Depeche Mode: angyali üdvözlet II.

Visszatérő álmok
1985. július 23. Budapest, Volán Pálya [4000 néző]

A DM manapság. Nem először jönnek hozzánk © Magyarországi DM Rajongói Klub

Napok óta hisztéria volt a városban: jön a Depes! A szervezők jópofa ötletnek szánták, hogy egy a DM stílusától teljesen eltérő egyetemi banda, az újhullámos Satöbbi legyen az előzenekar. Az első tíz sorban csak kemény német DM-rajongók álltak, akik a kezük ügyébe került tárgyakat a Satöbbire zúdították. „Sörösüveg, meg amit el tudsz képzelni, repült föl a színpadra. Csak női bugyi nem” – emlékszik vissza Kentaur, aki akkor a Satöbbi énekese volt. Martin Gore oldalt, a színpad széléről röhögéssel vegyes szánalommal figyelte az eseményeket. A németek semmit nem értettek a szóviccekből, de a Satöbbi végül háromnegyed órát játszott. Túlélték, kiállták a próbát. A DM meg csinált egy jó kétórás bulit és poptörténelmet írt az elzárt szocialista tömbben.

1988. március 9–10. Budapest Sportcsarnok [2 x 12 000 néző]

A Depeche Mode csökkentett üzemmódú kelet-európai show-t hozott, már ami a technikát illeti: a fénytechnika egyötöde volt csak a nyugat-európainak, és a hangosítás sem volt tökéletes, magyar cuccot használtak a sajátjuk helyett. A siker ellenére a DM ezúttal nem zárta szívébe Budapestet. „Legutóbb nagyon jól éreztük magunkat. – mondta Fletcher – Most is ezt akartuk, de pillanatnyilag foglyok vagyunk a szállodában és ez nem valami kellemes érzés. Tegnap kiruccantunk napközben, hogy vásároljunk egy kicsit, de majdnem meggyilkoltak minket az utcán: őrült rajongók törtek ránk, ez nem túl élvezetes.” Hát, nekik nem.

1993. július 27. Budapest, MTK Stadion [19 000 néző]

Előzenekar a magyar Sonic Smell - afféle Rage Against Tthe Machine-es zenét játszottak, soraikban a későbbi UP! zenekar frontemberével - a közönség először magasba tartotta a DM-koncertjegyeket, majd egy emberként hátat fordított a színpadnak. Végül repkedni kezdtek a műanyagpalackok. Sörösüveget már nem lehetett bevinni, mint ’85-ben.

A show lenyűgöző, valamikor, két szám között a közönség elénekli a Happy Birthday!-t Martinnak. És hogy milyen az idegesítő fanatizmus, amelyről Andy ’88-ban panaszkodott? Íme, idézet egy rajongói naplóból: „Megrohanjuk az autót, az ablakon több kéz nyúl be és kap Dave után. Dave megpróbálja felhúzni az ablakot és kitolni a kezeket. Hozzám ér!!! Végre sikerül lejutnia a garázsba. Többen kezüket fogva rohannak vissza a főbejárathoz miközben azt kiabálják: »Hozzám ért! Hozzám ért!«”

2001. szeptember 12. Budapest, Kisstadion [17 000 néző]

Előző nap történik New York-ban a WTC elleni merénylet. A rádióban már délelőtt többször bemondják, hogy aki DM-koncertre megy, legalább két órával kapunyitás előtt jelenjen meg a Kisstadionnál, mert mindenkit gondosan átvizsgálnak majd – a terrorveszélyre tekintettel.

A DM az áldozatokra emlékezve 11-én este Bécsben már nem játszotta a New York-ban felvett I Feel Loved-ot. A koncert rendben zajlott, senki sem robbantotta föl magát. Előzenekarként a DM nagy kedvence, a szintén a Mute Records-hoz tartozó Fad Gadget (Frank Towey) lépett fel. Őt ekkor láthattuk utoljára, 2002. április 3-án elhunyt.

2006. március 21. Budapest, Papp László Sportaréna [12 500 néző]

Magyarország hű marad a DM-hez: már szeptember végén – fél évvel a koncert előtt – minden jegy elkelt a márciusi bulira. Aki ennek következtében lemaradt a pesti koncertről, még mindig megnézheti a DM-ot a turné valamelyik külföldi állomásán. A Magyarországi DM Rajongói Klub szervez ilyen utakat. Elterjedt a hír, hogy nyáron lesz egy pótkoncert Budapesten, de senki ne vegyen rá mérget, meg jegyet se – egyelőre.

