Super Size Me
A Kóla, puska, sültkrumpli után most itt az újabb doku-ász a tengerentúlról. Megint egy alkalom, amikor az amerikaiak kinevetik önmagukat. Ez esetben olyan jól szórakoznak, hogy Morgan Spurlock filmje máris bezsebelte a Sundance Fesztiválon a legjobb rendezésért járó díjat, ráadásképpen pedig az American Film Market szenzációja lett. Spurlock, hogy kiderítse, mitől is olyan kövérek az amerikaiak, saját magával kísérletezett, egy hónapon át csak a McDonald's által kínált ételeket ette, és húsz amerikai városban - beleértve Houstont, Amerika "legkövérebb városát" - készített interjút szakértőkkel. Kifaggatta a szövetségi közegészségügyi szolgálat vezetőjét, a gyermekélelmezésben dolgozó szakácsokat, a törvényhozókat és azokat a hatóságokat, amelyek részt vesznek a kutatásban, hogy véleményeket gyűjtsön a túlzott derékbőségről.
Élményeit így kommentálta: „Vicces tapasztalatszerzésnek indult, az első napon még vidámság tükröződött az arcomon, de ahogy teltek a napok, egyre inkább megéreztem, hogy mit művelnek velem ezek az ételek, és ez jól átjött a képernyőn is. A napok nem telhettek elég gyorsan, és már csak azt kívántam, hogy vége legyen az egésznek.” Csak elsőre tűnik könnyen emészthetőnek, ez a film brutális élmény. Gyorsétterem, gyors kijózanodás: július 29-től a magyar mozikban. Kiegészítő olvasmányként ajánljuk Eric Schlosser Megetetett társadalom című munkáját, amely a HVG könyvek sorozatában jelent meg.
Nothing
A barbárok a kapuk előtt nemzetközi sikere után fókuszba került a kanadai mozi. Vincenzo Natali, A kocka rendezője ezúttal a semmiről forgatott filmet. A rendező felteszi a kérdést, vajon "mi lehet félelmetesebb a 'minden' teljes hiányánál?", tanulságként pedig megfogalmazza, hogy "igaz barát nélkül nem lehet és nem is érdemes élni." És hogy mi történik akkor, ha két igazi vesztes olyan erő birtokába jut, amellyel mindent eltüntethetnek a föld felszínéről, amit csak utálnak? Két majdnem teljesen átlagos figura, Dave és Andrew már huszonegy éve barátok és tíz éve szobatársak. Mindketten a harmincas éveik elején járnak és a kölcsönös frusztráció köti össze őket, amit az élet apró bosszúságai váltanak ki belőlük. A film egy vadul mulatságos utazás története, melyet a két kudarcoktól megcsömörlött balfék tesz, egy általuk akaratlanul teremtett világban, amit leginkább egy Dali-szerű rémálomhoz lehetne hasonlítani. A rémálom nálunk is riogat.
A Kóla, puska, sültkrumpli után most itt az újabb doku-ász a tengerentúlról. Megint egy alkalom, amikor az amerikaiak kinevetik önmagukat. Ez esetben olyan jól szórakoznak, hogy Morgan Spurlock filmje máris bezsebelte a Sundance Fesztiválon a legjobb rendezésért járó díjat, ráadásképpen pedig az American Film Market szenzációja lett. Spurlock, hogy kiderítse, mitől is olyan kövérek az amerikaiak, saját magával kísérletezett, egy hónapon át csak a McDonald's által kínált ételeket ette, és húsz amerikai városban - beleértve Houstont, Amerika "legkövérebb városát" - készített interjút szakértőkkel. Kifaggatta a szövetségi közegészségügyi szolgálat vezetőjét, a gyermekélelmezésben dolgozó szakácsokat, a törvényhozókat és azokat a hatóságokat, amelyek részt vesznek a kutatásban, hogy véleményeket gyűjtsön a túlzott derékbőségről.
Élményeit így kommentálta: „Vicces tapasztalatszerzésnek indult, az első napon még vidámság tükröződött az arcomon, de ahogy teltek a napok, egyre inkább megéreztem, hogy mit művelnek velem ezek az ételek, és ez jól átjött a képernyőn is. A napok nem telhettek elég gyorsan, és már csak azt kívántam, hogy vége legyen az egésznek.” Csak elsőre tűnik könnyen emészthetőnek, ez a film brutális élmény. Gyorsétterem, gyors kijózanodás: július 29-től a magyar mozikban. Kiegészítő olvasmányként ajánljuk Eric Schlosser Megetetett társadalom című munkáját, amely a HVG könyvek sorozatában jelent meg.
Nothing
A barbárok a kapuk előtt nemzetközi sikere után fókuszba került a kanadai mozi. Vincenzo Natali, A kocka rendezője ezúttal a semmiről forgatott filmet. A rendező felteszi a kérdést, vajon "mi lehet félelmetesebb a 'minden' teljes hiányánál?", tanulságként pedig megfogalmazza, hogy "igaz barát nélkül nem lehet és nem is érdemes élni." És hogy mi történik akkor, ha két igazi vesztes olyan erő birtokába jut, amellyel mindent eltüntethetnek a föld felszínéről, amit csak utálnak? Két majdnem teljesen átlagos figura, Dave és Andrew már huszonegy éve barátok és tíz éve szobatársak. Mindketten a harmincas éveik elején járnak és a kölcsönös frusztráció köti össze őket, amit az élet apró bosszúságai váltanak ki belőlük. A film egy vadul mulatságos utazás története, melyet a két kudarcoktól megcsömörlött balfék tesz, egy általuk akaratlanul teremtett világban, amit leginkább egy Dali-szerű rémálomhoz lehetne hasonlítani. A rémálom nálunk is riogat.