"Ez az ember egy saját világot épített maga köré, melyben egyes egyedül ő definiálja a morál, az etika és a jog fogalmát” – állítják a Spiegel oknyomozó riporterei az általuk egyszerűen dr. Halálnak nevezett Gunther von Hagensről, akinek Körperwelten (Testvilágok) című, preparált emberi és állati holttesteket felvonultató bizarr kiállításaira világszerte – főként Németországban, Japánban, Koreában, Nagy-Britanniában és Belgiumban - csaknem 14 millió ember volt kíváncsi. Sven Röbel és Andreas Wassermann többhónapos kutatást követően faxokkal, e-mailekkel, számlákkal és fotókkal illusztrált címlapsztoriban lebbentette fel a fátylat Hagens vállalkozásáról, mely állításaik szerint ipari méretekben, futószalagszerűen állít elő emberi holttestekből, testrészekből méregdrága preparátumokat. Szerintük Hagens egyesek által művészetnek, mások által tudományos munkának tartott ténykedése nem más, mint egy jól jövedelmező vállalkozás, mely olcsón vásárolt nyersanyagokból jóval magasabb áron eladható árucikkeket állít elő.
A riporterek egyik legmegdöbbentőbb állításukban azzal gyanúsították meg von Hagenst, hogy kínai preparálóüzemében illegálisan, többek közt kivégzésekről beszerzett emberek földi maradványait dolgozza fel. A vádakat Hagens határozottan visszautasította, továbbra is kitartva azon korábbi állítása mellett, miszerint a holttestekhez kizárólag adományozás útján jutnak. Azt azonban nem zárta ki teljes biztonsággal, hogy az ő utasításait megkerülő munkatársai révén nem kerültek kivégzett emberek hullái is a kínai üzemében feldolgozandó holttestek közé. A heidelbergi főügyészség mindenesetre már vizsgálja, szükséges-e nyomozást indítani az ügyben. Hagensnak egyébként már korábban is meggyűlt a baja a hatóságokkal. Amikor tavaly novemberben Londonban a nyilvánosság előtt felboncolt egy német üzletembert, a brit rendőrséghez több mint 30 panasz érkezett az ügyben, így végül a Scotland Yard emberei is részt vettek a szokatlan előadáson. Ugyancsak tavaly jól értesült, valószínűleg belülről informált vámellenőrök jelentek meg a kínai preparálóüzemben, Hagens adóügyei iránt érdeklődve. Ennél is nagyobb bajt hozhat a német orvosra, ha bebizonyosodik, amiről az ARD német közszolgálati televízió Fakt című műsora, valamint a Stern újság hírt adott, miszerint Hagens kétes úton szerzett németországi intézete számára szibériai és kirgizisztáni holttesteket.
A német közvéleményt azonban egyelőre a kínai kivégzettek ügye tartja lázban. Egy Spiegel által megszerzett leltár szerint 2003 novemberében von Hagens kínai üzemében 647, egyenként 75 ezer euróért árusított preparált emberi holttest várt arra, hogy elinduljon valamelyik Hagens-kiállításra vagy egy fizetőképes egyetemre, ahol oktatási illusztrációként szolgálva hozzájárulhat az emberi test alaposabb megismertetéséhez. Az egésztestes preparátumokon kívül csaknem 4 ezer emberi testrészt, 182 embriót, magzatot vagy halva született testet sorolt fel a lista, méret, kor, nem és minőség alapján kategorizálva. E leltárokból derül ki többek közt az is, hogy Hagens alkalmazottai alkalmanként nem mondtak le a szemmel láthatóan kivégzésekről érkező holttestekről sem. Nem egyértelmű, mindenesetre sokatmondó például a „fejlövés” megjelölés, s ugyanígy gyanús lehet a „keresztvágás a hasfalon” kifejezés is; Kínában ugyanis a halálra ítéltek belső szerveit kiveszik transzplantációs célokra. (Az Amnesty International adatai szerint Kínában évente többezer embert végeznek ki, s nem ritka az sem, hogy a kivégzések időpontját a transzplantációs klinikák igényeihez igazítják.)
