Gorcsev Iván épp elhatározza, hogy valami cimbora után néz – mert kutyának való a gazdagság, ha nincs valaki, akivel közösen lehet elverni a pénzt –, amikor feldúlt ápolók csoportja száguld el mellette, és kis híján ledöntik a lábáról.
Kit kergetnek ilyen lelkesen?
Megszökött egy ápolt... Fekete keménykalap... barna zakókabát... fürdőruha... Ha látja, azonnal telefonáljon értünk...! A neve Vanek...
Jó név.
Néhány sarokkal odébb egy parkban...
Á, van szerencsém, Vanek úr!
Maga ismer engem? Nem emlékszem, hogy együtt jártunk volna iskolába. Mondja, nem tud valami jó állást? Persze akármit nem vállalok.
Maga dolgozni akar...? Különben mindegy, ha tetszik, dolgozzon. Mi szeretne lenni a legszívesebben?
Hogy lehet ilyet kérdezni? Hát magántitkár...
Kész szerencséje, hogy erre jöttem. Alkalmazom! Ön nálam titkár. Fizetése havi kétezer frank. Rendben van? Fogja, itt van háromezer frank...
Azt mondta, kettő.
6. oldal
© Képes Kiadó
Súgó: Ha az egeret a szöveg fölé húzza, megjelenik a szöveg nagyítása