"Lebilincselő, alaposan feltérképezett portré a náci társadalom morbiditásáról" - e szavakkal harangozta be jó előre a német Rowohlt könyvkiadó Thor Kunkel új könyvét, melynek márciusra tervezett kiadásától azonban február elején visszalépett. Kunkel Endstufe című könyve egy náci egészségügyi intézetben játszódik, ahol az ottani biológusok fajelméleti kutatásaik mellett pornófilmeket forgatnak külföldi értékesítés céljából, a háború folytatásához nélkülözhetetlen nyersanyagokért cserébe. E harcoktól távol eső, védett miliőben élő szereplők cinikus párbeszédei többnyire a német bátorságot, hősiességet éltetik, csúnya jövőt vizionálva egy szövetséges győzelem esetére.
„Hibát követtem el: az írást már azt követően ki kellett volna vennem az idén megjelenő könyveink sorából, miután elolvastam” – nyilatkozta a Spiegelnek Alexander Fest, a Rowohlt vezetője. Fest állítása szerint írt is egy levelet tavaly nyáron a könyvvel foglalkozó lektoroknak, melyben a szerinte zavaros, revizionista gondolatokkal teli szöveget az író tehetséges nyelvezete ellenére is ejteni kell, de munkatársai végül meggyőzték: adni kell még egy esélyt a szerzőnek. A lektorok végül idén januárban adták fel a szöveg „megmentését”, mivel az Fest egyik munkatársa szerint a németeket egyoldalúan áldozatként, a szövetségeseket pedig „vérszomjas, ösztöneiknek engedelmeskedő állatokként” írja le.
A Siegelnek nyilatkozó könyvkiadó szerint Kunkel alig palástolt kárörvendéssel és szárnyaló fantáziával ír például a Németországba bevonuló orosz csapatok szexuális bűntetteiről, valamint arról, hogy a világ amerikanizálása még a második világháború borzalmainál is kegyetlenebb vérengzéshez vezet. Fest úgy véli, Kunkel műve nem szereppróza, hanem az író gondolatvilágának burkolt megjelenítése. Álláspontját nem csupán az 1200 oldalasról 700 oldalasra húzott kéziratra, hanem az ahhoz mellékelt szövegmagyarázatra alapozza. Ebben szerinte a szerző valódi énje is megjelenik, amikor többek közt olyanokat állít: a „németek a világháború után borsos gázszámlát kaptak”, illetve hogy a háború utáni szabad gondolkodást Németországban egy jól működő gondolatrendőrség akadályozza.
Maga Kunkel visszautasítja az őt ért vádakat, és nevetségesnek érzi az ellene indított rágalmazó hadjáratot. „Ha amerikai lennék, azt mondanák rólam Németországban: „micsoda merész elgondolások!” – nyilatkozta a Die Welt című lapnak a szerző, visszautasítva mind a holokauszt-tagadás, mind pedig a revizionizmus vádját. Írója szerint az Endstufe nem egy történelmi regény; a célja bevallottan az emberek sokkolása és provokálása, valamint egy „paradigmaváltás” előidézése a német gondolkodásban.
A legújabb fejleményeket látva, úgy tűnik, a német olvasók áprilisban eldönthetik, a szerzőnek vagy a kritikusoknak adnak igazat; a berlini Eichborn kiadó ugyanis kiadja a Rowohlt által elutasított szöveget. Wolfgang Höhner kiadó szerint az írás nem nemzetiszocialista ihletésű. „Ez egy egészen abszurd anyag. Sokan meglepődnek majd, ha áprilisban a kezükbe veszik, és a mostani vita után nem ismernek rá” – ígéri a kiadó.
A német publikum bizonytalan. Egy biztos, bárkinek is legyen igaza, ha a könyv valóban piacra kerül, egy ilyen vita után senki és semmi nem mentheti meg attól, hogy könyvlisták élére kerüljön.
„Hibát követtem el: az írást már azt követően ki kellett volna vennem az idén megjelenő könyveink sorából, miután elolvastam” – nyilatkozta a Spiegelnek Alexander Fest, a Rowohlt vezetője. Fest állítása szerint írt is egy levelet tavaly nyáron a könyvvel foglalkozó lektoroknak, melyben a szerinte zavaros, revizionista gondolatokkal teli szöveget az író tehetséges nyelvezete ellenére is ejteni kell, de munkatársai végül meggyőzték: adni kell még egy esélyt a szerzőnek. A lektorok végül idén januárban adták fel a szöveg „megmentését”, mivel az Fest egyik munkatársa szerint a németeket egyoldalúan áldozatként, a szövetségeseket pedig „vérszomjas, ösztöneiknek engedelmeskedő állatokként” írja le.
A Siegelnek nyilatkozó könyvkiadó szerint Kunkel alig palástolt kárörvendéssel és szárnyaló fantáziával ír például a Németországba bevonuló orosz csapatok szexuális bűntetteiről, valamint arról, hogy a világ amerikanizálása még a második világháború borzalmainál is kegyetlenebb vérengzéshez vezet. Fest úgy véli, Kunkel műve nem szereppróza, hanem az író gondolatvilágának burkolt megjelenítése. Álláspontját nem csupán az 1200 oldalasról 700 oldalasra húzott kéziratra, hanem az ahhoz mellékelt szövegmagyarázatra alapozza. Ebben szerinte a szerző valódi énje is megjelenik, amikor többek közt olyanokat állít: a „németek a világháború után borsos gázszámlát kaptak”, illetve hogy a háború utáni szabad gondolkodást Németországban egy jól működő gondolatrendőrség akadályozza.
Maga Kunkel visszautasítja az őt ért vádakat, és nevetségesnek érzi az ellene indított rágalmazó hadjáratot. „Ha amerikai lennék, azt mondanák rólam Németországban: „micsoda merész elgondolások!” – nyilatkozta a Die Welt című lapnak a szerző, visszautasítva mind a holokauszt-tagadás, mind pedig a revizionizmus vádját. Írója szerint az Endstufe nem egy történelmi regény; a célja bevallottan az emberek sokkolása és provokálása, valamint egy „paradigmaváltás” előidézése a német gondolkodásban.
A legújabb fejleményeket látva, úgy tűnik, a német olvasók áprilisban eldönthetik, a szerzőnek vagy a kritikusoknak adnak igazat; a berlini Eichborn kiadó ugyanis kiadja a Rowohlt által elutasított szöveget. Wolfgang Höhner kiadó szerint az írás nem nemzetiszocialista ihletésű. „Ez egy egészen abszurd anyag. Sokan meglepődnek majd, ha áprilisban a kezükbe veszik, és a mostani vita után nem ismernek rá” – ígéri a kiadó.
A német publikum bizonytalan. Egy biztos, bárkinek is legyen igaza, ha a könyv valóban piacra kerül, egy ilyen vita után senki és semmi nem mentheti meg attól, hogy könyvlisták élére kerüljön.