"A milosevicsi belügy többször használt fel mentális betegeket, illetve bűnözőket a piszkos munka elvégzésére, az ellenzék bizonyos szereplőinek likvidálására. Milorad Popovicsot egy alvilági alak próbálta kivégezni egy cetinjei kávéházban, kétséget kizáróan parancsra. Milorad Popovics a háborúellenes és persze egyben Milosevics-ellenes értelmiségben exponálta magát, kivívta hát a hatalom dühét. Egy délután leült mellé egy kalapos, nagykabátos alak az egyik népes cetinjei kávézóban. Lehetett róla tudni, hogy börtönviselt, a helyi alvilág tagja. Kisváros, kis titkokkal. Ivott és italokat fizetett. Aztán a kabátja alól előhúzott egy ismétlőfegyvert és valamit mondott is hozzá, talán olyasmit, hogy most mehalsz, vagy itt a vég. Teátrális? Az. De ezen nem volt idő gondolkodni. Lőtt is, de az áldozat szerencséjére valaki odaugrott és el tudta lökni a fegyver csövét, a golyók így a falba fúródtak. Milorad Popovicsnak egy szemvillanásnyi ideje maradt, hogy földre vesse magát, majd a zűrzavarban elmeneküljön. Horvátországig meg sem állt, s ott töltötte emigrációban a következő éveket."
Munkatársunk montenegrói útibeszámolójának negyedik, befejező része, amelyből kiderül végre, mi is az a Jugohulahop! Olvassa el a hvg.hu blogjában!
Szabadságélmény a Balkánon, avagy az út vége
Utolsó frissítés:
Az előző részek tartalmából: utazás Szerbián, Bosznián és Horvátországon keresztül a frissen függetlenné vált Montenegró szívébe, az egykori Titográdba, vagyis Podgoricába, természetesen a tengerpart érintésével. Az ex-jugó álom keresése, Lost Highway, naplemente a dalmáciai horizonton, édesbús tengerérzés és társadalmi megfigyelések. Munkatársunk úti jegyzetének befejező része, a hvg.hu blogjában!