Megdöbbentően hangzik, de Európa egyetlen legálisan sugárzó neonáci rádiója, a dán Radio Oasen (Oázis Rádió) közpénzből tartja fenn magát; hétéves működése alatt összesen 54 ezer eurónyi állami pénzhez jutott. A francia Libération című napilap nemrég megjelent cikke szerint a dán kulturális miniszter most azt az 1996-ban bevezetett támogatási szisztémát írná felül, amely kivétel nélkül kiterjesztette az állami támogatást az összes helyi civil televízióra és rádióra. Brian Mikkelsen miniszter november 11-én bejelentett reformtervének egyik – nem titkolt – célja, hogy pénzügyileg ellehetetlenítsék a Koppenhága közelében, közel 150 ezer potenciális hallgatónak sugárzó Oasent.
A rádióadó képviselője, Jonni Hansen, aki egyben a legnagyobb dán nemzeti-szocialista szervezet, a DNSB vezetője, jelezte: ha eltörlik a támogatást, beperli a dán államot a szólásszabadság megsértése miatt. Márpedig a kifejezési szabadság dániai jogi szabályozása a legliberálisabbak közé tartozik Európában; így fordulhat elő, hogy a Radio Oasen a skandináv országban nem számít törvénysértőnek. A cizellált dán jogalkotás ugyanis a rasszista gyűlöletre uszítást bünteti, a náci propagandát azonban nem. Az Oasen programkínálata Hitler-nótákból, náci rockzenéből, náci könyvek és magazinok szövegének felolvasásából áll, hétéves fennállása óta azonban csak egy alkalommal függesztették fel a műsorszórást: 2002. februárjában a dán médiahatóság egy több mint egy évvel korábbi műsorszámban elhangzottak miatt sújtotta szankcióval az adót, amikor egy városi elöljárót gyengeelméjűnek neveztek, majd ezt az illető pakisztáni származásával indokolták.
Az eset azért is érdekes, mert abból úgy tűnik: a szélsőséges hangvételű orgánumok megszűnése a törvény erejével kevésbé, inkább az anyagi ellehetetlenítésükkel érhető el. Hasonló példáért nem kell a szomszédba menni, elegendő a Pannon Rádiót említenünk, amely éveken át, a médiatörvényt sorozatosan megsértve folytatta napi tevékenységét. A rádióadó - egyebek mellett - már MIÉP-es tulajdonosi körénél fogva is törvénysértő volt (a jogszabályok nem engednek ilyenfajta pártkötődést), illetve rendszeresen megsértette a zsidó, a roma és a homoszexuális kisebbségeket. A rádió műsorszolgáltatói jogosultságának visszavonása mégis anyagi okokra vezethető vissza. Az Országos Rádió és Televízió Testület a rádióra kirótt kötbérekből és a műsorszolgáltatási díjakból felhalmozott több tízmilliós tartozás befizetésének elmulasztása miatt idén októberben felmondta az adó sugárzási engedélyét. A 15 napos felmondási idő lejárta miatt a műsorszórás folytatására a Pannon Rádiónak akkor sem lenne módja, ha tartozását rendezné. A rádió időközben osztódásnak indult: tulajdonosainak egyike internetes rádióadást üzemeltet "Eredeti Pannon Rádió" néven.
A magyar médiahatóságnak módja nyílna arra is, hogy ne pusztán formai, vagy anyagi okokból vonja meg a sugárzási engedélyt egy rasszista műsort sugárzó rádióállomástól: ha a Pannon Rádiót újból „nagyon súlyos” figyelmeztetésben kellett volna részesíteni, az elvileg automatikusan ezt vonta volna maga után. Hogy ilyesmire mégis kevés az esély, annak a médiahatóság óvatossága lehet az oka: a testület az ilyen kényes – büntetőjogi vonatkozású - esetekben feltehetően inkább megvárná a bíróság állásfoglalását, majd ennek tudatában kezdene számolni az ügy médiajogi következményeivel. Más a helyzet az online rádiózással, hiszen az interneten közölt tartalmakat az ORTT csak a médiatörvény esetleges módosítása után szankcionálhatná.
