Jól tetten érhető módon változnak a hazai könyvpiaci divatok. Talán a kacér művészettörténésznő, Catherine Millet vitatható színvonalú pornó-curriculum vitaejének sikere miatt, de az utóbbi időben egyre vaskosabb az erotikus irodalom könyvespolca. A klasszikus O története (Pauline Réage), valamint az Egy kis bécsi kurva emlékezései (Josephine Mutzenbacher), a Hentes (Alina Reyes) jelzi a hullámot, amelyre már felkapaszkodott a félirodalmi erotizálás is (mint Mátéffy Éva Rubyja), és ez a tendencia most kiszorítja a szingli-könyveket. Különben is, ki emlékszik már Teréz Anyura és a neki válaszoló még vagy öt könyvre, amikor újabb sikerszerzőket termel a könyves (kis)ipar?
A trendek mögött azonban évek óta tartja magát egy sajátos könyvpiaci vonulat, a sztárkönyveké. A fogalom pár éve még új volt nálunk, de ma már szinte mindenkiről, aki legalább kétszer szerepelt a televízióban, "életrajz", vagy portrékötet jelenik meg. Színészkönyvekkel kezdődött a sor, és akkoriban valamit még adtak is a minőségre a szerzők és kiadók. Most azonban annyi is elég, hogy valamelyik valóságshow szereplője magnóra mondjon háromórányi szöveget, amiből aztán összeáll valami portréféle. A könyvesboltok pedig kezdik levetkőzni a műfaji zavart: az életrajzok közé tett köteteknek lassan önálló polc kell. A neten még zavaros a kép; van olyan könyvküldő szolgáltatás, amely a "kortárs magyar szépirodalom" kategóriába sorolja a BB és VV sztárok köteteit.
Pedig irodalomról szó sincs, az új "médiasztárokról", életükről, a hazai (hulló)csillagvilágról szóló könyvek futószalag munkák. Bulvársajtóban jártasságot szerzett újságírók írják őket az illető saját szavaiból. Györgyi, Elvis, vagy épp Évi baba nem író, sőt, még (el)beszélőnek sem igen nevezhető, mégis, könyveik tele vannak az életről megfogalmazott szentenciákkal. Meg persze pletykaízű történetekkel. Kandász Andrea (van, aki e nevet nem ismeri?) Elmesélem Big Brotherjét eleve úgy hirdetik, megtudható belőle, ki pisilt bele Pongóék csizmájába. A cél tehát nem a minőség. A "bekerülés" honoráriummal, nyomdával együtt sem több 2-3 millió forintnál - reklámra nem kell költeni, hisz ott vannak a sztár haknijai -, és ez már párezer példánynál bejöhet. Főként akkor, ha a kiadó egyben terjesztő is, amilyen például a terjesztők között "nagyágyúvá" nőtt, kiadói politikáját tekintve igencsak vegyes profilú Alexandra. A siker persze kiszámíthatatlan, a kudarc pedig olykor érthetetlen; például Schobert Norbert videokazettából bőven "aranylemezes" lehetne, könyve azonban szinte észrevehetetlen maradt.
A dömpingben nemcsak kitűnni nehéz, a minőségi mutatók is egyre lefelé nivellálnak. A sztárkönyvek átlagából nem lógnak ki felismerhetően a félig színházi-félig médiasztár Verebesről vagy Alföldiről szóló kötetek sem. Amikor ál-biográfiák szereplője lesz boldog-boldogtalan, nemigen válik el többé portré és giccs, életrajz és önreklám.
A trendek mögött azonban évek óta tartja magát egy sajátos könyvpiaci vonulat, a sztárkönyveké. A fogalom pár éve még új volt nálunk, de ma már szinte mindenkiről, aki legalább kétszer szerepelt a televízióban, "életrajz", vagy portrékötet jelenik meg. Színészkönyvekkel kezdődött a sor, és akkoriban valamit még adtak is a minőségre a szerzők és kiadók. Most azonban annyi is elég, hogy valamelyik valóságshow szereplője magnóra mondjon háromórányi szöveget, amiből aztán összeáll valami portréféle. A könyvesboltok pedig kezdik levetkőzni a műfaji zavart: az életrajzok közé tett köteteknek lassan önálló polc kell. A neten még zavaros a kép; van olyan könyvküldő szolgáltatás, amely a "kortárs magyar szépirodalom" kategóriába sorolja a BB és VV sztárok köteteit.
Pedig irodalomról szó sincs, az új "médiasztárokról", életükről, a hazai (hulló)csillagvilágról szóló könyvek futószalag munkák. Bulvársajtóban jártasságot szerzett újságírók írják őket az illető saját szavaiból. Györgyi, Elvis, vagy épp Évi baba nem író, sőt, még (el)beszélőnek sem igen nevezhető, mégis, könyveik tele vannak az életről megfogalmazott szentenciákkal. Meg persze pletykaízű történetekkel. Kandász Andrea (van, aki e nevet nem ismeri?) Elmesélem Big Brotherjét eleve úgy hirdetik, megtudható belőle, ki pisilt bele Pongóék csizmájába. A cél tehát nem a minőség. A "bekerülés" honoráriummal, nyomdával együtt sem több 2-3 millió forintnál - reklámra nem kell költeni, hisz ott vannak a sztár haknijai -, és ez már párezer példánynál bejöhet. Főként akkor, ha a kiadó egyben terjesztő is, amilyen például a terjesztők között "nagyágyúvá" nőtt, kiadói politikáját tekintve igencsak vegyes profilú Alexandra. A siker persze kiszámíthatatlan, a kudarc pedig olykor érthetetlen; például Schobert Norbert videokazettából bőven "aranylemezes" lehetne, könyve azonban szinte észrevehetetlen maradt.
A dömpingben nemcsak kitűnni nehéz, a minőségi mutatók is egyre lefelé nivellálnak. A sztárkönyvek átlagából nem lógnak ki felismerhetően a félig színházi-félig médiasztár Verebesről vagy Alföldiről szóló kötetek sem. Amikor ál-biográfiák szereplője lesz boldog-boldogtalan, nemigen válik el többé portré és giccs, életrajz és önreklám.