Pető Andrea: Ki kell mondani a Magyar Akkreditációs Bizottságról, hogy kiüresedett alibiszervezet
Tanulmányának átírását követelte Pető Andrea történésztől a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke, Csépe Valéria. Ezt követően Pető nyílt levélben közölte, hogy lemond a MAB-tagságáról. A diktatúrák belső működési mechanizmusaival foglalkozó kutató levelével megszegett egy titoktartási megállapodást is, de, mint mondja, a tiszta lelkiismerete, és szakmai autoritása érdekében cselekedett így. Interjúnkban az előzményekről és a magyar felsőoktatás minőségéért felelős szerv tehetetlenségéről beszél.
November 23-i keltezéssel Pető Andrea történész, többek között a CEU egyetemi tanára és az MTA doktora nyilvánosságra hozta Csépe Valéria akadémikusnak, a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) elnökének szóló levelét. A szöveg először a Szabad Európa oldalán jelent meg, később a levelet a kutató lapunknak is elküldte. Ebben Pető azt írja, hogy Csépe Valéria felszólította őt,
hogy egy még meg nem jelent tanulmányának az utolsó állítását, a konklúzióját haladéktalanul törölje vagy korrigálja.
Az utasítás majdhogynem egyetlen mondatra vonatkozik csupán, amellyel Csépe egy válaszcikkben nyugodtan vitatkozhatott volna, ám ő ehelyett az állítás visszavonását, magyarán cenzúrázását kérte. Pető Andrea megmutatta nekünk Csépe Valéria levelét is, amelyben a MAB-elnök hangsúlyozza: a véleménynyilvánítás alapjog, és tudomásul veszi az akkor még meg sem jelent publikáció állításait, ahogy azt is, hogy a tanulmányban a szerző utalásszerűen „a Magyar Akkreditációs Bizottság vezetőire vonatkozóan tett dehonesztáló kitételeket”, de a cikk végét nem hagyhatja szó nélkül.
Az azóta az egyik legjelentősebb tudománytörténeti folyóiratban megjelent, szakmai bírálaton is átesett tanulmány (melyet itt lehet elolvasni) kifogásolt bekezdésében Pető Andrea az Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Rendszert (ENQA) kritizálja, amiért az semmit nem tesz annak érdekében, hogy az itthon veszélybe került akadémiai szabadságot, a kutatók függetlenségét megóvja. A tanulmány szerint ugyanis az ENQA éppen azt követően újította meg a MAB tagságát és akkreditációját (elfogadva ezzel, hogy a magyar testület működése megfelel az európai sztenderdeknek), hogy a gender szakot Magyarországon megszüntették és a kormány elüldözte itthonról a CEU-t.
Csépe Valéria szerint azonban ez a konklúzió téves és félrevezető ok-okozati összefüggést sugall, miközben „mind az európai szervezetre (ENQA), mind a MAB-ra vonatkozóan hamis, a két szervezet hitelét rontó, megítélését hátrányosan befolyásoló, a tények ismeretét nélkülöző megállapítást tartalmaz”. Az elnök kiemeli, hogy a MAB már az előtt kezdeményezte az ENQA-nál az akkreditációjának megújítását, hogy a felsőoktatási törvénynek a CEU elüldözéséhez vezető, Lex CEU-ként elhíresült módosítása hatályba lépett volna. Konkrét dátumokkal levezeti azt is, hogy mielőtt 2018 októberében a társadalmi nemek mesterszakot megszüntették volna, a MAB akkreditációjára az európai ügynökség már javaslatot tett.
Erre mondja azt a hvg.hu-nak nyilatkozva Pető Andrea, hogy „teljesen mindegy, melyik évről beszélünk,
mert a lényeg az, hogy az ENQA hallgat, amikor alapvető problémák vannak,
és nem veszi figyelembe, hogy politikai szempontok alapján átalakul a magyar felsőoktatási minőségbiztosítás”.
A NER mint parazitagomba
Erről, vagyis a tudományos életre rátelepedő politikáról szól az egész publikáció is, amely magyarra fordítva az Illiberális tudományértékelés: egy lehetetlenség? címet viseli. Ebben a diktatúrák belső működésével és a tudományos szabadsággal foglalkozó történész magyarázatot és meghatározást kíván adni arra a jelenségre, amely az illiberálisnak nevezett rendszerekben tapasztalható: hogy a már meglévő kutatóintézetekkel, egyetemekkel párhuzamosan felépítenek az illiberális kormányok ideológiai hátterét biztosító új intézményeket, minőségellenőrző szerveket, és ezeknek az élére olyan kádereket neveznek ki, akiknek a legfontosabb kvalitásuk a lojalitás a szakmai teljesítmény helyett.
Pető Andrea azt írja, az újonnan felhúzott oktatási, tudományos intézmények a tudás előállításának és transzferjének a színhelyei, ahol a saját szájuk íze szerint képzik a fiatalságot (megjegyzi: 2010 óta csak történelemkutató intézetből létrejött hat új). „Az illiberális politikai tanácsadók felismerték, hogy a tudományos felhatalmazás, amelyet ezek a szervezetek biztosítanak, nemcsak az ideológiai alaphoz szükséges, hanem még inkább ahhoz, hogy a lojális támogatókat foglalkoztatni lehessen, akik aztán további lojális támogatókat fognak képezni, akik pedig később a már létező oktatási és kutatási intézetek irányítását fogják átvenni.”
Ezt nevezi Pető Andrea és Weronika Grzebalska a közös tanulmányában polipór berendezkedésnek a fákon élősködő gombafajok után.
