A Beatles első nagylemezfelvétele – percről percre
Utolsó frissítés:
Szerző:
Beatles 50
(2013 – 50 =) 1963. február 11-e van. Londonból, az Abbey Road-i stúdióból jelentkezünk, ahol a Beatles nevű együttes első nagylemezének felvételeit közvetítjük. Egy kisebb és egy nagyobb érdeklődést kiváltó kislemezt már piacra dobtak, ahhoz azonban, hogy még márciusban boltokba kerülhessen az áhított bemutatkozó album, legalább tíz további dalt kell megfelelő minőségben feljátszaniuk, mégpedig a mai napon. Mivel bepoloskázva érkeztünk a helyszínre, remélhetőleg a próbafelvételeket azonnal meg tudjuk osztani. Az Abbey Roadon tavaly júniusban lezajlott első próbajáték óta kísérjük figyelemmel az együttes pályafutását a Beatles 50 blogon.
Most érkezett
Mr. Mustard
Sokkal jobb a szám, mint ősszel volt, de azért azt vegyük jegyzőkönyvbe, hogy ez a McCartney-gyerek szinte egy az egyben lekoppintotta Chuck Berry I’m Talking About You-jának basszusfutamát:
Percről percre
Paperback Writer
Színpadon gyakran 8-10 percig is játsszák ezt a számot, Harrison akkor bontakozik ki igazán. Itt most eléggé be van korlátozva ezzel a néhány ütemmel, ami a szólója rendelkezésére áll.
Dr. Robert
McCartneynak jót tesz, ha nyomás alatt van, és szemmel láthatóan az is doppingolja, hogy Lennonnak ma nincs esélye lepipálni őt. Lendületesen énekel, csak úgy húzza magával az együttest, Starr alig bírja visszatartani. A hajlításai, sőt a szóló előtti kurjongatásai is működnek, a középrész végét is jól kivágja („her hand in mi-i-ine”,) Lennon többé-kevésbé magabiztosan támasztja meg az alsó szólammal, és Harrison gitárszólója is rendben van, bár ennél biztos tudna jobbat is – talán a további felvételeken.
Dr. Robert
Ezt nagyon meggyőzően nyomták le:
Minden a helyén volt, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy még Mr. Mustard is verte a lábával a ritmust.
Dr. Robert
„Kiöregedettek” kedvéért: a liliomtiprás korhatára 16 év.
Paperback Writer
A szám egyébként ugyanúgy „önéletrajzi ihletésű”, mint Johnnál a There’s A Place, csak ez nem búsulós, hanem partizós. Egy Iris Caldwell nevű táncosnő ihlette a számot, akit Paul tizenhét évesen látott tvisztelni a Tower Ballroomban. Azért megkapó a szöveg, mert bár csak kézfogásról meg táncról ejt szót, csak a hülye nem érti, miről szól valójában.
Well, she was just seventeen,
You know what I mean,
And the way she looked was way beyond compare.
So how could I dance with another
When I saw her standin' there.
Well she looked at me, and I, I could see
That before too long I'd fall in love with her.
She wouldn't dance with another
When I saw her standin' there.
Well, my heart went "boom",
When I crossed that room,
And I held her hand in mine...
Well, we danced through the night,
And we held each other tight,
And before too long I fell in love with her.
Now, I'll never dance with another
When I saw her standing there
Dr. Robert
Ez McCartney-szerzemény, de azért Lennonnak is van köze hozzá. Eredetileg úgy indult a szöveg, hogy „She was just seventeen / Never been a beauty queen” („Csak 17 volt / Nem egy szépségkirálynő"). Lennon a második sor helyett javasolta, hogy legyen sejtelmesebb: „You know what I mean” („Érted, hogy értem"). Így anélkül, hogy bármit is kimondana, mindenki érti, miért érdekes a főhőshölgy kora.
Mr. Mustard
A Cavernben készült próbálkozások közül az volt a legkevésbé gáz.
Nagyon remélem, hogy a szájharmonikát nem fogják most erőltetni.
Dr. Robert
Na, ez már talán Mr. Mustardnak is tetszeni fog. A Seventeen következik.
Mr. Mustard
Most nem bíbelődnek tovább a There’s A Place-szel. Egynek jó volt, de ha nem javítják fel valahogy, akkor ez így elég harmatos. Amikor nincs ének, alig szól a zenekar, szét kéne visszhangosítani ahhoz, hogy megszólaljon rendesen. Csak remélni lehet, hogy a többi számmal előrébb tartanak.