Gorcsev szépen lefekteti kabátját a szökőkút párkányára, aztán odalép a házigazdához. A következő pillanatban...
Mi tagadás, ez az ütés klasszikus volt a maga nemében!
No, mi lesz?! Meddig ül ott? Fürödni jött, vagy verekedni?!
Hosünk tanult a leckébol. Most már körültekintőbben lendül támadásba, és jó néhányszor neki is sikerül földhöz teremtenie az exbajnokot. A ricsaj, amellyel a holdfényben zajló csetepaté jár, végül felébreszti Andrét, a lakájt. A jeles férfi gyorsan magára kapja ruháit, mert hivatásával összeegyeztethetetlennek tartja, hogy akár ilyen késő órában is, hiányos öltözékben tartózkodjék szobáján kívül. Aztán végzetes útra indul...
Szerencsétlenségére felhő takarja el a holdat, amikor kiér a kertbe. Gorcsev éppen e percben kecmereg ki egy csoport festőien szép harlemi tulipán közül. Látván a feléje siető árnyat, ökle ütésre lendül és...
17. oldal
© Képes Kiadó
Súgó: Ha az egeret a szöveg fölé húzza, megjelenik a szöveg nagyítása