Stílust teremtett a Valahol Európában, a Ház a sziklák alatt, valamint az Isten hozta, őrnagy úr! című magyar filmek fényképezésével.
A magyar operatőrök közül szinte mindenki őt tekinti a mesterének, s ugyanígy tekintenek rá az Amerikában világhírűvé vált magyar operatőrök, mint például Kovács László vagy Zsigmond Vilmos is.
Illés György 1914. november 2-án született Egerben. 1935-ben került a filmszakmába, a Magyar Filmirodánál világosítóként kezdte.
Illés munkássága korszakalkotó a magyar film történetében. Gyakorlatilag ő teremtette meg a valósághű filmfényképezést Magyarországon. Korábban az operatőr fő feladata a valóság filmen történő megszépítése volt. Illés a realista ábrázolást tekintette feladatának, s ennek a felfogásnak a normáit is ő alakította ki.
Az Illés-iskola ennek a felfogásnak az átadását jelentette. A Filmművészeti Főiskolán nemzedékek sorát tanította.
Több mint száz filmben dolgozott. Első nagyjátékfilmje az 1949-ben készült Szabóné. Kiemelkedő alkotásai: Civil a pályán (1951), 9-es kórterem, Budapesti tavasz (1955), az 1958-as Ház a sziklák alatt, Szent Péter esernyője, az 1959-ben készült Szegény gazdagok és a Megszállottak (1961), az 1965-ben készült Húsz óra, Falak (1968), az 1969-ben legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjra jelölt Fábri Zoltán rendezte A Pál utcai fiúk (1968), Isten hozta őrnagy úr (1969), 141 perc a befejezetlen mondatból (1974), Ötödik pecsét (1976), továbbá az 1980-ban készült Fábián Bálint találkozása Istennel. A nevéhez köthető további művek: Fel a fejjel, Pacsirta, Utazás a koponyám körül, Fekete gyémántok, Legenda a nyúlpaprikásról, Az eltüsszentett birodalom, Requiem. Legutóbb 1996-ban forgatta a Retúr című filmet.
1950-ben és 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki; 90. születésnapjáa alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést kapta. 2005. januárban, a 36. Magyar Filmszemle hivatalos megnyitója előtt életmű kiállítással köszöntötte a szakma.