King Kong hét évtizede

Az egyik klasszikus © AP

A New York-i Times Square közepén - a turisták legnagyobb örömére - a múlt hétfőn megjelent King Kong, a félelmetes gorilla. Pontosabban óriási modellje - abból az alkalomból, hogy az Universal hollywoodi filmstúdió aznap tartotta a legújabb King Kong-film premierjét. Michael Bloomberg, az amerikai nagyváros polgármestere "King Kong-nappá" is nyilvánította a jeles hétfőt - jóllehet a Magyarországon e héten bemutatkozó film egyetlen percét sem forgatta New Yorkban Peter Jackson, A gyűrűk ura trilógiával világhírűvé vált új-zélandi rendező.

A kritikusok máris dicsérik a digitális trükköket, amelyekkel a részleteket hozzáillesztették a Jackson új-zélandi stúdiójában megépített Manhattan-maketthez, s magát a félelmetes termetű, ám jólelkű gorillát megalkották. Az effekteket ugyanaz a technológia szolgáltatja, amelyik A gyűrűk urához is megteremtette az orkokat és társaikat, a digitális King Kong mozgását pedig a számítógépek számára az az Andy Serkis "játszotta elő", aki már Gollum bőrébe bújva is csodát tett. Mindez persze nem volt olcsó mulatság, a film a 150 millió dollárosra tervezett költségvetést alaposan túllépve csaknem 210 millióba került. A különbözet egy részét a két forgatókönyvíró társával együtt 20 milliós előleget fölvevő és a bruttó bevételből is százalékot kapó Jackson dobta a kalapba. Így aztán ahhoz, hogy a film behozza a gyártási és a marketingköltségeket, valamint a mozik részesedését, legalább 600 millió dolláros jegyárbevételt kell összeszednie.

A premierre alaposan lefogyott, szemüvegét kontaktlencsére cserélő Jackson azóta szerette volna újra megrendezni King Kong történetét, hogy 1970-ben, 9 éves korában a televízióban látta a még 1933-ban készült fekete-fehér eredetit. A rendező 13 éves korában szülei 8 milliméteres kamerájával a házuk udvarán aztán már le is forgatott egy változatot, ekkor a fináléban szereplő New York-i Empire State Building felhőkarcolót kartonból építette fel. A 72 évvel ezelőtti változatban már megújították az animációs technikát: az addig megszokottól eltérően nem egy színészt öltöztettek majomjelmezbe, hanem - a pályáját hírlapi karikaturistaként kezdő Willis O'Brien irányításával - egy (illetve több, merthogy több változatban is elkészített) modellt mozgattak filmkockáról filmkockára. Az óriásgorilla a valóságban mindössze 45 centiméter magas volt, drótcsontozatán vattából voltak az izmok, nyúlszőr borította, és egy beépített labdabelső pumpálásával "lélegeztették".

Peter Jackson rendező. A szörny felélesztője © AP

Az 1933-as történet - amelyet a mai változat is követ - egy akkortájt divatos témára épült: a világ eldugott helyén az őskorból itt maradt rendkívüli lényre bukkannak, és az ősi természet konfliktusa a modern civilizációval rosszul végződik. Ezt a sémát vegyítették a szörnyeteg és az őt elbűvölő szépség örök meséjével. Az eredetileg Kong nevet viselő filmben - a készítő RKO stúdió marketingesei tették a King előtagot a címhez, hogy ne hangozzék túl kínaiasan - Carl Denham rendező a távoli Koponyák szigetére utazik, hogy filmet forgasson a hamvas szőkeség, Ann Darrow főszereplésével. A bennszülöttek viszont elrabolják a nőt, hogy föláldozzák a Kong nevű óriásgorillának, ám az beleszeret a fölajánlott prédába. Kongot a pénzéhes Denham New Yorkba viszi, és ott világcsodaként mutogatja, mígnem a szupermajom kiszabadul, és üldözői elől az - akkoriban a Föld legmagasabb épületének számító - Empire State Buildinghez menekül, ahol biztonságba helyezi szíve hölgyét, mielőtt végeznének vele az őt támadó repülőgépek.

A sztori kiötlői - Merian Coldwell Cooper rendező és Ernest Blount Schoedsack producer - maguk is imádták a kalandokat. Mindketten 1893-ban születtek az Egyesült Államokban, és 1919-ben Lengyelországban találkoztak, ahol Cooper veterán pilótaként a bolsevikok ellen harcoló Kosciuszko repülőszázad tagja volt, Schoedsack pedig filmes haditudósító. Hazatérve a filmötlettel több sikertelen próbálkozás után kötöttek ki az RKO-nál, amely sokat kockáztatott, mivel a King Kong akkoriban szuperprodukció-méretű, 672 ezer dolláros költségvetésből készült. Végül azonban megmentette a csőd szélén álló céget, hiszen csak az 1933. márciusi bemutatót követő hétvégén rekordnak számító 90 ezer dollár bevételt hozott, és végül többszörös hasznot fialt.

A film sztárrá tette a szerepe szerint félelmében állandóan teli tüdőből sikoltozó Fay Wrayt, aki tavaly augusztusban, 96 évesen halt meg (pedig Jackson azt szerette volna, hogy a filmje végén az idős színésznő mondja el a zárószavakat: "A szépség volt, ami megölte a szörnyeteget."). A kasszasikernek bizonyult King Kongot - amely állítólag Adolf Hitler kedvenc filmjei közé tartozott - a premiert követő években többször felújították, ám az egyre prűdebb környezetben mindig újabb kurtításokkal. Eltűnt például az a jelenet, amelyben az óriásgorilla letépi a ruhát a szőkeségről, megcsiklandozza őt, majd megszagolja az ujjait. Az 1971-es újbóli mozibemutatóra visszaállították a kivágott részeket, egyet kivéve, mert az már egy kópián sem volt megtalálható. Ebben óriáspókok falnak föl tengerészeket; a jelenetet az egyik korabeli tesztvetítés közönsége tartotta túl brutálisnak - többen a moziból is kimenekültek -, ezért már Cooper kivette a filmből.

Mint minden filmsikernek, az ős-King Kongnak is több folytatása, illetve feldolgozása született. A villámgyorsan elkészített, szintén 1933-as King Kong fia mérsékelt sikernek bizonyult, míg 1962-ben az amerikai óriásgorilla megküzdött a vásznon az éppen általa ihletett japán Godzillával (HVG, 1997. május 3.). Dino De Laurentiis producerként 1976-ban élesztette újjá a majomsztorit - amelyben a végzet most már a kor emblematikus felhőkarcolójánál, a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyánál érte utol King Kongot, hatalmas tenyerében pedig a kezdő színésznő Jessica Lange sikoltozott. Az egy évtizeddel ez után készült, King Kong él című folytatás nem hagyott tartós nyomot a filmtörténetben.

Az óriásmajom "atyja", Cooper 1973-ban hunyt el egyetlen nappal azután, hogy az első két filmben a filmbéli rendezőt alakító Robert Armstrong jobblétre szenderült. A régi filmek kedvelői olykor még találkozhatnak vele: filmje végén ugyanis ő volt a King Kongot elpusztító két gép egyikének a pilótája (a másiké pedig Schoedsack). Talán ez ihlette Jacksont akkor, amikor a mostani változatban ő is magára vállalta ezt a nyúlfarknyi szerepet.

NAGY GÁBOR