Háló: Az elobenavarosbol.blogter.hu oldal nemcsak dugófigyelést végez, hanem kipécézi a renitens autósokat, a budapesti közlekedés zavaró momentumait is. Szövegben, képben, hangban, a forgalom sűrűjéből. A rádiósok közül Ön tudja a legflegmábban mondani, amikor bejelentkezése végén visszaadja a szót: "Stúdió". Hogyan alakult ki az a hangnem, amelyet használ?
Mátyási György: Sokat gondolkodtam azon, ugyan miért különleges az, amit én csinálok. Merthogy szerintem egyáltalán nem az. Úgy szólalok meg, mint bárki más. Ugyanazt teszem, amit százezernyi autós, ülök a kocsimban, a forgalomban, és körülnézek. Annyi a különbség, hogy az éteren keresztül közölhetem másik több százezer emberrel, mit látok.
Háló: Ez azért nagy különbség. Ráadásul a dugóban ülők olykor szentségelnek vagy apatikusak. Ön pedig a helyzeten felülemelkedve, gyakorta iróniával tájékoztat.
M. Gy.: Tény, hogy én legtöbbször nem sietek sehova. Azért kapom a fizetésemet, hogy ott üljek a dugóban. Néha azért nálam is elszakad a cérna.
Háló: Mióta van blogja?
M. Gy.: Az internetet a hazai ősidők, azaz 1997 óta használom, amikor még nagy szó volt, ha elindult egy-egy portál. 2004-ben megkeresett Pálinkás Szüts Róbert a Klubrádiónál, hogy: "Matyikám, van a Freeblogon egy oldal, ahová forgalmi szituációkról, szabálysértő, bunkó autósokról tesznek fel képeket." És hogy küldjek már én is valamit, mert tudta, amellett, hogy az utcáról bejelentkezem, fotózom is. Összeállítottam hát egy csomagot, de azután elgondolkodtam, hogy miért másnak küldözgessem a fotókat, ha már én vagyok ott minden szituációban. Indítottam hát a Freeblogon egy blogot 2005. január 1-jén. Tudtam, hogy a közlekedés mindenkit érdekel, de azt nem hittem volna, hogy ennyire felfut a blog. Másfél év múltán megkeresett a Blogter, hogy volna-e kedvem átmenni hozzájuk. Úgy tűnt, nekik fontosabb a blogom, kialakították a felületét, fejlesztették, promózták. Mostanra masszív látogatottsága van, s valóban működőképes. Olykor elfog az érzés, hogy néha más médiumok is tőlem szedik az információkat.
Háló: Az olvasónak úgy tűnik, a blogon valamiféle Robin Hood helyette is megmondja az igazat a kigyúrt, fukszos BMW-sekről, akik százhússzal szlalomoznak az Árpád hídon, vagy vészvillogóval elállnak egy sávot a körúton.
M. Gy.: A blognak nem célja a megleckéztetés. A képeken és a videókon kitakarom a rendszámokat. Nem az egyes autóst kell kipécézni, nem azt a piros Suzukit, amelyet épp lefotóztam, amint a villamossíneken vágtat. Hanem a jelenséget. Mert rajta kívül tucatnyian vágtatnak még a síneken. Magatartásmintákra tudok rámutatni, és megadhatok egy alaphangot, hogy beszélni kezdjünk a közlekedésről és a morálunkról.
Háló: Figyelik a blogját a döntéshozók vagy a közlekedésrendészet?
M. Gy.: Azt nem tudom. De szempontokat kaphattak tőlem. Kondorosi Ferenc kormánybiztossal például a KRESZ változtatása előtt készítettem interjút. Mondta, hogy a terv szerint a motorosok előremehetnének a sávjukban a pirosnál. Kérdeztem, a kerékpárosok nem? Kiderült, hogy erre nem is gondolt. László János, a Kerékpáros Klub elnöke rögtön felhívott, hogy hogyan is volt ez? Sikeresen összekötöttük a két felet, a kerékpárosok elküldték a maguk javaslatait, Kondorosi pedig személyesen találkozott velük. Meglátjuk, mi jön ki ebből.