Persze Magyarország és Dánia közt van némi különbség: az antiszemita, fajgyűlölő szövegek felolvasására szakosodott Pannon Rádió olyan szélsőséges parlamenti párt támogatását élvezte, amelytől a korábbi kormányzat egyetlen felelős vezetője sem volt hajlandó elhatárolódni. A dán parlament szélsőjobboldali néppártja viszont jelezte: Mikkelsen minisztert támogatja a náci rádióval szemben.
A rádióadó képviselője, Jonni Hansen, aki egyben a legnagyobb dán nemzeti-szocialista szervezet, a DNSB vezetője, jelezte: ha eltörlik a támogatást, beperli a dán államot a szólásszabadság megsértése miatt. Márpedig a kifejezési szabadság dániai jogi szabályozása a legliberálisabbak közé tartozik Európában; így fordulhat elő, hogy a Radio Oasen a skandináv országban nem számít törvénysértőnek. A cizellált dán jogalkotás ugyanis a rasszista gyűlöletre uszítást bünteti, a náci propagandát azonban nem. Az Oasen programkínálata Hitler-nótákból, náci rockzenéből, náci könyvek és magazinok szövegének felolvasásából áll, hétéves fennállása óta azonban csak egy alkalommal függesztették fel a műsorszórást: 2002. februárjában a dán médiahatóság egy több mint egy évvel korábbi műsorszámban elhangzottak miatt sújtotta szankcióval az adót, amikor egy városi elöljárót gyengeelméjűnek neveztek, majd ezt az illető pakisztáni származásával indokolták.
Az eset azért is érdekes, mert abból úgy tűnik: a szélsőséges hangvételű orgánumok megszűnése a törvény erejével kevésbé, inkább az anyagi ellehetetlenítésükkel érhető el. Hasonló példáért nem kell a szomszédba menni, elegendő a Pannon Rádiót említenünk, amely éveken át, a médiatörvényt sorozatosan megsértve folytatta napi tevékenységét. A rádióadó - egyebek mellett - már MIÉP-es tulajdonosi körénél fogva is törvénysértő volt (a jogszabályok nem engednek ilyenfajta pártkötődést), illetve rendszeresen megsértette a zsidó, a roma és a homoszexuális kisebbségeket. A rádió műsorszolgáltatói jogosultságának visszavonása mégis anyagi okokra vezethető vissza. Az Országos Rádió és Televízió Testület a rádióra kirótt kötbérekből és a műsorszolgáltatási díjakból felhalmozott több tízmilliós tartozás befizetésének elmulasztása miatt idén októberben felmondta az adó sugárzási engedélyét. A 15 napos felmondási idő lejárta miatt a műsorszórás folytatására a Pannon Rádiónak akkor sem lenne módja, ha tartozását rendezné. A rádió időközben osztódásnak indult: tulajdonosainak egyike internetes rádióadást üzemeltet "Eredeti Pannon Rádió" néven.
A magyar médiahatóságnak módja nyílna arra is, hogy ne pusztán formai, vagy anyagi okokból vonja meg a sugárzási engedélyt egy rasszista műsort sugárzó rádióállomástól: ha a Pannon Rádiót újból „nagyon súlyos” figyelmeztetésben kellett volna részesíteni, az elvileg automatikusan ezt vonta volna maga után. Hogy ilyesmire mégis kevés az esély, annak a médiahatóság óvatossága lehet az oka: a testület az ilyen kényes – büntetőjogi vonatkozású - esetekben feltehetően inkább megvárná a bíróság állásfoglalását, majd ennek tudatában kezdene számolni az ügy médiajogi következményeivel. Más a helyzet az online rádiózással, hiszen az interneten közölt tartalmakat az ORTT csak a médiatörvény esetleges módosítása után szankcionálhatná.
Persze Magyarország és Dánia közt van némi különbség: az antiszemita, fajgyűlölő szövegek felolvasására szakosodott Pannon Rádió olyan szélsőséges parlamenti párt támogatását élvezte, amelytől a korábbi kormányzat egyetlen felelős vezetője sem volt hajlandó elhatárolódni. A dán parlament szélsőjobboldali néppártja viszont jelezte: Mikkelsen minisztert támogatja a náci rádióval szemben.