A német rendelkezések értelmében a munkavállalónak a ki nem vett fizetett éves szabadságra vonatkozó jogosultsága az érintett naptári év lejártával, de legalábbis a szabadság átvitelére nyitva álló - kollektív szerződésnek a munkavállaló javára szóló eltérő rendelkezése hiányában három hónapos időtartamú - időszak elteltével megszűnik. Ha a munkavállaló a szabadság átvitelére nyitva álló ezen időszak végéig munkaképtelen volt, a ki nem vett fizetett éves szabadságokat a munkaviszony megszűnésekor nem kell pénzben megváltani. Hasonló kérdés merült fel brit részről is.

Az Európai Bíróság megállapította: a megfelelően igazolt betegszabadságon lévő munkavállalók fizetett éves szabadsághoz való joga nem köthető olyan kötelezettséghez, hogy a munkavállalónak a referencia időszak során ténylegesen dolgoznia kellett. Az olyan munkavállalónak, aki a referencia időszak teljes tartama során - és a szabadság átvitelére vonatkozóan megállapított határidőn túl is - betegszabadságon van, nincs lehetősége a fizetett éves szabadsághoz való joga gyakorlására. Ez vonatkozik az olyan munkavállalóra is, aki a referencia időszak egy része során, a betegszabadságra való kiírás előtt dolgozott.

A legfőbb európai taláros testület mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a fizetett éves szabadsághoz való jog a referencia időszak - és/vagy a szabadság átvitelére a nemzeti jog által meghatározott időszak - végén nem szűnhet meg akkor, ha a munkavállalló a referencia időszak egésze vagy annak egy része során betegszabadságon volt, és a munkaképtelensége a munkaviszonyának a megszűnéséig fennállt, ami miatt nem tudta gyakorolni a fizetett éves szabadsághoz való jogát.

Az olyan fizetett éves szabadságnak a munkaviszony megszűnésekor való pénzbeli megváltását illetően, amelyet a munkavállaló nem tudott kivenni, a Bíróság megállapította, hogy e pénzbeli megváltást oly módon kell kiszámítani, hogy a munkavállaló olyan helyzetbe kerüljön, mintha az említett jogot a munkaviszonyának tartama alatt gyakorolta volna. Ebből következően a munkavállaló rendes munkabére, amely a fizetett éves szabadságnak megfelelő pihenőidő alatt a részére fizetendő, szintén meghatározó a munkaviszony megszűnéséig ki nem vett éves szabadság pénzbeli megváltásának a kiszámítása szempontjából.