Háló: Naponta hosszú órákat tölt a forgalomban. Igaz az, hogy mi, magyarok rosszabbul közlekedünk vagy kevésbé vagyunk szabálykövetők, mint mások?
M. Gy.: Rosszabbul kommunikálunk a közlekedésben, az biztos. Mintha a szélvédőre belülről ki volna írva: ÉN. Sokszor elég lenne a másik szemébe nézni, hogy lássuk, mi a szándéka. Az is jellemző, hogy a budapesti autós nem gondolkodik előre három másodperccel sem. Kedvencem a kereszteződésben való "beragadás". Állnak az autók, mint a parketta. Van, hogy hiába zöld a lámpa, mégsem megyek, mert látom, hogy bent fogok ragadni. Mögöttem pedig őrjöng a következő autós. Aki reggel fél nyolckor ennyire ideges, abból estére tömeggyilkos válik.
Háló: Evidens volna, hogy az Élőben a városból egy kiterjedt közlekedési információs szolgálattá fejlődjön; videóval, GPS-szolgáltatással. Van efféle terve?
M. Gy.: Terv mindig van. De néha a technika előtt szaladok. Amikor bejött Magyarországra a GPS, megkerestem cégeket, hogy itt ez a hatalmas, közvetlen információtömeg; a Klubrádiónál ugyanis magunk gyűjtjük az információt, nem a Fővinformtól kérjük. És, hogy mi volna, ha összekötnénk a technológiát és az adatokat? Akkor még azt a választ kaptam: korai. Erre mára létrejött a TMC dugófigyelő. Őszintén szólva, annál azért lehetne tökéletesebbet csinálni. Nemrég ez a rendszer le akart irányítani a budai alsó rakpartra, miközben három hete már nem járható. Az UTV dugófigyelő rendszere nem rossz, de néha lefagy valamelyik kamera, és egy korábbi képet szolgáltat. Pedig a csomópontokról percre friss információra volna szükség. Európai városokban ezek a rendszerek a közlekedési lámpákba vannak építve, és folyamatosan mérik a forgalom áramlását.
Háló: Nem olyannak látszik, aki ül egy gép mellett, és adatokat összesít. A város a lételeme, nem?
M. Gy.: Nekem büntetés, ha bent kell lennem a stúdióban. A bejelentkezések hitelét éppen az adja meg, hogy ott vagyok, a forgalomban. Nem blöffölhetek, és nem adhatom le a sarki kávézóból, hogy az Éles saroknál vagy a Hegyalja úton dugó van, csak azért, mert délután öt körül dugó szokott lenni. Sokszor egyébként nem is szokott. Budapestnek ez is egy furcsasága, néha öt perc alatt átjutsz ezeken a problémás helyeken, még hétköznap is.
Háló: Hallgatók is segítik a munkáját?
M. Gy.: Hogyne. Wilson, Lucifer, Victoire, Sanyi18; van jó pár név, akik rendszeresen küldenek közlekedési információkat SMS-ben. Egyes törzshallgatóknak már VIP telefonszámuk is van. Van, akivel személyesen is találkoztam már. A Bajcsy-Zsilinszky úton a pirosnál egyszer csak kiugrik valaki egy autóból, és felém rohan. Gondoltam, te jó ég, ez most beveri a szélvédőt. De csak köszönni akart, hogy helló, én vagyok Lucifer. És már ugrott is vissza az autójába.
Háló: Végül is az autós életformát propagálja. Nem szokta arra buzdítani a hallgatóit, olvasóit, hogy hagyják otthon az autót?
M. Gy.: Én, ameddig ilyen a közlekedési morál, nem ülök kerékpárra. De azt ma reggel elmondtam a Margit körútról, hogy itt most senki nem kelhet versenyre a gyalogosokkal. Sorban húztak el ugyanis mellettem.
NAGY GERGELY