Ajándék- és nyereménykönyvek a hvg.hu-n

Ian Gately
Bolygóbuli

Szinte minden nap akad egy-egy ünnep a glóbusz valamely pontján: az emberek felvonulnak, áldoznak az isteneiknek, álruhát öltenek vagy éppen meztelenre vetkőznek, és átadják magukat az élvezeteknek.

Ez a könyv végigkalauzol minket a müncheni Oktoberfesten, a trinidadi Karneválon, a pamplonai bikafuttatáson, és számos kevésbé ismert, ám annál érdekesebb ünnepen, mint amilyen az 1000 fős csapatok között játszott derbyshire-i Farsangi Futball vagy a félreeső amerikai sivatagban megrendezett Burning Man Project. A világ legizgalmasabb fesztiváljainak eredete és káprázatos leírása – világjáróknak és álmodozóknak.

Gately a nomádok sivatagi szépségversenyétől a nagyvárosi evészet-orgiákig sorra veszi a világ jelentősebb fesztiváljait, felvonultatva az áhítatosság, a véráldozat, a testiség, a dorbézolás mindenféle motívumait. Ezek az események - amellett, hogy a civilizációk csodálatos változatosságáról tanúskodnak - mind az emberi találékonyságot dicsérik – véli Gately.

 

Kérdés

Melyik város ünnepe a Húsvét előtti Semana Santa (Szent Hét)? A válaszhoz segítséget talál ajánlónkban.  A válaszokat december 21.-én éjfélig várjuk a hvg.hu@hvg.hu e-mail címre. A tárgy rovatba írja be: Nyereményjáték. A helyes választ beküldők között hat könyvet sorsolunk ki a karácsonyi kínálatból!

A kiválasztott fesztiválok mindegyike a maga módján ötvözi az ideát és a látványosságot, és a legképtelenebb ürügyek kapcsán arra ösztönzik a résztvevőket, hogy kifejezetten furcsán viselkedjenek – a legtöbb ünnep fő eleme a hedonista igények mellett ugyanis leginkább a transzcendencia. Minden ünnepély külön univerzum, saját szabályokkal és filozófiával.

Gately beleásta magát az ünnepek történetébe, hogy megtudja: mennyire állandóak az ilyen alkalmakkor engedélyezett vagy előírt szokások. Lehet, hogy az ezerféle hivatalos ürügy kapcsán megült ünnepek valójában hasonló szórakozást kínálnak? Lehet, hogy – miként intim megnyilvánulásaink – tömegmulatságaink is az egész világon hasonló, egyetemes motívumokra épülnek? Az alábbiakban a szerző könyvének néhány fejezetéből olvashatnak részleteket.

Finom kis jazz

Egy szakácskönyv és egy jazzlemez együtt? Mit keres egyik a másik mellett? A válasz kézenfekvő: a jazz és a gasztronómia sok ponton közös. Egyformán lényeges bennük az improvizáció, a hangok illetve az ízek kreatív, sokszor meglepő kombinációja. Az alapelemekből a variációk legszélesebb skálája hozható létre, ha ihletünkre bízzuk magunkat. Ezt az alapelvet tanítja ez a fantáziadús szakácskönyv, és erre bátorít ez a páratlan zenei összeállítás.

Talán sokan jártunk már olyan étteremben, ahol a különleges ízek kóstolása közben hallgathattuk a zenekart, amint a háttérben valami jó dzsesszt játszik. A hangok és az ízek élvezetét, e két érzéki örömöt ebben a könyben valami más is összeköti: ez a kulcsszó az improvizáció. A  zenei improvizáció lényege, különös tekintettel a dzsessz örömzenéjére, maga a kreativitás. Ezt vallják a legnevesebb magyar dzsessz-zenészek is, akik a könyvünkhöz mellékelt CD-lemez felvételein szerepelnek. A könyv receptjeinek szerzője pedig állítja, hogy valahogy ugyanígy van ez a gasztronómiával, a főzés művészetével is. Érdekes lehetőséget biztosítanak ehhez a könyv négy csokorba szedett receptjei, amelyeknek különlegessége, hogy minden egyes témában ugyanazokra az alapösszetevőkre „improvizálhat” a könyvet forgató alkalmi szakácsművész. És persze a háttérben közben szólhat a cd-ről a Finom kis dzsessz… Varázsoljuk a jazz hangulatát, az improvizáció örömét otthonunkba!

Corinne Maier
Jó reggelt, lustaság!

E provokatív könyv célja az, hogy "demoralizáljon" benneteket, pontosabban, hogy elvegye a kedveteket a munkától. Segíteni szeretnék nektek abban, hogy a magatok szolgálatába állíthassátok a benneteket alkalmazó vállalatot, melynek eddig csak a szolgái voltatok. E könyvből megtudhatjátok, miért áll érdeketekben a lehető legkevesebbet dolgozni, és hogy miképpen béníthatjátok meg a vállalat működési rendszerét anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne - írja a szerző.