A ma 59 éves Hagens az egykori NDK-ban a jenai egyetem orvostanhallgatója volt, tanulmányait azonban nem tudta befejezni, mert egy sikertelen nyugatra szökési kísérletet követően börtönbe került. Két év múlva kiadták őt az NSZK-nak, ahol 1975-ben ledoktorált. A testkonzerváláshoz való vonzalmára a heidelbergi anatómiai intézetben ébredt rá. 1977-ben kifejlesztette, majd szabadalmaztatta a plasztináció néven ismertté vált módszerét az emberi testek konzerválására. Itt kezdődött meg testszobrászi karrierje is: az általa vezetett részleg tucatszámra exportálta más oktatási intézmények részére a preparált holttesteket, jelentős pluszbevételhez juttatva ezzel az egyetemet. 1993-ban Hagens privatizálta az egyetem testértékesítési jogát, és megalapította saját heidelbergi intézetét. A világhírt az 1997-es mannheimi Körperwelten-kiállítás hozta meg neki, melyre minden várakozást felülmúlva 774 ezer látogató volt kíváncsi. Hagens, miközben együttműködési megállapodást kötött egy kirgiz és egy kínai egyetem anatómiai részlegével, a nagy sikerre tekintettel további kiállításokra szánta el magát. Ezek, az első, inkább tudományos jellegű mannheimi testszemle után a valóságtól egyre inkább elrugaszkodó, bizarr kompozíciókat vonultattak fel, kiváltva ezzel a szakma ellenkezését, de ezzel párhuzamosan a közönség érdeklődésének növekedését. Világjáró kollekciójának egyik leglátványosabb darabja egy lovat és annak lovasait ábrázolja, láthatóvá téve belsőségeiket és izomzatukat. A holttestexportból és a kiállítások bevételéből származó milliókból Hagens egy komplett cégbirodalmat épített fel: Kirgizisztánban kutatóintézetet, Kínában pedig egy 12 millió eurós beruházás keretében emelt, 30 ezer négyzetkilométer alapterületű, szigorúan őrzött plasztinációs üzemet.
Hagens tartósítási technikájának több változata létezik. A szétdarabolt, hosszabb ideje élettelen testek esetén az acetonban víz- és zsírtalanított preparátumot – egy szívet, egy májat vagy egy izomköteget - színes műanyag folyadékkal feltöltve teszik flexibilissé, hogy aztán a kívánt formában, a kívánt helyre illesszék a kiállítandó testen belül. Amikor ez megvan, a szerveket – a preparálás során használt műanyag fajtájától függően – gázzal, fénnyel vagy hővel kezelve megkeményítik. Friss holttestek esetében a közvetlenül az érrendszerbe fecskendezett műanyaggal kiszorítják a vért a testből, és ezt követően - egy néha hónapokig tartó eljárás során - maratják le a csont és a műanyagfolyadék kivételével a nemkívánatos részeket - a húst, a zsírt és a bőrt.
A riporterek egyik legmegdöbbentőbb állításukban azzal gyanúsították meg von Hagenst, hogy kínai preparálóüzemében illegálisan, többek közt kivégzésekről beszerzett emberek földi maradványait dolgozza fel. A vádakat Hagens határozottan visszautasította, továbbra is kitartva azon korábbi állítása mellett, miszerint a holttestekhez kizárólag adományozás útján jutnak. Azt azonban nem zárta ki teljes biztonsággal, hogy az ő utasításait megkerülő munkatársai révén nem kerültek kivégzett emberek hullái is a kínai üzemében feldolgozandó holttestek közé. A heidelbergi főügyészség mindenesetre már vizsgálja, szükséges-e nyomozást indítani az ügyben. Hagensnak egyébként már korábban is meggyűlt a baja a hatóságokkal. Amikor tavaly novemberben Londonban a nyilvánosság előtt felboncolt egy német üzletembert, a brit rendőrséghez több mint 30 panasz érkezett az ügyben, így végül a Scotland Yard emberei is részt vettek a szokatlan előadáson. Ugyancsak tavaly jól értesült, valószínűleg belülről informált vámellenőrök jelentek meg a kínai preparálóüzemben, Hagens adóügyei iránt érdeklődve. Ennél is nagyobb bajt hozhat a német orvosra, ha bebizonyosodik, amiről az ARD német közszolgálati televízió Fakt című műsora, valamint a Stern újság hírt adott, miszerint Hagens kétes úton szerzett németországi intézete számára szibériai és kirgizisztáni holttesteket.
