Somlai-Fischer Szabolcs Az épített tér fogalma alakul át © kultplay.hu |
Radnai Zoltán: A nemzetközi sajtóban az építész szó szerepel legtöbbször a neved mellett. Legújabb munkád, az Agytükör azonban inkább művészeti projektnek tűnik. Minek tartod magad?
Somlai-Fischer Szabolcs: Elég régen, mar a diplomám környékén kezdett kialakulni az a szakmai vélekedés, hogy az építészetben, az épített környezetben az értéket nem elsősorban formai kérdések körül érdemes keresni. Meg kell vizsgálni, hogy milyen módon alakulnak át a tereink, a terekről képzett fogalmaink. A tér szót itt értsük úgy, mint fizikai valóságot, ami körülvesz, teret ad közösségi és privát érzelmeinknek, tevékenységeinknek. Ezt ma már a technológiai médiumokon keresztül érjük el, nélkülük gyakorlatilag nem tudunk szociális - és gondolkodó - lényként élni. Ha ez igaz, akkor az építészetnek fontos feladata, hogy megértse ezeket a változásokat, és szerepét technológiai médiumokon is betöltse. Pályám elején elég sok információs teret, térbeli navigációt terveztem, mert fontosabbnak tartottam annál, hogy a net egész esztétikáját a magazin - tehát 2d - szemléletű grafikusi szakma határozza meg.
Agytükör Egér-akadálymentesítés © lumu.hu |
Fontos a poézis, a kritika, a társadalmi érzékenység, ami a fizikai terek tervezésénél talán egy építesz feladata volna, ám ezek a minőségek ritkán kerülnek számításba a csupán funkcionális mérnöki tervezésnél. Ugye, milyen keveset foglalkozunk az érzelmek kommunikációjával? Ami pedig kialakult, az is inkább a technológia kényszerű átalakításának köszönhető, például az sms, vagy kettőspont-zárójel bezárva...
A harmadik mozzanat a hagyományos tudás- és szakmai bástyák összeomlása. Főleg a netnek köszönhetően, számomra minden tudás, amire szükségem van a fenti gondolatok kifejtéséhez, hozzáférhető. Nem kell, hogy felvegyenek egy egyetemre, hogy megtanuljak - valamilyen szinten - programozni, elektronikai rendszereket építeni, és ismereteket szerezzek a társadalmi változásokról.
Összefoglalva, a művészeti és építészeti-design akadémiai kontextust használva, személyes kutatást végzek, ami reményeim szerint, egyszer az építészetre lesz hatással. Sok mindenből merít, de talán az építészethez helyez vissza, és ezért volnék én építész.
Az Agytükör projekt hogyan illeszkedik az elmondott gondolatrendszerbe?
Az Agytükröt két svéd barátommal építettük. Egy tükörfalról van szó, ahol meg tudod nézni az agyadat. A saját tükörképeddel keveredik, ha közel mész hozza, el is tudod metszetni, megnézni a belsejét. Június 21-én nyílik a Rezonancia kiállítás a Lumú-ban, ott két hónapon keresztül ki lehet próbálni. Picit csalunk - az egyik alkotó agyát látod valójában, de ne mondd el a többi látogatónak.
Ami számomra itt érdekes, az az interakciós nyelv. A tipikus megoldás az lenne, hogy vetítünk egy 3D-s agyat, és azt mondjuk, hogy tessék, egérrel meg lehet pörgetni. De csak neked, meg nekem. A kisgyereknek mar nem, és az időseknek sem. Az Agytükör tehát egér-akadálymentesítés. Nagyon boldog voltam, hogy a kiállításokon a legkisebbektől és legidősebbekig mindenki intuitív módon használja ezt az amúgy bonyolult térbeli navigációt, mert az mégis egy közös tudáson alapuló normára, a tükör használatára épít.
Tim O'Reilly, az open source kézikönyveket kiadó mogul mesélte egy előadásán pár hónapja, hogy elkezdtek neveket adni a közelmúlt sikeres webes alkalmazásainak, amelyek nagyon nagy felhasználói bázisuk miatt kulturális érzékenységet mutatnak. A flickr, a google, vagy a kollaboratív filter alapú ebay vásárlási szokások vizualizációja, amely megmutatja a zenei műfajokat, egyszerű rendszerek, melyek a kulturális intelligenciát a látogatók millióinak szokásaiból nyerik. Lehetne ezt például bionikus szoftvernek nevezni. Vagy kiborgnak. A gép és az ember között. Ugye, mennyivel értelmesebbek a fenti rendszerek, mint az őrjítően buta chat robotok, ahol a mesterséges intelligenciaprogramozók gyakorlatilag egy adatbázisban megpróbálnak minden kérdésre előre válaszolni.
(Radnai Zoltán) Mediated Spaces - Köztes Terek című interaktív installációd is nemzetközi figyelmet kapott. Mit kell tudni erről?
