németország a favorit, különösen a két berlini felsőfokú zenei intézmény. Berlin a zenei élet egyik európai központja, az iskolák jól szervezettek, és rengeteget tesznek a beutazó hallgatókért - állítja Óhegyi Erzsébet, hozzátéve: ráadásul ott különös figyelemre számíthatnak a volt szocialista országokból érkező hallgatók.