A német közvéleményt azonban egyelőre a kínai kivégzettek ügye tartja lázban. Egy Spiegel által megszerzett leltár szerint 2003 novemberében von Hagens kínai üzemében 647, egyenként 75 ezer euróért árusított preparált emberi holttest várt arra, hogy elinduljon valamelyik Hagens-kiállításra vagy egy fizetőképes egyetemre, ahol oktatási illusztrációként szolgálva hozzájárulhat az emberi test alaposabb megismertetéséhez. Az egésztestes preparátumokon kívül csaknem 4 ezer emberi testrészt, 182 embriót, magzatot vagy halva született testet sorolt fel a lista, méret, kor, nem és minőség alapján kategorizálva. E leltárokból derül ki többek közt az is, hogy Hagens alkalmazottai alkalmanként nem mondtak le a szemmel láthatóan kivégzésekről érkező holttestekről sem. Nem egyértelmű, mindenesetre sokatmondó például a „fejlövés” megjelölés, s ugyanígy gyanús lehet a „keresztvágás a hasfalon” kifejezés is; Kínában ugyanis a halálra ítéltek belső szerveit kiveszik transzplantációs célokra. (Az Amnesty International adatai szerint Kínában évente többezer embert végeznek ki, s nem ritka az sem, hogy a kivégzések időpontját a transzplantációs klinikák igényeihez igazítják.)
A ma 59 éves Hagens az egykori NDK-ban a jenai egyetem orvostanhallgatója volt, tanulmányait azonban nem tudta befejezni, mert egy sikertelen nyugatra szökési kísérletet követően börtönbe került. Két év múlva kiadták őt az NSZK-nak, ahol 1975-ben ledoktorált. A testkonzerváláshoz való vonzalmára a heidelbergi anatómiai intézetben ébredt rá. 1977-ben kifejlesztette, majd szabadalmaztatta a plasztináció néven ismertté vált módszerét az emberi testek konzerválására. Itt kezdődött meg testszobrászi karrierje is: az általa vezetett részleg tucatszámra exportálta más oktatási intézmények részére a preparált holttesteket, jelentős pluszbevételhez juttatva ezzel az egyetemet. 1993-ban Hagens privatizálta az egyetem testértékesítési jogát, és megalapította saját heidelbergi intézetét. A világhírt az 1997-es mannheimi Körperwelten-kiállítás hozta meg neki, melyre minden várakozást felülmúlva 774 ezer látogató volt kíváncsi. Hagens, miközben együttműködési megállapodást kötött egy kirgiz és egy kínai egyetem anatómiai részlegével, a nagy sikerre tekintettel további kiállításokra szánta el magát. Ezek, az első, inkább tudományos jellegű mannheimi testszemle után a valóságtól egyre inkább elrugaszkodó, bizarr kompozíciókat vonultattak fel, kiváltva ezzel a szakma ellenkezését, de ezzel párhuzamosan a közönség érdeklődésének növekedését. Világjáró kollekciójának egyik leglátványosabb darabja egy lovat és annak lovasait ábrázolja, láthatóvá téve belsőségeiket és izomzatukat. A holttestexportból és a kiállítások bevételéből származó milliókból Hagens egy komplett cégbirodalmat épített fel: Kirgizisztánban kutatóintézetet, Kínában pedig egy 12 millió eurós beruházás keretében emelt, 30 ezer négyzetkilométer alapterületű, szigorúan őrzött plasztinációs üzemet.
Hagens tartósítási technikájának több változata létezik. A szétdarabolt, hosszabb ideje élettelen testek esetén az acetonban víz- és zsírtalanított preparátumot – egy szívet, egy májat vagy egy izomköteget - színes műanyag folyadékkal feltöltve teszik flexibilissé, hogy aztán a kívánt formában, a kívánt helyre illesszék a kiállítandó testen belül. Amikor ez megvan, a szerveket – a preparálás során használt műanyag fajtájától függően – gázzal, fénnyel vagy hővel kezelve megkeményítik. Friss holttestek esetében a közvetlenül az érrendszerbe fecskendezett műanyaggal kiszorítják a vért a testből, és ezt követően - egy néha hónapokig tartó eljárás során - maratják le a csont és a műanyagfolyadék kivételével a nemkívánatos részeket - a húst, a zsírt és a bőrt.