Bonanza Banzai

A Roland D20-as szintetizátor gyári hangszíneiből világszinten is legtöbbet kiaknázó csapat volt a legnépszerűbb magyar DM-klón. Az egyszerű, direkt szövegekkel és a Depeche Mode külsőségeinek gépies másolásával operáló zenekar hihetetlen népszerűvé vált. 1994-ben, a feloszláskor teletömött BS-t és rengeteg az újjáalakulást messiásként váró rajongót hagytak maguk mögött. A tagok közül azóta Menczel Gábor és Hauber Zsolt reklámzenékkel és producerkedéssel foglakozik, Ákos pedig polihisztor lett.

PopulÄr

A Bonanza Banzainál jóval artisztikusabb és arisztokratikusabb csapat túllépett a DM puszta másolásán. 1995-ös Új arcok a feszületen című albumuk messze kiemelkedik a korszak és a stílus anyagai közül. A zenekar tagjai közül ketten a Neo-ban folytatták, míg az énekes Babos Norbert képzőművész lett.

Dr. Beat

A képzeletbeli népszerűségi dobogó harmadik helyezettje egy újabb szín a palettán. A zenekar tagjai az egykori R-Go gida, Charlotte, a népszerű műsorvezető Szilágyi János fia, Sziko és Garam Péter, aki később a korai magyar drum and bass szcénában alkotott. A szövegileg a BB-nél lazább, zeneileg annál jóval szigorúbb társaság egyetlen lemezt hagyott hátra az utókornak. Újabban arról hallani, ismét feléled a csapat, Sziko mellett Selmeczi Kristóffal a billentyűs hangszerek mögött.

X-akták: rajongók, hitvallások, sztorik 

Dr. Pytel Ákos (Pityesz) urológus,
született DM-rajongó

„Nyolcvanhat december hatodikán, egy buszmegállóban álltam iskolából hazafelé menet, vérbeli DM-fanként: bakancsban, hosszú bőrkabátban, felnyírt frizurával, amikor megállt mellettem egy rendőrautó. Közölték, hogy szálljak be. Bevittek a kapitányságra. Először megmotoztak, volt nálam két kazetta, egy Depeche Mode és egy angol nyelvlecke, mindkettőt végighallgatták, majd megkérdezték, hogy milyen a rendszer elleni felbujtó szöveg van rajta, és hogy milyen rendszerellenes összeesküvésekről tudok. Máig sem tudom, hogy miért, de egy tubus fogkrém is volt nálam, ezt kinyomták kábítószer után kutatva. Körülbelül négy órája zajlott a kihallgatásom, amikor kiderült, hogy azt hiszik: punk vagyok. Amikor mondtam, hogy nem, felfésültették velem a hajam. „Na, ugye, hogy punk” – mondta a rendőr. Ismét tiltakoztam, mondtam, hogy nem punk, hanem Depeche Mode-os vagyok – akkor kiküldtek, hogy nézzem meg mi van kiírva az ajtóra. Amíg benn voltam, valaki ráírta, hogy 'A hazugság fájdalmas'.”

Jutasi Tamás, DJ

„1985 nyarán történt az eset, a Halászbástyánál található Old Firenze diszkóban szórakoztam akkori barátnőmmel. Jó pár külföldi is volt a helyen és az egyik élénk érdeklődést mutatott a barátnőm iránt. Ez nekem annyira nem tetszett. Előbb szóváltás, majd kisebb dulakodás alakult ki, ami után természetesen engem küldtek ki a helyről. Másnap derült ki, hogy az aznapi koncertjük után a klubban szórakozó Depeche Mode énekesével, Dave Gahan-nel sikerült összekapnom. Bevallom, bár a zenekart ismertem, de a tagokat egyenként arcról nem…”

