A történtek mégis többet jelentenek egyszerű - finoman fogalmazva - túlzásnál. A kutatás többi része a HVG által megkérdezett szakértők szerint figyelemre méltó. A projekt nyelvészei - köztük Pernilla Danielsson, a Birminghami Egyetem tanára - Christie-nek mind a 66 regényét sorról sorra átfésülve például azt is megállapították, hogy a krimiírónő többnyire a rövid, szikár mondatok elkötelezett híve volt. "Mr. Cust ismét távozik egy moziból. Visszatér a szállodájába, s amikor belép a szobába, vért fedez fel a kézelőjén. Kimossa. A mosdótálban a víz egészen piros. És a szobalány éppen belép egy kancsó meleg vízzel. »Bocsánat uram, meghoztam a meleg vizet.« »Köszönöm, már megmosdottam hidegben... Megvágtam a kezemet«" - olvashatók például Az ABC-gyilkosságok című, 1935-ben megjelent regényben. Ez a technika - vonták le a kézenfekvő következtetést Kapfererék - megkönnyíti az olvasást, hiszen a szöveg értelmezése helyett segít magára a leírt történésre koncentrálni. "Olvasótáborának nagysága Agatha Christie eszköztelen, egyszerű írásmódjával magyarázható, így olvasói, legyenek bár öntödei munkások, élvezni tudják a sorait" - ad igazat Hadnagy Róbert, a két évvel ezelőtt megjelent, fizikai súlyát tekintve akár egy krimibeli gyilkos eszköznek is alkalmas Agatha Christie krimikalauz egyik szerzője.
Az említett Pernilla Danielsson szerint növelik az olvasottságot a szerző hétköznapi nyelvi fordulatai, azaz hogy nem "irodalmiaskodik". De az is a könnyített befogadás titka lehet - mondja -, hogy az írónő hősei gyakran szerepelnek pozitív hangulatot árasztó szituációban, például a figurák - akár van alibijük, akár nincs - a szöveg szerint gyakran mosolyognak. "Az emberek szívesen veszik kezükbe az ilyen szituációk okain rejtett derűt sugárzó könyveket" - fogadja el a brit nyelvészek megállapítását Nagy Attila, az Országos Széchényi Könyvtár olvasáskutatója. További vonzerőt jelenthetnek a pergő párbeszédek, amelyek brit kutatók szerint mintegy kényszerítenek a továbbolvasásra. És bár valóban nem támasztották alá semmiféle idegrendszeri kutatással, feltehetőleg igaz lehet, hogy "a kísérőmondatok nélküli, pingponglabdaszerűen pattogó dialógusok valóban növelhetik az izgalmi szintet" - ismeri el Nagy is. Mi több: szerinte az ilyen párbeszédekkel Christie olyan szerzők előfutárának is tekinthető, mint Joanne Kathleen Rowling, aki az éppen a napokban újabb kötettel bővülő Harry Potter-történetben alkalmaz hasonló technikát.
Vannak persze más szempontú értékelések is az elismert szerzőről, akiről Winston Churchill brit miniszterelnök - tehát e téren is szaktekintély - például egykor állítólag akként vélekedett: "Lucrezia Borgia óta nem született nő, aki ennyit nyert volna gyilkosságokon." Például többen abban keresték a siker okát, ami hiányzott a Christie-könyvekből: "nincs bennük sem céltalan erőszak, sem trágárság, sem szex" - mondja az említett krimikalauz szerzője, Hadnagy Róbert. A krimi királynője című, 1988-ban megjelent első magyar nyelvű Christie-monográfiát szerző Osvát Katalin viszont éppen az ebből fakadó dramaturgiai feszültségre hívja fel a figyelmet, mondván, az írónő éppen erről a megnyugtatón erőszakmentes világról deríti ki, hogy hamis. Hiszen e hősök általában e biztonságosnak tűnő környezetben botlanak egy-egy hullába.
Arról már nem is szólva, hogy Christie újító is, minek során a detektívregény-alkotás íratlan szabályait áthágva tett gyilkossá a krimi történetében először felügyelőt, sőt narrátort. Az Ackroyd-gyilkosság című regényének 80 évvel ezelőtti megjelenésekor - itt volt a mesélő a tettes - a publikum már falta a könyvet, ám az értékelők még más véleményen voltak. Edmund Wilson amerikai író a New Yorker című lapban 1945 elején megjelent, Kit érdekel, ki ölte meg Roger Ackroydot? című cikksorozatában pedig azt a jóslatot is megkockáztatta, hogy néhány év múlva senkit sem fog érdekelni Agatha Christie.
SINDELYES DÓRA