Gorbuska, te olcsó

Széles választék - feketén. Moszkva, Gorbuska © Háló

Moszkva a fogyasztás lázában ég. A járókelők frissen vásárolt műszaki cikkeket cipelnek, mindenki mobilon lóg, a fiataloknál MP3- vagy CD-lejátszó, a közlekedési csomópontokon kioszkok, tömve fillérekért megkapható dohányáruval, alkohollal és édességekkel. Nyugati mintájú plázák, piacok és vadpiacok tömege, ahol minden kapható. Az árukínálatból az információtechnológiai, illetve szórakoztató- elektronikai cikkek, szoftverek, videók, CD-k, DVD-k káprázatos választéka a legszembetűnőbb.

A technológiai iparág kereskedelmének moszkvai központja a Bugyonnij piac, míg a szórakoztatóelektronikáé a Gorbuska. Az utóbbin televíziót, mosógépet is lehet kapni, de a leginkább mégis az tette híressé és hírhedtté, hogy talán sehol a világon nem lehet ennyi kalózprogramot és -felvételt vásárolni, mint itt - a hatóságok által háborítatlan körülmények közt.

A piac születése a peresztrojkához kötődik. A közelben működik ugyanis a Gorbunov Kultúrház, amely a 1980-as évek második felében, élve a lehetőséggel, helyet adott az alternatív és rockzenekaroknak. Itt indult meg a házi készítésű felvételek cseréje, majd kereskedelme. Ez a kultúrház a moszkvai ifjúság kedvelt helye lett, és - mint a szláv nyelvekben szokás - becézett nevén kezdték el emlegetni. Így lett belőle Gorbuska, amely kinőve egykori otthonát, a Rubin televíziógyár udvarába költözött át. A kilencvenes évek hozták a piac kiteljesedését: a szabad ég alatti elárusítóhelyek kínálatának zömét eleinte a kínai és bolgár hamisítványok adták, az évtized végétől itt már szinte kizárólag orosz készítésű termékek kaphatók.

Illegális dömping

Az Üzleti Szoftver Szövetség (BSA) szerint 2004-ben az oroszországi forgalomba került programok 87 százaléka volt illegális, ami alig két százalékkal kevesebb, mint két évvel korábban (csak Kínában, Vietnamban, Ukrajnában és Indonéziában rosszabb a helyzet). A nemzetközi szerzőjogi szervezeteknek természetesen mindez csípi a szemét. De hiába a fenyegetés, és hiába sikerül blokkolni Oroszország OECD- és WTO-taggá válását, ígéretei dacára sem lép fel a kormány a feketepiaccal szemben. Sőt mostanában az egyik belügyminiszter-helyettes már arról beszélt, hogy a zene-, film- vagy szoftverhamisítás okozta károk eltörpülnek az élelmiszerek, ruházati cikkek vagy a műszaki cikkek illegális forgalmazásából származó veszteségekhez képest.

A feketegyártás időközben az orosz alvilág számára is üzlet lett - amikor például megjelent a DVD-technológia, hatszoros pénzt lehetett kasszírozni egyetlen lemezen. Ma már egyedül Moszkvában 15 olyan másolócég működik, ahol iparszerűen, napi 24 órában készítik az illegális DVD-, CD-, szoftvermásolatokat - írta a Novije Izvesztyija. Tulajdonképpen ez nem is ütközik az orosz törvényekbe, hiszen míg a másolt termékek tárolása és árusítása - igaz, csak papíron - illegális, a gyártása nem az.

A hivatalosságok a feltűnő engedékenységet azzal magyarázzák, hogy az átlagjövedelem még mindig olyan alacsony, hogy a nyugati cégek szabta árakon a lakosság és a hazai kiscégek nem részesülnének a modern technológia, illetve szórakoztatóipar áldásaiból. Ez persze aligha vigasztalja a legális gyártókat és forgalmazókat, amelyeknek a becslések szerint csak a másolt szoftverek forgalmazása évi egymilliárd dollár körüli bevételkiesést okoz. Akár tetszik nekik, akár nem, tartósan be kell rendezkedniük a feketepiac meghatározó oroszországi jelenlétére. Ennek jeleként a nemzetközi cégek is boltokat nyitottak a Gorbuskában, és a helyi legális piacvezetők, a Szojuz lemezkiadó, a Jekatyerinburg Art és a Premier Video filmforgalmazók is itt vannak. Az orosz piac sajátossága, hogy még a "fehéren" gyártók is kétféle lemezt készítenek: a drágábbat moszkvai használatra, az olcsóbbat vidékre. Elvileg a másodikat (a "licencverziót") Moszkvában nem is lenne szabad forgalmazni, persze a Gorbuskában azért kapható.

A feketepiacon árusítók állítják, a legális piacon sem rossz a helyzet, a forgalom ott is bővül. Ma már egy magára adó moszkvainak sokszor snassz nyilvánvaló másolatokat vásárolni, és hajlandó a feketepiaci árnak akár a többszörösét is kifizetni a legális árucikkekért. Persze magam is találkoztam elvileg garantáltan "fehér" boltban illegális másolatokkal.

Az utóbbi időben mindenesetre visszaesett a Gorbuska részesedése a moszkvai szórakoztatóelektronikai piacon, már csak 10 százalék körüli lehet. A válsághangulatnak egyelőre semmi jele, sőt újabb kapós "iparcikkek" jelentek meg, az MP3-lemezek. A vásárló 700 forintért egyetlen lemezen megkaphatja például a Nirvana, Björk, az LGT vagy a Police összes lemezét, esetenként videóval, interjúkkal, képekkel, szövegekkel kiegészítve.

A Gorbuska népe nem igazán retteg az állami szigorításoktól. Nem csupán azért, mert több politikus és főtisztviselő is gyakori vendége az áruháznak. A magabiztosságot elsősorban a komplexumot működtető cég tulajdonosi szerkezete indokolja. A társaság részvényeinek 74 százaléka a Rubin televíziógyár kezében van, míg a maradék pakett felett - meghökkentő módon - az állami szerzői jogvédő hivatal rendelkezik. Úgy látszik, ha már képtelen legyőzni a feketepiacot, legalább részesedni akar belőle.

ZÁDORI ZSOLT / MOSZKVA