Magyarországi DM Rajongói Klub

A nyolcvanas évek közepén Magyarországon a punk, a rocker, és a popper életformák mellett a Depeche Mode-os külön kategóriának számított. Amikor 1987-ben a 16–18 éves rajongók a Petőfi Csarnokban megalapították a Magyarországi Depeche Mode Rajongói Klubot (Hungarian DM Fan Club), az nemcsak a Depeche Mode, hanem egyéb „alternatív” zenék rajongóinak is bázisa lett. Akkoriban a Depeche Mode-albumokért minimum Jugoszláviába kellett utazni, a maxik beszerzése pedig még nehezebb volt. Csak a nyolcvanas évek végén tűntek fel a 12 inches bakelitek kisebb budapesti boltokban, és még akkor is igazi csemegének számítottak. A Depeche Mode-os öltözködési divat az 1988-as budapesti koncert és a német Bravo magazin hatására bontakozott ki Magyarországon, és maradt meg egészen mostanáig szinte változatlan formában. „Martin Gore felhúzott egy Martens bakancsot ’87-ben, hordta két hónapig, és mi tíz évig Martensben jártunk” – mondja Borbély Lajos, a klub jelenlegi vezetője, aki szerint ez a fajta fanatizmus kimondottan Kelet-Közép-Európára jellemző. De a mode-osság nem csupán külsőségekből áll, az igazi rajongó lexikálisan is felkészült: 1993-ban Borbély Lajos egy négyoldalas, negyven kérdésből álló DM-tesztet íratott meg a nyolcvan törzstaggal – a legjobb eredményt produkáló öt ember került be a következő évek vezetőségébe. A hibákért nem járt büntetés, legalábbis itt nem. Kisebb DM-klubokban előfordult, hogy az újoncot régebbi klubtagok vizsgáztatták, és ha nem tudta kapásból, hogy mondjuk Dave Gahan születési dátuma „ezerkilencszázhatvankettőmájuskilenc”, már csattant is a pofon.

A klub történetéből:

1990 – 36 órás, rekordhosszúságú DM-találkozó a PeCsában. Riportfilm is készült róla.

1991 – A klub Black Days címmel háromnapos DM-tábort szervezett Verőcemaroson. A Sziget elődjének is tekinthető rendezvényen három színpadon négy-öt külföldi és 16–20 magyar együttes, valamint különböző alternatív diszkók szórakoztatták az egybegyűlt 1500 embert. Pénzügyi bukta lett a vége.

1995 és 2001 – Európai Depeche Mode Rajongók Találkozója (European DM Fan Convention) Budapesten, több mint tíz országból érkeztek rajongók.

1997-től kezdve a Depeche Mode minden albummegjelenéskor exkluzív videóüzenetben üdvözli a klubtagokat.

2002-ben a klubban havonta újrajátszották a történelmet: a DM egy-egy korszakát elevenítették fel playback koncertekkel, melyeken a klubvezetőség tagjai bújtak Dave, Martin, Andy és Alan bőrébe. A színpadképtől a jelmezekig mindent gondosan lemásoltak, még a szintetizátorállványokat is az eredeti minta alapján készítették el.

2003-ban a klub elkövette azt a hibát, hogy DM-kamiont indított a Budapest Parádén. Ez volt a leglassabb, leghalkabb, legszerényebben díszített kamion, mégis bejutott a huszonötből az első tízbe a közönségszavazatok alapján.

A Magyarországi DM Rajongói Klub ma is működik, havonta tartja összejöveteleit a PeCsában.

Itt még négyen. Egységes imágó © WAN2

Amikor az Exciter-turné után a DM tagok szólókarrierbe kezdtek, a jólértesültek már a feloszlásról kezdtek beszélni. Talán soha nem állt olyan közel a feloszláshoz a DM, mint 2003–2004 tájékán. Az Exciter-album turnéja után előbb Martin Gore kezdett önálló munkába, 13 év után elkészítette a Counterfeit feldolgozás-album folytatását, majd röviddel ezután Dave Gahan is szólólemezzel jelentkezett. Dave – állítólag – régóta rejtegetett szerzői vénáját kívánta megmutatni a Paper Monsters-albumon. Annak ellenére, hogy a lemez döntően középszerű dalokból állt, és kereskedelmileg és turnéként is nagyon gyengén teljesített Dave mégis hangoztatta interjúkban, hogy ha lesz megint DM-album, akkor a dalok felét ő szeretné írni. Erről viszont Martin hallani sem akart. A helyzet további bonyolítása érdekében Andy közben kiadót alapított Toast Hawaii (egykori kedvenc melegszendvicsének a neve) néven, felkarolta a Client nevű csajduót és közben meglehetősen katasztrofális DJ karrierbe is kezdett.

