
A háta mögül felcsattanó hahotára sarkon fordul...
Ön itt? De hiszen...
Az ördög vigye el!
Nem volt helyes eljárás öntol, hogy ártalmatlanná tette a lakájomat.
André, aki alkalmatlan időben érkezett a verekedés színhelyére, lassan feleszmél a tamariszkusz bokorban. Óvatosan mozgatni próbálja tagjait, hogy vajon nem tört-e el valamelyik. Közben kedélyes beszélgetést hall...
Igazán élvezet magával verekedni, fiatalember.
Ha a veje lennék, annyit verekedhetnénk, amennyit akar.
Eszem ágában sincs a leányomat holmi tapasztalatlan tacskóhoz adni.
Az én koromban ön sem lehetett öregebb nálam.
De kijártam az élet akadémiáját... Még a légióban is szolgáltam.
Azt hiszi, az olyan nagy dolog?
De milyen nagy dolog!
Tudja mit? Lépjen be a francia idegenlégióba, és ha leszerelt, nem lesz semmi akadálya annak, hogy elvegye a leányomat.
Csak ez a feltétele? Igazán semmiség, még ma jelentkezem. Maga nagyképű fráter.
Gorcsev sarkon fordul és dühös elszántsággal indul a kapu felé...
A fordulónál, a vaksötétségben egy vödör mészbe botlik. Ez még jobban felmérgesíti. Hát még az, amit a házigazda utána kiált...
Hencegő, ostoba fajankó!
18. oldal
© Képes Kiadó
Súgó: Ha az egeret a szöveg fölé húzza, megjelenik a szöveg nagyítása