A világ legrangosabb irodalmi díjának átadásakor a tolmács többször "Gólyanapló"-nak fordította Kertész Gályanapló-ját. "Rekviem egy gyermekért, akit soha nem engedtek megszületni" címmel illette a Kaddis a meg nem született gyermekért című művet. "A kadárc" lett A kudarcból. Tekintsük-e a helyzetet szimbolikusnak: verjük a mellünket, hogy van egy magyar irodalmi Nobel-díjasunk, de nem tudunk róla semmit, s ez még csak nem is zavar bennünket?
A tolmács valószínűleg olvasta a szöveget, erre utal, hogy "elit"-et mondott "állít" helyett is. Amikor a Kertész Imrét köszöntő Torgny Lindgren svédről németre váltott, a díjátadást az MTV-ben közvetítő Vitray Tamás átvette a szót a tolmácstól. A helyzet több volt, mint kínos.
Gólyanapló
Utolsó frissítés:
Ki tolmácsolta a Magyar Televízióban a Nobel-díj átadásának ünnepi ceremóniáján azt a laudációt, amelyet a Svéd Királyi Akadémia tagja mondott Kertész Imre díjának átadásakor? Ki mert úgy beülni a tolmácsfülkébe, hogy életében nem hallott Kertész műveiről, s egyszerűen félrefordította a regénycímeket? Ön szerint csak magát minősítette vele, vagy szégyellnünk kell magunkat nekünk is?