Alig egy héttel előtte Veres János pénzügyminiszter ugyanis még az ellenkezőjéről számolt be (HVG, 2007. március 24.), Kóka kijelentésének kommentálására viszont senki sem volt hajlandó a pénzügyi tárcánál. A hivatalos verziót végül Veres ismertette másnap, a kormányszóvivői tájékoztatón. E szerint több adótörvény módosulna, a lényeg, hogy júliustól lenne egy jövedelemminimum, ami után mindenképpen kellene adót fizetniük az egyéni vállalkozóknak és a cégeknek.
Megúszhatná viszont ezt a terhet (legalábbis első körben) az, aki az adóbevallást kiegészítő nyomtatványon részletesen beszámol különböző gazdálkodási adatairól. Utóbbiakról többször is egyeztetett a pénzügyi és a gazdasági tárca az érintettek képviselőivel, s kompromisszumos javaslatuk harminc körülire szűkítette az adóhatóság számára beküldendő, eredetileg félszáz fölötti adatsor. Ezek után meglepő volt, ahogy az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) múlt pénteki ülésén a munkaadói oldal egyhangúlag és látványosan utálta az előterjesztést, amelyet az Országgyűlésnek ettől függetlenül csak apróbb módosításokkal, viszont sürgős tárgyalásra benyújtottak.
Magyarországon létezett elődje az elvárt adónak, igaz, nem kísérték akkora viharok, mint utódját. Pedig 1994-ben még az árbevétel 2 százaléka után kellett 36 százalékos társasági adót fizetniük azoknak, akiknek eredménye nem érte el az adóalap 2 százalékát. Vagyis a mostani szabályozással ellentétben nem a korrigált (azaz mindenféle levonásokkal csökkenthető) nettó árbevétel volt az alap, ráadásul az adókulcs is bő duplája volt a jelenleginek. Bevezetésekor az MDF-kormány akkori pénzügyminisztere, Szabó Iván ugyanúgy az elharapózott adóelkerüléssel, illetve a gazdaság kifehérítésével érvelt, mint most Veres János. Végül a mindössze egy évet megért minimumadó megszüntetését annak idején is a szabaddemokraták szorgalmazták. Akkor még teljes sikerrel, sőt 1995-től a társasági adó kulcsa is a felére csökkent.
Ezúttal inkább kampányfogásnak, mint igazi visszakozásként értékelték sokan az SZDSZ elnöki székére akkor még csak aspiráló Kóka bejelentését, valamint azt is, hogy a - bennfentesek szerint Fodor Gábor ellenében őt támogató - szocialisták elvárt adó ügyében kicsit átengedték a terepet a gazdasági miniszternek, s végül egy köztes megoldás mögé álltak. Muníciót adott viszont Kóka az érdekképviseleteknek, amelyek az OÉT-en már azt hányták a kormány szemére, hogy javaslatukkal túlzott adminisztrációt és emiatt többletkiadásokat rónak ki a vállalkozásokra, ahelyett hogy az adóhivatal gyűjtené ki a kockázatelemzésre alkalmasnak tartott - részben például az általánosforgalmiadó-bevallásban is szereplő - adatokat. "A különböző bevallásokból megfelelő szoftverrel valóban kibányászhatóak lennének az információk" - vélekedik Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki egyébként a HVG-nek leszögezte: a kamara egyetért azzal, hogy ki kell bővíteni az adózók körét. Ehhez azonban a feketegazdaságot visszaszorító átfogó, 2008-tól életbe lépő változtatásokat tartana szükségesnek.
A kiegészítő nyomtatványon egyébként arról is be kell számolni, hogy a vállalkozás irodája elkülönül-e az egyéni vállalkozó, illetve a cég valamelyik tulajdonosának lakásától, hogy mennyit költ lakás-, illetve irodabérleti díjra, reklámra, tanácsadásra, szakértőkre, telefonra, cégautóra, külföldi utazásra, reprezentációra. Számot kell továbbá adni a kapott és az adott kölcsönökről, emellett a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott ügyletek értékéről is. Méghozzá mindenről az adóévet megelőző két évre visszamenőleg. Ha a múltat már nem lehet is fényezni, a jelennel és a jövővel biztosan többen próbálkoznak. Előfordulhat, hogy hamarosan ismét felizzik a cégalapítási láz. Az adatszolgáltatás alól ugyanis nemcsak az elemi kárral sújtott vállalkozások, hanem a kezdők és a második adóévüket taposók is mentesülnének.
"Néhány órát biztosan elszöszöl az ember, míg a kért adatokat kigyűjti a könyvelésből" - véli Vadász Iván, az Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének alelnöke. Akinek egyébként nincsenek alkotmányossági aggályai a visszamenőleges adatszolgáltatással kapcsolatban, mondván: ezeknek a számoknak, bizonylatoknak szerepelniük kell a vállalkozás dokumentációjában, amit az adórevizor bármikor ellenőrizhet. Ugyanakkor Vadász szerint az adatokból még az ellenőrnek is nehéz bizonyítania, hogy a vállalkozás eltitkolja a bevételeit, illetve fiktív költségeket vagy családi kiadásokat számolt el. Igaz, erre a törvénymódosító javaslat szerint nem is lenne szükség, ha ugyanis a revizor szagot fog, az adózónak kell bizonyítania, hogy valóban a vállalkozás érdekében költekezett.
A kollektív bűnösség, azaz a vélelmezett adócsalás vádját viszont kikérik maguknak a munkaadói érdekképviseletek. Hangsúlyozva, hogy nem minden veszteséges és alacsony jövedelmezőségű vállalkozás adóelkerülő, miközben akadnak ilyenek a folyamatosan nyereségesek között is. Most leginkább a mínuszos eredményűek kerülnek a revizori célkeresztbe, miközben a profitot produkálók esetleg nagyobb stiklikkel is kisiklanak az ellenőrzés alól. Fel kell kötni a fehérneműt azonban az adóhatóságnál is: a 2005. év után csaknem 200 ezer cég és 170 ezer egyéni vállalkozó nem fizetett adót. Ezek ellenőrzése még a kockázatelemzési szűrés után is eltart egy darabig. Aligha véletlen, hogy az adózás rendjéről szóló törvény mostani módosítása az ellenőrzésre történt kiválasztástól számítva egy évet ad arra, hogy az adóhatóság egyáltalán belekezdjen a vizsgálódásba.
A revíziótól való félelem persze sokakat ösztönözhet arra, hogy inkább bevalljanak valamekkora adóalapot és fizessenek, semhogy mindenféle intim kiegészítő adatokkal felhívják magukra a figyelmet. Az elvárt adóval kapcsolatos mostani megoldás hajaz a minimum-járulékalapra, amiben állítólag beváltak a kormány számításai (tavaly ősztől a minimálbér duplája után kell járulékot fizetni a cégeknek, kivéve, ha az adóhatóságnak bejelentik, hogy náluk ennél alacsonyabbak a bérek). Ugyanakkor a kabinet sem túl optimista. 2007-re - amíg az Alkotmánybíróság februárban el nem törölte - 60 milliárd forintot prognosztizált az elvárt adóból. Ennek felét azonnal a központi egyensúlyi tartalékból ellensúlyozta a kormány, az év második felére viszont a mostani javaslat parlamenti elfogadása esetén legfeljebb 15-20 milliárd forintos bevételt remél.
MOLNÁR PATRÍCIA