Közeleg december 20-a, a vállalkozások által leginkább utált adózási határidők egyike. Eddig az időpontig kell kiegészíteniük a cégeknek az idei év után fizetendő adójukat legalább a ténylegesen fizetendő összeg 90 százalékáig. A forgalmat és a nyereséget azonban nehéz előre megjósolni, idén alighanem a szokásosnál is nagyobb bajban lesznek majd a kereskedelmi vállalatok, elvégre nem tudni, hogy a korábban soha nem tapasztalt pénzügyi világválság mennyire készteti költésük visszafogására a vevőket. A becslés pontosságán tovább ront, hogy december 20-a az idén szombatra esik, ami munkanap, így nem csúszhat hétfőre a kötelezettség teljesítésének határideje, amikor a kereskedelmi cégek már kiszámolhatnák az aranyvasárnapi forgalom eredményét is.
Míg korábban csak a társasági adó és a helyi iparűzési adó szabályai írták elő a vállalkozások számára a decemberi adóelőleg-kiegészítési kötelezettséget, mára már kötelező a feltöltés a különadóból és az egyszerűsített vállalkozói adóból (eva) is. Miután a kisebb adózók esetében megoldhatatlan konfliktust okoz a becslés (a vállalkozói sor végén állóknál a legbizonytalanabb, hogy az adott évben hozzájutnak-e pénzükhöz), a társasági, a helyi és a különadóknál csak azokra a cégekre vonatkozik a feltöltési kötelezettség, amelyek az adóévet megelőző évben 50 millió forint feletti forgalmat értek el. (Az evásoknál ez a forgalomlimit értelemszerűen szóba sem jöhet, hiszen az evából eleve kiesik az a vállalkozás, amelynek éves árbevétele meghaladja a 25 millió forintot. Vagyis az evásoknak minden körülmények között teljesíteniük kell az adófeltöltést.)
Drága mulatság, ha egy vállalkozásnál elvétik a becslést. Érthető módon senki sem törekszik arra, hogy az indokoltnál több adót és korábban fizessen meg. Ha viszont az év közben megfizetett és a december 20-áig kiegészített adóelőleg összege nem éri el a ténylegesen fizetendő adó 90 százalékát, a megfizetett előleg és a 90 százalék közti különbözetre az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), sőt az önkormányzati adóhatóság is 20 százalékos mulasztási bírságot szabhat ki.
Bár a hatóságok méltányosan alkalmazzák a 20 százalékos bírságolási lehetőséget, azaz ritkán mennek el a végső mértékig, a vállalkozók számára fenyegetettség, hogy az felső határ nélkül, akár milliárdos mértékben is kivethető. Azt az adózói védekezést, amely szerint a feltöltés pillanatában nem tudta, nem tudhatta, mekkora lesz az adója, az adóhatóság rendre méltányolja, de az is előfordul, hogy közli: eleve méltányosan járt el, amikor csökkentett mértékben állapította meg a bírságot, így további mérséklésnek nincs helye.
Hiába igyekeznek a könyvelők a lehető legnagyobb pontosságú becslést adni a feltöltési kötelezettség összegéről, a jövőbeni adatok bizonytalansága miatt nem zárható ki a hiba lehetősége. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a tömeges rohammunka és a rendelkezésre álló idő rövidsége is rontja a pontos becslés esélyeit. Így aztán a kötelezettségből hiányzó összegek kapcsán kiszabott bírság gyakran a könyvelő és ügyfele közti bizalomvesztéshez vezet, az utóbbiak ugyanis olykor a bírságként felmerült kárt – tévesen – könyvelési műhibaként értelmezik.
Az utóbbi hónapokban is számos vállalkozás kapott olyan határozatot, amelyben feltöltési hiány miatt állapított meg mulasztási bírságot az APEH a 2007. december 20-án esedékes kiegészítendő összeg kapcsán, s jelenleg is folynak a fellebbezési, jogorvoslati eljárások. A becslési módszerekkel kapcsolatos ellentmondások dacára a Pénzügyminisztériumban (PM) elvetették a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének azt az ajánlatát, hogy az adó várható összege helyett az adóévet megelőző év adóját vessék ki a vállalkozásokra fizetési kötelezettségként. Bár az ötlettel a PM-ben is rokonszenveztek, nem kívánnak lemondani a mostani módszerről, mert az egyesület által ajánlott eljárással az áttérés évében mintegy 130 milliárd forint bevételtől esne el (átmenetileg) a büdzsé. Ez pedig akkora összeg, hogy feltételezhető: az egyesület javaslata – legyen az bármilyen szimpatikus – soha nem jut el az Országgyűlésig, azaz a büdzsé bevételi szempontjai rendre a jelenleg érvényes szabály fenntartását eredményezik.
Ugyanakkor véget vethet a mostani adófeltöltési regulának, ha a vállalkozások átültetik a gyakorlatba a Legfelsőbb Bíróság (LB) adófeltöltéssel kapcsolatos egyik ítéletét. A konkrét esetben az adóhatóságot – a rá kiszabott mulasztási bírság miatt – beperelő cég arra hivatkozott, hogy a vártnál több lett a bevétele, így aztán az adója is, amit önellenőrzéssel utóbb be is vallott és meg is fizetett, erre tehát szerinte az APEH nem vethetne ki bírságot. Az LB elvi éllel mondta ki, hogy az önellenőrzés minden jogkövetkezmény alól mentesít a törvény alapján, így a korrigált társasági adó sem korrigálhatja a kiszabható bírság összegét.
Az ítélet egyszerűen alkalmazható módszert adott az adózók kezébe. Csökkentett, akár nulla forint adót vallhatnak be, majd utóbb önellenőrzéssel vallhatják be a többit. Az adóhatóság csak az első bevallásban szereplő összeg alapján vethet ki bírságot, attól függetlenül, hogy látja: valójában az önellenőrzésben szerepel a helyes adóösszeg. Az élelmes adózók a feltöltéskor esedékes bevallásban esetleg még adókedvezményeket is igénybe vehetnek, mert tudják, hogy az önellenőrzés során azok már nem lennének érvényesíthetőek.
A PM számára fájó következménye lenne a módszer tömeges alkalmazásának. Azzal ugyanis, hogy az adózó lényegében tartalmatlanná teszi az első bevallását, majd rögtön utána (akár pár perccel később) beküldi elszámolását a helyes adatokkal, már nem módosul az első bevallásban automatikusan megállapított adóelőleg. Márpedig az adóelőleg kiiktatása nemcsak a feltöltési kötelezettség tekintetében, hanem a teljes adórendszer működésében is óriási problémát eredményezne, mert a tényleges adófizetés így visszakerülne a bevallás benyújtásának időpontjához. Amelyik cég 2008. december 20-áig nem egészíti ki a társaságiadó-, illetve a különadó-előleget, és nulla forint kötelezettségről szóló bevallást nyújt be, majd önellenőrzéssel teszi helyre az adatokat, haladékot kap az adó megfizetésére. Az valószínűnek látszik, hogy amennyiben az adózók tömegesen alkalmazzák a LB-ítéletben szereplő elvet, a mostani szabályozás nem tartható fenn, és az adóelőleg-politikát derékba törő módszer következményeit az állami költségvetés képtelen lesz vállalni.
RUSZIN ZSOLT