Corinne Maier egy pszichológusi és egy közgazdasági diploma megszerzése után vállalkozott ironikus címet viselő, gúnyos hangvételű könvecskéjének megírására, amelyet saját, nagyon is testközeli tapasztalataiból merített. Nemcsak a felesleges papírmunkára csap le kíméletlenül, de a cégeknél oly gyakran előforduló „helyezkedési” kultúrát és a többnyire egysíkú feladatokat adó munkahelyet alaposan felértékelő fellengzős trendi zsargont is pellengérre állítja.

Kérdés

Mi a címe Scott Adams könyvének, amelyre Corinne Maier is hivatkozik a semmittevés művészete kapcsán? A válaszadásban segít könyvajánlónk! A válaszokat december 21.-én éjfélig várjuk a hvg.hu@hvg.hu e-mail címre. A tárgy rovatba írja be: Nyereményjáték. A helyes választ beküldők között hat könyvet sorsolunk ki a karácsonyi kínálatból!

„Ne dolgozzatok soha!” – mondta Guy Debord, a szituacionista filozófus. Csodálatos program, csak nehéz megvalósítani. Így aztán sok ember dolgozik különböző vállalatoknak. Ezek, főként a nagyobbak, sokáig számtalan állást kínáltak a jelentkezőknek. Ám a vállalat – furcsa módon – mégis rejtélyes világ: mintha tabu téma lenne. Itt az ideje, hogy őszintén, mindenféle szakmai halandzsát mellőzve beszéljünk róla.

Nagyvállalatok átlagos káderei, hallgassátok hát meg szavamat! Ez a provokatív kis könyv azzal a céllal íródott, hogy demoralizáljon benneteket, pontosabban, hogy elvegye a kedveteket a munkától. Segíteni szeretnék nektek abban, hogy a magatok szolgálatába állíthassátok a titeket alkalmazó vállalatot, amelynek eddig szolgái voltatok! Ebből a könyvből megtudhatjátok, miért áll érdeketekben a lehető legkevesebbet dolgozni, és hogy miképpen béníthatjátok meg a vállalat működési rendszerét anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne.

A Jó reggelt, lustaság! cinikus mű, éspedig szándékosan az, mivel a vállalat nem emberbarát intézmény. Semmi jóra nem számíthattok tőle, hiszen nem tiszteli az általa fennen hangoztatott értékeket, ahogy ezt sorozatos pénzügyi botrányok és nagy társadalmi projektek bizonyítják, amelyekkel ma már Dunát lehet rekeszteni. A vállalat semmiféle örömet nem nyújt, hacsak nem az a célunk, mint jelen esetben, hogy kigúnyoljuk.

 

Stephen Greenblatt
Géniusz földi pályán
Shakespeare módszere

Valamikor az 1580-as évek vége felé egy vagyontalan, kapcsolatok és végzettség nélküli fiatalember egy vidéki kisvárosból Londonba költözik, és meglepően rövid idő alatt korának legnagyobb drámaírója lesz. Hogy lehet egy ilyen nagyságrendű teljesítményt megmagyarázni? Hogyan lett Shakespeare Shakespeare? Egy harvardi professzor színes filmként életre kelő Shakespeare-portréja: ember, kor és mű csodálatos szövete, amely meggyőzően fűz egymásba dokumentatív anyagot és költői sorokat.

 Az 1943-as születésű amerikai irodalomtudós, Stephen Greenblatt neve Magyarországon leginkább szakmai körökben ismeretes. Shakespeare-monográfiája (eredeti címén: Will in the World) azonban hihetetlenül népszerű lett, hamisítatlan közönségsiker. 2004-ben elnyerte az USA „National Book Award” díját. Greenblatt a Harvard irodalomtudomány-professzora, a legnagyobb amerikai „shakespeare-ológus”, akinek kedvenc könyve – mint azt a díjátadáskor készült amerikai újságinterjúk egyikében bevallja – természetesen a Shakespeare-összes. De előkelő helyet foglal el ezen a listán Tolsztoj Anna Kareninája is, és más erőteljes életérzéssel alkotó írók – Dickens, Csehov – is képviseltetik magukat. Ez a vonzódás visszaköszön Greenblatt stílusában: monográfiája olyan, mint egy izgalmas epikus szöveg.

Stephen Greenblatt harvardi professzor, a Shakespeare-kiadások szerkesztője nem először ír könyvet Shakespeare-ről. A Géniusz földi pályán ember, kor és mű lenyűgözően illeszkedő szövete, amely meggyőzően fűz egymásba dokumentatív anyagot és költői sorokat. Nem talmi kor- és élethűségre törekszik, hanem torokszorítóan izgalmas életszerűségre. Az Erzsébet-kori Anglia megelevenedett kalandjai, veszélyei és hétköznapjai közt, ahol Shakespeare-t végigkísérhetjük zsenije és karrierje beéréséig, majd visszavonulásáig, maga a szerző az élénk hangú narrátor.

