Nemzeti Kulturális Alapprogram: kommunikációs offenzíva?

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

A színvonalas produkciók támogatására úgynevezett védjegyprogramot indít a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA). Új kommunikációjával az igényes kultúra fogyasztására ösztönözne.

Az NKA a magyar kultúra védjegye, ez a lényege az idén bevezetendő új programnak, amely tulajdonképpen egy megújított kommunikációt takar.
A védjegyprogrammal az igényesebb kultúra iránti nyitásra kívánja ösztönözni az átlagos kultúrafogyasztókat az NKA - közölte Harsányi László elnök csütörtökön.
 
Az 1993-ban létrejött, 16 állandó és több ad hoc kuratóriummal működő NKA a színvonalas kulturális termékekhez "hozzáteszi" a logóját, ez is a támogatás egy formája - magyarázta.
   
Az alapprogram elősegíti, hogy az általa támogatott programok nyilvánosságot kapjanak a médiában, az interneten; az NKA ennek jegyében tematikus hónapokat szervez.
   
Az áprilist a szépirodalomnak, a könyvnek szentelik, a május a közgyűjtemények, a múzeumok, könyvtárak és levéltárak hónapja lesz. Június-júliusban a színházak, művészeti fesztiválok kerülnek előtérbe, augusztusban a népművészetet fogják népszerűsíteni.
   
A szeptember az épített és természeti örökség védelme, az október a zene és tánc jegyében fog telni. Novemberben a "kép-művészetre" irányul a figyelem, december a közművelődés, az ipar- és képzőművészet hónapja lesz.
   
Az alapprogram azt tervezi, hogy A nagy könyv olvasásnépszerűsítő programhoz hasonlóan 2006-ben is támogat kiemelt programsorozatot.
    
Az NKA költségvetése 2004-ig folyamatosan növekedett, tavaly viszont már elmaradtak a megelőző évitől; az adóreform kapcsán kérdőjel került a kulturális járulék, az NKA egyetlen bevételi forrása mögé - mondta Harsányi.
   
Az alapprogram elnöke úgy fogalmazott, fő céljuk annak elérése, hogy a kultúra gyakoribb "termékké" váljon a családok fogyasztói kosarában.
   
Egy 2003. évi szociológiai felmérés adatai alapján a lakosság durván egyharmada nem tekinthető kultúrafogyasztónak. A felmérés szerint a lakosság fele átlagos kultúrafogyasztó. A kultúrára fordított kiadások a felnőtt lakosság ezen legszélesebb csoportjánál is csökkentek. 
   
Igényes kultúrafogyasztónak csak a lakosság egyötöde tekinthető, amely azonban gazdaságilag nem képvisel olyan erőt, hogy önállóan finanszírozni tudja az értékek létrejöttét.