Ezek után talán meglepetésként is hatott, hogy az Exciter-turné után először 2004 augusztusában találkozó csapat a folytatás mellett döntött. Hamarosan azonban egy újabb band meetingen közlik Dave-vel, hogy csak két dal lehet az övé az albumon, így Dave első felháborodásában a befejezésen gondolkodik, aztán 2004 novemberére mégis megegyeznek Martinnal, olyannyira, hogy a hónap végén az Events Hallban fellépő Andy Fletcher már biztosra ígéri, hogy januártól stúdióba vonul a zenekar.

Így is történik, Martin lakhelyén Santa Barbarán (USA) kezdik meg a munkát Ben Hillier (Blur, Pulp, New Order, U2, Duran Duran, Suede, Travis stb.) producerrel. A munkálatok remekül haladnak, tavasszal már tudni lehet, hogy őszre kész lesz az új album. Dave úgy érzi, hogy képtelen a napsütéses Santa Barabarán fájdalomról és szenvedésről átérzéssel dalolni, így New-Yorkba teszik át a székhelyüket.

A zenekar júniusban egy düsseldorfi sajtótájékoztatón jelenti be az album és az azt követő turné részleteit. Annak ellenére, hogy még senki egy hangot sem hallott az anyagról, mégis több turné helyszínről is 24 óra alatt sold outot jelentettek, jó egy hét leforgása alatt pedig az eladott jegyek száma megközelítette a fél milliót.

Időközben illegálisan felkerült az internetre az első kislemez, a Precious és a videóklipjének a munkaváltozata. Először mindenki kiadói reklámfogásra gyanakodott (bár ennek ellentmond a még timecode-os vágatlan klip felkerülése), aztán letartóztatnak egy lengyel férfit, akit a videót készítő cég szerverének feltörésével vádolnak. Most a célegyenesben tartunk, bő egyhónapos intenzív promóció után október 17-én került a boltokba a Playing The Angel-album.

VINCE CLARKE

Erasure. Meleg kultuszcsapat lettek © WAN2

1981 végén Vince Clarke otthagyja a Depeche Mode-ot és, hogy ezt milyen jól teszi, azt talán ma, Martin Gore szerzői munkásságának ismeretében tudjuk igazán értékelni… A kilépés után: hősünk nem esett kétségbe, hanem meglevő és friss dalaival új énekesnő után kutatott.

A hagyományokhoz híven ismét egy iskolatársra, a varázslatos hangú Alison Moyetre esett a választás. A duó a Yazoo (Amerikában csak Yaz) nevet kapta, és Vince ismét történelmet írt, a Don’t Go című dal örökzölddé vált. „Riffje” talán már genetikailg kódolva van minden manapság születő csecsemő agyában. A másfél év alatt két nagylemezt készítő csapat olyan slágereket produkált, mint az Only You, a Goodbye Seventies vagy a Nobody’s Diary, de Vince szokásához híven nem sokáig bírta, így 1983 végén már Fregal Sharkeyval próbálkozik Assembly néven, majd egy sikertelen kislemez után összeállt egy ábrándos tekintetű meleg fiúval, Andy Bell-lel és felvették az Erasure nevet. Egy újabb sikersztori. A helyenként édeskés, szirupos-csilingelős, de mindvégig szerethető dolgokat produkáló, mai napig aktív duó tucatnyi slágere közül a legfontosabbak: Who Need Love Like That, Oh Lamour, A Little Respect, Sometimes és persze a felejthetetlen ABBA remake EP.

CLIENT

A női popduó kifejezés hallatán elsőre olyan, a Kozsó-kultúrkörbe tartozó csapatokra asszociál az egyszerű honpolgár, akik bár sok lemezük van, mégsem láttak stúdiót belülről. A Client más tészta: egyikük Sarah Blackwood (a szőke ciklon) a 90-es években a remek popdalokat gyártó Dubstar énekesnője volt, a másik tag Kate Holmes legnagyobb fegyvere – néhány jelentéktelen zenekaron kívül – pedig, hogy a férje Alan McGee, aki többek között az Oasis és a Coldplay felfedezője, tehát valószínűleg nem lehetnek rossz kapcsolatai. A legenda szerint Fletcherrel úgy jöttek össze a csajok, hogy egy utcában laktak vele. A Magyarországon már kétszer is megfordult Client eddig két bájos popalbumot tudhat magáénak, kérdés, hogy a DM miatt jelenleg elfoglalt Andy nélkül mire lesznek képesek.