Görgey mindkét interjúban kifejti: a Nemzeti Színház élére azért nevezte ki pályáztatás nélkül Huszti Pétert, mert sürgette őt az idő, és nem akart átmeneti megoldást választani. Azt a Husztit, akinek rátermettségéről nem csupán annyit állít, hogy szerinte ez "jellemző" Husztira, hanem tudni véli, hogy a szakma is így ítéli meg a végül kellemetlen helyzetbe került művészt. "Ha már korrigálásra kényszerültem, tessék várni" - csillapítja le ezek után a miniszter a Népszabadságban azokat a hőzöngőket, akiknek nem elég, hogy demokrata, de azt is elvárják tőle, hogy a demokrácia játékszabályai szerint lépjen.
Az önmagát Klebelsberg Kúnóval és Eötvös Józseffel együtt emlegető Görgeyről nem csak az idézett interjúkból derül ki, milyen érvrendszerrel menti fel magát a kevéssé demokratikus lépések ódiuma alól. Talán az árulja el a legtöbbet, amit Rádai Eszternek nyilatkozott az Élet és Irodalom egyik májusi számában, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) körül kirobbant vitában. A könyvszakmát megmozgató ügyben a könyvheti zsűri - amelynek Görgey volt az elnöke - sokak szerint nem épp demokratikus módon tette fel a könyvhétre megjelenő könyvek listájára Debreczeni József Orbán-könyvét. Görgey, aki az ominózus szavazásról csak közvetve értesült, frissen kinevezett miniszterként így foglalta össze a tanulságokat: "Közben a helyzet is nagyot változott, Orbán Viktoré is, meg az enyém is. Ebben a helyzetben miért ne lehetnék én - aki négy éven át támadtam őt - ma kicsit nagyvonalú és toleráns, miért ne gyakorolhatnám azt az erényt, amely belőle és a hatalom többi gyakorlójából az elmúlt négy évben annyira hiányzott." Csak azt tévesztette szem elől, hogy nagyvonalúsága és toleranciája nem a saját, hanem egy szakma kontójára ment.