A büszke magyar könyvbarát akár hátra is dőlhetne: olvasó nép vagyunk. Ez azonban nem biztos. Tízmilliárd forint a szépirodalom összforgalma, és ki tudja, mennyi ebből a "valódi" irodalom. Az ismeretterjesztő és az oktatási könyvek mögött a harmadik helyen álló szépirodalmi forgalomba (ennek 40 százaléka szintén a terjesztőké, amelyek piacát stabilan a Libri, a Líra és Lant, a Magyar Könyvklub és a Pécsről a surranópályán befutott Pécsi Direkt kft. uralja) beleértendő a lektűr, a "félig irodalom" és a magas irodalom is. Az időnkénti impozáns sikerek mellett a helyzet még mindig úgy fest, hogy a kortárs magyar szerzők 500-1500-as példányszámai mondhatók átlagosnak. Ilyesfajta irodalom nem jelentethető meg támogatás nélkül, noha egy kötet alig egymillióból megvan. Még a kortárs kultusz-szerzők is nem ritkán szappanopera írásból élnek; e piacon egyetlen epizód fizet annyit, mint egy költő egész verseskötete. Regényorientált irodalmi kultúra vagyunk: a kortárs vers fogy a legkevésbé, a regények ennél jobban.
A hazai könyvpiac két nagy tavaszi-nyári kipakolása, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál (BNK) és a Könyvhét nem elsősorban az eladás terepe, sokkal inkább presztízsrendezvény. Egy nagy cég, mint például az Európa Könyvkiadó - Kriszti Gabriella tájékoztatása szerint - legalább félmillió forintot költ a háromnapos BNK-részvételre és noha 1,5-2 milliós eladást produkál, mégis a reprezentációt tartja fontosabbnak. Az Európa sztárírókat hoz el Budapestre, de ez nincs benne a fenti költségben, hiszen gyakran kultúrintézetek vagy a kultuszminisztérium közreműködésével érkeznek ide a vendégek. Az pedig, hogy a sztárokat vajon olvassuk is, vagy csak megtapsoljuk, kényesebb kérdés. Amint azt az e heti HVG idézi: a Központi Statisztikai Hivatal például az Olvasás Évében, 2001-ben kimutatta, hogy a férfiak 17, a nők pedig mindössze 9 percet fordítanak olvasásra naponta (Bővített kiadás; HVG 2003/17. ápr.26). A sztár fogalma tehát nálunk meglehetősen relatív; Mario Vargas Llosa vagy a meghívást végül is lemondó Günther Grass esetében 4-5000 az indulópéldányszám, s a kiadó reméli, jön majd az utánnyomás.
A kisebb Új Palatinus kiadó Háy János közlése szerint 200 ezer forint körül költ a BNK-ra és bízik benne, hogy nullszaldóval végez. Háy megjegyzi, a BNK, noha nemzetközi esemény, elsősorban a hazai közönségnek szól, a külföldi kiadók nem venni jönnek, hanem eladni. A magyar irodalmi Nobel-díj és a főként német nyelvterületen ismert íróink sem tudták jelentősen "meghúzni" irodalmunk nyugat-európai ismertségét. Az nem fordul elő - mondja Háy -, hogy idejön a BNK-ra egy nyugati kiadó, észrevesz egy fiatal magyar tehetséget és megveszi könyvének kiadási jogait. Ezért inkább régiónkra, a környező országokra kellene jobban koncentrálni, Romániától Szlovéniáig nyílhatna nagyobb terep a magyar irodalom számára. Ám - jegyzi meg - valahogy kevés felfedező kedvű kiadó indul arrafelé, s a kultúrafinanszírozás sem ösztönzi őket eléggé erre.
A hazai könyvpiac két nagy tavaszi-nyári kipakolása, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál (BNK) és a Könyvhét nem elsősorban az eladás terepe, sokkal inkább presztízsrendezvény. Egy nagy cég, mint például az Európa Könyvkiadó - Kriszti Gabriella tájékoztatása szerint - legalább félmillió forintot költ a háromnapos BNK-részvételre és noha 1,5-2 milliós eladást produkál, mégis a reprezentációt tartja fontosabbnak. Az Európa sztárírókat hoz el Budapestre, de ez nincs benne a fenti költségben, hiszen gyakran kultúrintézetek vagy a kultuszminisztérium közreműködésével érkeznek ide a vendégek. Az pedig, hogy a sztárokat vajon olvassuk is, vagy csak megtapsoljuk, kényesebb kérdés. Amint azt az e heti HVG idézi: a Központi Statisztikai Hivatal például az Olvasás Évében, 2001-ben kimutatta, hogy a férfiak 17, a nők pedig mindössze 9 percet fordítanak olvasásra naponta (Bővített kiadás; HVG 2003/17. ápr.26). A sztár fogalma tehát nálunk meglehetősen relatív; Mario Vargas Llosa vagy a meghívást végül is lemondó Günther Grass esetében 4-5000 az indulópéldányszám, s a kiadó reméli, jön majd az utánnyomás.
A kisebb Új Palatinus kiadó Háy János közlése szerint 200 ezer forint körül költ a BNK-ra és bízik benne, hogy nullszaldóval végez. Háy megjegyzi, a BNK, noha nemzetközi esemény, elsősorban a hazai közönségnek szól, a külföldi kiadók nem venni jönnek, hanem eladni. A magyar irodalmi Nobel-díj és a főként német nyelvterületen ismert íróink sem tudták jelentősen "meghúzni" irodalmunk nyugat-európai ismertségét. Az nem fordul elő - mondja Háy -, hogy idejön a BNK-ra egy nyugati kiadó, észrevesz egy fiatal magyar tehetséget és megveszi könyvének kiadási jogait. Ezért inkább régiónkra, a környező országokra kellene jobban koncentrálni, Romániától Szlovéniáig nyílhatna nagyobb terep a magyar irodalom számára. Ám - jegyzi meg - valahogy kevés felfedező kedvű kiadó indul arrafelé, s a kultúrafinanszírozás sem ösztönzi őket eléggé erre.