A gondolatkísérletekben, mint a fotólaborban, valóban napvilágra kerül, amit a hatalmas anyagban szerző és olvasó keres: háttérben a korabeli világ rajza, s benne a zseni élő portréja. Greenblatt könyvében az idézett nagy művek feledhetetlen soraiban cseng vissza mindaz, ami a mindennapi társadalmi és magánélet alapos átkutatásával a felszínre került. Ebben a megvilágításban az idézetek élő ereje még nagyobbra nő: szinte fizikailag érezhetjük négyszáz év távolából is, miféle gyönyör vonzhatta tömegestül Shakespeare színházaiba a korabeli látogatókat.

A könyv hallatlan népszerűségnek örvend a világban – Amerikában a National Book Award nyertese, Németországban pedig az év könyve. A magyar kiadás – a klasszikusnak számító fordításokból való idézetanyagával – méltán számíthat ugyanilyen lelkes fogadtatásra a hazai irodalomrajongók szélesebb táborában. Kiadásunk szakértője Géher István professzor, a Shakespeare-életmű legjobb magyar ismerője.

Maureen Orth
Híresnek lenni
A hírnév mai természetrajza

A könyv bizonysága szerint a hírnevet ma nem az egyedülálló képességek vagy a rendkívüli tevékenység hozza meg: a híresség ma a média gyártmánya. Izgalmas, néhol kísérteties utazáson kalauzol végig minket a sztárvilág legjelentősebb személyiségei, botrányai és titkai között. A magyar nyelvű kiadás utószavában Gréczy Zsolt felvázolja a magyar sztáripar jellegzetességeit.

Tina Turner, Thatcher asszony, Putyin, Karl Lagerfeld, al-Fayed, Woody Allen, Michael Jackson – az illusztris névsor tagjai mind híresek. Híresek lettek. Híressé faragták őket. Rajtuk, híressé válásuk történetén keresztül mutatja be a kötet szerzője, az amerikai Maureen Orth, az igényes Vanity Fair magazin éles nyelvű, tisztánlátó riportere – maga is sztár a saját szakmájában –, mit is jelent a XX–XXI. század fordulóján Híresnek lenni. A hírnév természetét kevesen vizsgálhatták annyira közelről, mint Orth: ő immár harminc éve készít riportokat a világ leghíresebbjeivel, akiket ma már minden bulvárlap tegez, de senki nem ismer. A bulvársajtó csak szolgálatkészen ontja a sztárcsinálók gerjesztette füstöt, ami a nagyságokat rejti, Orth viszont megkísérli a lehetetlent: megpróbál áthatolni a híreseket fojtogató sűrű imázs- és pletyka-anyagon, egészen a valóságig.
A könyv bizonysága szerint a hírnevet ma nem az egyedülálló képességek vagy a rendkívüli tevékenység hozza meg: a híresség ma a média gyártmánya. A kötet szerzője a legnagyobb nevek példáján bizonyítja, hogy ma a hírnév sem több mint áru, és csakis akként tartható piacon: mindig megújuló marketinggel, hatásos reklámmal.

Stephen Addiss
Hogyan nézzük a japán művészetet?

Mit nézzen egy japán festményen, fametszeten az európai ember? Mi az, ami a látható művészetből egy másik kultúra számára fontos? Hogyan válhatunk igazi befogadójává ennek a nyugalmasan szép világnak? Ez a csodálatosan illusztrált kis könyv nem zúdít ránk haszontalan információtömeget: konkrét példákon át, érzékletesen magyarázza el a japán művészetet, kiemeli fő jellegzetességeit, rövid kérdésgyűjteményekben foglalja össze, hogyan érezzük át, mit nézzünk azon, amit nézünk.

Hogyan értsük meg Japánt, az egymás mellett élő ellentétek országát, ahol a keleti és nyugati hagyományok egyaránt virágzanak? Nem könnyű felelni a kérdésre, de az bizonyos, hogy az egyik legjobb út Japán művészetén át vezet, amely évezredek óta a japán civilizáció legmélyebb értékeit testesíti meg. A japán művészet azonban, akárcsak a japán élet, inkább sokrétű, semmint egyöntetű. Sőt, mi több, ez is csupa ellentét: a legdíszesebb megfér benne a legminimalistábbal, a legősibb a legújabbal, a legszínpompásabb a legfinomabban árnyalttal.

A lényeg az, hogy nyitott szemmel és nyitott elmével nézelődjünk. A művészet mindarról a sokféleségről beszél, amelyet a különböző országokban, a különböző korokban az emberi lét jelent. A legutóbbi mintegy száz esztendőben a nyugati világ abban a szerencsében részesült, hogy hozzákezdhetett a japán művészet tanulmányozásához. Ha figyelmesebben szemlélődünk, az jócskán fokozza gyönyörűségünket, és többet fogunk érteni az életből. Ha igazán megtanulunk látni, a japán művészet örömteli és személyiségformáló élménnyé válik.