Míg évtizedekkel ezelőtt az embereknek alig volt szükségük arra, hogy karrierjüket menedzseljék, beleszülettek egy élethelyzetbe, a vállalatukra bízták életútjuk egyengetését vagy a szülők kapcsolati tőkéjét aknázták ki, addig mára a siker az önmendzselésen áll vagy bukik.
Az önérvényesítés konstruktív formája ott kezdődik, hogy az egyén felismeri a céljait, vágyait, képességeit, határait és erre építve jut előbbre, nem másokon átgázolva - szögezi le Szirmay Ágnes munkapszichológus. A konstruktív versengés esetében ugyanis az egyén a saját teljesítményét növeli, és nem másokét rombolja. Vagyis ez esetben akár a többieket is jobb teljesítményre sarkallja.
A piramisszerűen felépülő amerikai vállalatoknál lehet azt tapasztalni, hogy egy idő után „kipotyognak” az emberek - meséli Szirmay. „Ha valaki a kollégáját kifúrva jut előrébb a szamárlétrán vagy másik vállalathoz pályázva tud csak szakmailag magasabb pozícióba kerülni, mert munkahelyén nem sikerült neki, az nem feltétlenül takar valós teljesítményt és hosszú távon nem eredményez elégedettséget, boldogságot - véli a munkapszichológus. Több szakember számol be arról, hogy a fiatalok szeretnek sodródni az árral, nem alakítják tudatosan karrierjüket, ami azt is jelezheti, hogy kötődnek a gyermeki léthez, tehetetlenség állapotához.
Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk folytatását itt olvashatja.
