Egy helyen a hagyaték Paul Klee © wikipedia.org |
Ahogy a sztrádáról letérve Bernbe hajt az ember, maga is megtapasztalhatja ezt az emblematikusságot. "Centrum" vagy "Paul Klee Központ" - e kettő közül lehet választani, és ha a "kulturista" az útbaigazító táblák közül az utóbbit követi, fél perc alatt elér a városszéli mezőkhöz. A távolban lankák, az autópálya fölé pedig három acél-üveg hullám magasodik. A 67 éves olasz sztárépítész, Renzo Piano a tervezőasztalon rajzolt egy háromcsúcsú szinuszgörbét, azt mondta, legyen a legmagasabb pontja 19 méter, a szerkezete pedig acél, üvegtáblákkal kitöltve (a legnehezebbnek legyen fél tonna a súlya). Ezt húzzuk el 150 méteren, s hogy az így kialakuló hármas halom ne szakadjon el egymástól, kössük össze őket a föld színe alatt. Ez legyen a Múzeum utca, amely egybefűzi az egységeket. A fő helyre, a középsőbe kerüljenek a művek, jobbra s balra pedig egy műhely az igazgatóságnak és a kutatóknak, illetve egy szentély a kultúrának, koncert- és színházteremmel, interaktív műhelyekkel, gyermekmúzeummal. Az egész pedig, már csak a puszta tisztelgés okán is, legyen úgy tájolva, hogy Bernre tekintsen. Piano - a párizsi Pompidou Központ tervezője, a berlini Potsdamer Platz újjáálmodója - csupán a fénnyel volt takarékos. Mivel a szakértők szerint Klee grafikáinak ártana a túl erős fény, a tetőzet üvegén át érkező sugarakat félreterelve csaknem félhomályt varázsolt a kiállítótermekbe.
A látogatók - egyelőre érthető módon - legalább annyi időt szentelnek az épület megismerésének és ízlelgetésének, amennyit a műveknek. "Piano nem pusztán méltó Klee szellemiségéhez, de szinte az alkotótársa lett" - szögezi le Benedikt Loderer, a központ munkatársa. Klee örök témája volt a föld, a parcellák, a mezőgazdaság, és ahogy ezt a festő a maga, a művészetet minden pátosztól megszabadítani kívánó, a konkrét formák és az absztrakt között játszadozó módján megvalósította, úgy illesztette bele Piano is a saját természeti egységét, három dombját a tájba. Monument im Fruchtland (Emlékmű termőföldön) - ezt a címet adta Klee az egyik művének. Monument im Fruchtland 3., Bern - ez a központ postacíme.
Piano munkáját legfeljebb azért kritizálják a berniek, mert úgy nyerte el a végül mindenestül 110 millió svájci frankba (71 millió euróba) került projekt tervezését, hogy nem írtak ki közbeszerzési pályázatot. De hát ilyen az élet. Maurice Müller berni ortopéd sebész és műgyűjtő felajánlotta: az általa rajongásig tisztelt Klee hagyatékának méltó elhelyezéséhez odaajándékozza a schöngrüni városrészben lévő földjét, sőt mellé 60 millió frankot - egy feltétellel. A tervező csakis az általa hasonképpen tisztelt Renzo Piano lehet. A summa vonzó volt, a kikötött személy kvalitásai megfellebbezhetetlenek - ráadásul a bázeli Beyeler Alapítványi Múzeum tervezésével Piano már Svájcban is letette a névjegyét -, és piszokul szorított a 2006-os határidő is. Akkorra ugyanis állandó, végleges helyre kellett kerülniük a Klee-alkotásoknak. Hogy miért, az külön történet.
1946 őszén Klee özvegye nagybeteg lett. Halála esetén az egyetlen örökös egyszülött fia, Felix lett volna, aki szülei Bernbe távozása után is Németországban maradt, és ott színházi rendezőként dolgozott. Vele azonban két baj is volt. Egyrészt ismeretlen helyen tartózkodott (éppen szökésben volt az orosz hadifogságból), másrészt német volt. Márpedig a szövetséges hatalmak washingtoni egyezménye értelmében a szövetségeseknek kellett átadni minden Svájcban rekedt német vagyont. A hagyaték széthullásával fenyegető kényszerárverést elkerülendő az özvegy - halála előtt két nappal - eladta férje alkotásait négy svájci műgyűjtőnek, a szerződés szerint 120 ezer frankért. Ebből lett a Klee Társaság, majd később a Klee Alapítvány. Felix, aki 1948-ban áttelepült Svájcba, évekig próbálta visszaperelni a családi örökséget, mígnem 1952-ben peren kívül megegyezésre jutottak: kettéosztották a hagyatékot. Az alapítványnál maradt alkotások állandó helyet kaptak a Berni Művészeti Múzeumban, míg a Svájcban rádiórendezőként dolgozó Felix szabad idejében szintén ki-kiállította - a földkerekség számos pontján - a hozzá került műveket. Az ő 1990-es halála után, 1997-ben özvegye pedig úgy rendelkezett: szálljanak e művek is a családról Bernre. De egy kikötéssel: legkésőbb 2006 végéig épüljön önálló Klee-múzeum a fővárosban.
Nos, megtörtént. Az életmű-katalógusában minden munkáját, mintegy 10 ezer alkotást pontosan regisztráló Paul Klee nagyjából 4 ezer festménye és grafikája, no meg a korábbi Klee-alapítványok gazdag dokumentációja állandó helyre került.
Nulla dies sine linea - egy nap se múljon el vonal nélkül. Ez volt Paul Klee ars poeticája. Ezentúl ezreket vonz Bernbe az említett szinuszlinea. Ezzel pedig valóban a svájciak győztek a "német-e Klee, avagy svájci" vitában, holott a művész mindvégig "bolygó hollandi" volt a két érintett ország között.
SCHREIBER GYÖRGY / BERN