Kommunikálni a hőmérséklettel
(Somlai-Fischer Szabolcs) Ez a diplomamunkám, ahol a bevezetőben leírt gondolatok irányába tett első lépeseket tettem meg. Az építészet évtizedek óta gyártja a jobbnál jobb víziókat, melyeket nagy rajzokon, rendereken él ki. Szerintem ez csalóka, és a kíváncsiságunkat rosszfelé viszi el. Hiszem, hogy sok mindent ami új, meg kell építeni ahhoz, hogy megértsük a működését. Egy formailag újszerű épületet meg lehet érteni a tervek alapján, mert ott van referenciának sok más epuület. De mondjuk, ha a hőmérséklettel akarsz kommunikálni, mint érzékelhető tartalommal, az nem érthető meg reprezentációkon keresztül. A Budapest heat nevű építményem Budapest aktuális hőmérsékletét szállítja egy csillagba zárva Európába. Sms kapcsolatban van Budapesttel és az itteni hőmérséklet szerint változik. Persze a diplomazsűrim elég ódivatú volt, s miután az egész projektem hét installáció megépítéséről és a tapasztalatok összegyűjtéséről szólt, hiányolták az épületet. Még az sem esett le nekik, hogy a többieknek sem voltak épületeik, csupan rajzaik épületekről. Én legalább megépítettem azt, amiről beszélni akartam. De átment, aztán publikálták itt ott, nyitottabb közegekben, mint pl. a milanói designboom.org, vagy a New York-i rhizome.org.
A világ legolvasottabb blogjait böngészve szembeötlő, milyen sokan foglalkoznak mostanában ezzel a területtel. Magad is gyakran szerepelsz a We Make Money Not Art –on, de a Treehugger, vagy a BoingBoing is foglalkozik a mérnöki tervezés és a művészetek kapcsolatával. Bemutatnád a színteret?
Hát...hatalmas a szcéna. A blogok, amelyeket rendszeresen nézek: we-make-money-not-art, infosthetics, interactive architecture, space and culture.
Stockholmban végeztél, a világ számos országában jelen vagy munkáiddal, installációiddal, emellett médiakutató is vagy. Van közege Magyarországon annak, amivel foglalkozol?
Igen, legalábbis bizonyos aspektusainak. Ami érdekel a társadalmi változások terén, abból sokat megkapok a MOKK-tól (BME Média Oktató és Kutató Központ), hazai művészeti közösségként ott a nextlab.hu, illetve az aether, mint építésziroda, itthon is publikál a szakmai lapokban (pl. Magyar építőművészet, Octogon, epiteszforum.hu, hg.hu.). Információs tér-tervezés terén itthon néhány szakember, mint például Kangyal András is globális tudással bír. A teljes képért tényleg utazni kell, de ugye ez a kép az, amely sosem teljes.
Harmadik helyezést értél el a tavalyi „Szeretem Budapestet” pályázaton, az Autóssétány ötletével. Úgy tűnik, mintha a pályázat óta a budapestiek lassan ébredeznének, az embereket kezdi érdekelni, milyen városban laknak. Mi is gyakran kapunk hírt különféle civil kezdeményezésekről. Mit gondolsz Budapestről? Megvalósulnak valaha a pályázatban látott merész tervek?
Azt a tervet hárman készítettük, Pozna Anita (aether) és Kangyal András voltak meg a csapatban. Persze örülnék, ha az általunk felvetett gondolatokkal lehetne komolyabban foglalkozni, de mindemellett szerintem a pályázatnak más szerepe volt. Víziókat, pozitív jövőképet adott a városlakóknak, magunknak. Mert nagyon negatív az a hozzáállás, hogy a Budapestről folyó diskurzus csakis a hibák javításáról szól. Akkor sosem lépünk túl a hibákon. Az ilyen pályázatok szabad légköre lehetőséget ad arra, hogy varosunk identitását, önkepét gazdagítsuk. Nem mondom, hogy lehetetlen amit terveztünk, csak nem valószínű, hogy hamar megépül.
Egyes teóriák szerint a Föld hamarosan vagy elpusztul, vagy sosem látott módon környezettudatossá válik. S az alternatív energiaforrásokkal, új mérnöki ötletekkel, csúcstechnológiával biokor kezdődik. Te melyikben hiszel?
Nagyon szeretném ha tudnám a választ erre a kérdésre, de sajnos nem tudom. Fajunk az ember túl sikeres, kétségtelen, és bár nagyon ellenálló, össze tudja törni a környezetét könnyen, és ilyen léptekben nem ura önmagának. Richard Buckminster Fuller tervező-feltatáló szép kifejezése volt: Spaceship Earth, vagyis a Föld egy hajó a világűrben. El tud süllyedni, ha nem vigyázunk rá. De ha már negatív víziókról van szó, bemutatnám a számomra legnegatívabbat Manuel de Landa író, képzőművész, filozófustól. Az emberi faj szerepe az, hogy a Földön élő másik, sokkal erősebb fajt szolgálja, mert annak nincs reprodukciós készsége: ez pedig a fegyver. Bármiféle emberi kontroll nélkül fejlődik, környezetére reagálva, szédületes ütemben. Evolúciós értelemben nagyon sok faj-szerű tulajdonsága van, csak megújulni nem tud, ehhez használja az embereket. No ebben, azért szeretnék nem hinni.