Noha a kortárs fogalmának többféle értelmezése is forgalomban van, a mai és a kortárs irodalom közé mi nem teszünk egyenlőségjelet: kortársnak a friss, az új áramlatokkal szinkronban levő (vagy éppen azokat megteremtő) irodalmat nevezzük. Ez a fajta irodalom szinte teljességgel kimarad a középiskolai anyagból; egy internetes fórum tanúsága szerint volt olyan budapesti középiskola, ahol nemhogy a ma élőkig, de már Radnóti Miklósig sem tartottak az érettségi tételek - éppenséggel azzal az indoklással, hogy az előző évi írásbelin szerepelt, legközelebb tehát nem fog - , de általános, hogy Nagy Lászlónál, Örkény Istvánnál, legfeljebb Pilinszky Jánosnál ritkán jut tovább diák és tanár.
A kronologikus szemléletű irodalomtanítás kudarcáról az utóbbi időben sokat vitatkoznak; nem véletlenül. A túldimezionált történeti anyag feldolgozása mellett kevés idő marad másra - mondta Arató László, a Magyartanárok Egyesületének vezetője a hvg.hu-nak. Szerinte a néhány akut irodalmi szenzációt leszámítva (ilyen Kertész Imre Nobel-díja, vagy a zajosabb sikerek, mint a Jadviga párnája és a Javított kiadás) a tanárok sem igen ismerik a ma legfrissebb irodalmát, folyóiratokat is kevésbé olvasnak, így félnek kiválasztani a szerzőket.
Vélhetően maga a széttartó és sokirányú kortárs irodalom is sokakat elbizonytalanít. A legtöbb tanterv és a tanköny csak a legfelsőbb évfolyamban kínál modern irodalmat. Pedig a diákokat talán jobban vonzaná az irodalomhoz a náluk egy-két generációval idősebb Térey János, Poós Zoltán vagy Szálinger Balázs, mint Janus Pannonius. Hiányzik azonban a pedagógiai-didaktikai segítség is a kortársak tanításához.
Létezik ilyen tanterv, csak kevesen használják: az irodalomtörténeti szakadék áthidalására a kronologikus szemlélet kritkusai a "régieket megszólító újak", vagy a "művek párbeszéde"-elvet javasolják; amint azt éppen Arató László Pála Károllyal közösen írt tankönyve is teszi. Például : Petri György Horatiusi című versétől Berzsenyi Horác-án keresztül jutni el magáig Horatiusig; vagy Mikszáth Jó palócok-jának összevető tanítását Bodor Ádám Sinistra körzetével.
A Magyartanárok Egyesülete évről évre tart módszertani szimpoziumokat e tárgyban; ezekre kortárs szerzőket is rendszeresen meghívnak. Egy budapesti, XIII. kerületi gimnázium magyartanára szerint a napi gyakorlatba igenis belefér a kortárs irodalom. "Ha a tanár nem tantervlebonyolító automata, az éppen tárgyalt korszak, művész, mű 'párját' bármikor meglelheti a kortárs magyar vagy világirodalomban" - mondja Diószegi Endre, aki szerint "a művek egymásba olvasásának jelentőségét az irodalomelmélet és modern irodalomszemlélet is hangsúlyozza". Addig is, amíg a szabadon felhasználható tanórák száma nem nő, órán kívüli megoldást is lehet találni: “A mi iskolánkban az irodalommal való foglalkozásnak számos meghökkentő formája van, minden évben van például költői verseny, ahol bárki próbára teheti képeségeit. Aki saját szövegét már látta nyomtatásban, műveit közönség elott felolvasta már, talán nagyobb tisztelettel fordul más könyvekhez.”
A kronologikus szemléletű irodalomtanítás kudarcáról az utóbbi időben sokat vitatkoznak; nem véletlenül. A túldimezionált történeti anyag feldolgozása mellett kevés idő marad másra - mondta Arató László, a Magyartanárok Egyesületének vezetője a hvg.hu-nak. Szerinte a néhány akut irodalmi szenzációt leszámítva (ilyen Kertész Imre Nobel-díja, vagy a zajosabb sikerek, mint a Jadviga párnája és a Javított kiadás) a tanárok sem igen ismerik a ma legfrissebb irodalmát, folyóiratokat is kevésbé olvasnak, így félnek kiválasztani a szerzőket.
Vélhetően maga a széttartó és sokirányú kortárs irodalom is sokakat elbizonytalanít. A legtöbb tanterv és a tanköny csak a legfelsőbb évfolyamban kínál modern irodalmat. Pedig a diákokat talán jobban vonzaná az irodalomhoz a náluk egy-két generációval idősebb Térey János, Poós Zoltán vagy Szálinger Balázs, mint Janus Pannonius. Hiányzik azonban a pedagógiai-didaktikai segítség is a kortársak tanításához.
Létezik ilyen tanterv, csak kevesen használják: az irodalomtörténeti szakadék áthidalására a kronologikus szemlélet kritkusai a "régieket megszólító újak", vagy a "művek párbeszéde"-elvet javasolják; amint azt éppen Arató László Pála Károllyal közösen írt tankönyve is teszi. Például : Petri György Horatiusi című versétől Berzsenyi Horác-án keresztül jutni el magáig Horatiusig; vagy Mikszáth Jó palócok-jának összevető tanítását Bodor Ádám Sinistra körzetével.
A Magyartanárok Egyesülete évről évre tart módszertani szimpoziumokat e tárgyban; ezekre kortárs szerzőket is rendszeresen meghívnak. Egy budapesti, XIII. kerületi gimnázium magyartanára szerint a napi gyakorlatba igenis belefér a kortárs irodalom. "Ha a tanár nem tantervlebonyolító automata, az éppen tárgyalt korszak, művész, mű 'párját' bármikor meglelheti a kortárs magyar vagy világirodalomban" - mondja Diószegi Endre, aki szerint "a művek egymásba olvasásának jelentőségét az irodalomelmélet és modern irodalomszemlélet is hangsúlyozza". Addig is, amíg a szabadon felhasználható tanórák száma nem nő, órán kívüli megoldást is lehet találni: “A mi iskolánkban az irodalommal való foglalkozásnak számos meghökkentő formája van, minden évben van például költői verseny, ahol bárki próbára teheti képeségeit. Aki saját szövegét már látta nyomtatásban, műveit közönség elott felolvasta már, talán nagyobb tisztelettel fordul más könyvekhez.”