A polipór rendszereknek, ahogy a parazitagombáknak is, az egyetlen céljuk saját maguk fenntartása és újratermelése, ennek megfelelően felépítik a maguk intézményeit, a régieket pedig kiüresítik, és mint a gomba a fákon, azokon élősködnek. Pető kiemeli, hogy az illiberális poliporizmusnak szüksége van a már meglévő, államilag támogatott intézményekre, hogy mások, például az Európai Unió szemében legitimnek tűnjön.
Azt már az interjúban teszi hozzá: „az a célja az illiberális államoknak, hogy létrehozzanak egy kirakatrendszert, amely úgy néz ki, mintha minden rendben működne benne, mert ez a feltétele annak, hogy az uniós forrásokhoz hozzájussanak.”
Pető Andrea ennek a kirakatrendszernek a részeként beszél a Csépe Valéria vezette Magyar Akkreditációs Bizottságról is, amelyet alibiszervezetnek nevez és kiüresedettnek.
A Csépének címzett, nyilvánosságra hozott levelében több példát is hoz rá, hogy mit ért ez alatt. „Mindig is érdekelt, hogyan bírják rá az elnyomó rendszerek állampolgáraikat egy olyan rendszerrel való együttműködésre, amely éppen a hosszú távú érdekeik ellen cselekszik. Az egyik ilyen módszer, ahogy a diktatúrák kiveszik a független minőségellenőrzést a szakma kezéből, hogy olyan intézményi hierarchiát hoznak létre, amelynek segítségével a szakmai szempontokat és véleményeket felülírhatják” – fogalmaz a levélben.
Tudatosan megszegve a titoktartási kötelezettségét, a szervezetben tapasztalható belső feszültségekről ír, arról, hogy volt, mikor maga Csépe Valéria sem értett egyet egy politikai döntéssel, például Pósán László fideszes országgyűlési képviselő egyetemi tanárrá történő kinevezésekor, nyilvánosan mégsem adott hangot az ellenérzésének. A levélben hivatkozik Máté-Tóth András valláskutatóra is, aki Pető szerint egy ülésen ugyancsak felháborodásának adott hangot a MAB tehetetlensége láttán, és a testület Bölcsészettudományi Szakbizottságának utóbbi években történő munkáját „folyamatos nyeldeklésnek” minősítette. (Máté-Tóth Andrást a hvg.hu is megkereste, de a kutató elzárkózott az interjútól, mondván, hogy a MAB bizottságainak munkájáról a tagok nem nyilatkozhatnak.)
A levél végén Pető Andrea kijelenti, hogy a fentiek tükrében lemond a MAB-tagságáról.
Azt mondja, hogy a levél után Csépe Valéria nem kereste őt meg, de ha a titoktartási kötelezettség megszegésének lesznek következményei, akkor áll azok elébe. „Van két ügyvédem, ha beperelnek, akkor én majd kérem, hogy adják elő, miért is kell az én tudományos véleményem felülírni, és miért nem gondolhatom azt, amit gondolok” – teszi hozzá.
A kutató három évig volt a MAB Bölcsészettudományi Szakbizottságának tagja, ami azt jelenti, hogy többedmagával a humántudományi szakok akkreditációját és az egyetemi tanári pályázatok bírálatát végezte. Mint fogalmaz: ezt a nagy felelősséggel járó munkát minden szakbizottsági tag ingyen végzi.
A Magyar Akkreditációs Bizottság feladata, hogy meghatározza azokat a követelményeket – szakirodalmat, óraszámot, megtartandó tárgyakat – amelyek alapján egy-egy szakot az egyetemeken el lehet indítani. Az egyetemek a feltételek alapján összeállítanak egy dokumentumcsomagot, és ezzel bejelentik a szaklétesítési szándékukat. Az illetékes szakbizottságok vizsgálják át az egyetemek beküldött anyagait, véleményezik azokat, majd tovább küldik a plénumnak. A probléma Pető szerint az, hogy a plénum egyre gyakrabban nem veszi figyelembe a bizottságok javaslatait.
„Akik félrenéznek, mikor egy pályázó nem felel meg az MTA Doktora minimum követelményeinek, vagy semmitmondó szakmai értékelést írnak meg egy pályázathoz, mind hozzájárulnak a szakma presztízsének erodálásához” – mondja, majd megemlít egy konkrét esetet: „tudom, hogy a Társadalomtudományi Szakbizottságban hatalmas botrány volt, mert megmondták nekik, hogy tök mindegy, hogy mit csinálnak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek a gyenge akkreditációs anyagaival, azokat a plénum úgyis el fogja fogadni”.
Szerinte van egy pont, amiután ezt a „folyamatos nyeldeklést” nem lehet már tovább tűrni, ekkor kell felállni.
A tiltott eszmecsere
Nála ez a pont most jött el, de – mint mondja – voltak a felállásnak közvetlen előzményei.
Először is, volt egy komoly ellenérzés a szakbizottságban a fideszes képviselő kinevezésével és a tanárképzés átalakításával kapcsolatban. Néhányan úgy éreztük, hogy végig kellene gondolnunk alaposabban, mi ebben az ügyben a mi felelősségünk, mihez is adjuk a nevüket a MAB tagjaiként.
Mint megírtuk, szeptemberben jött ki a rendelet arról, hogy a tanárképzést radikálisan átalakítják; öt év helyett csak négy évet kell tanulniuk azoknak, akik középiskolai tanárok szeretnének lenni. Elvileg a lemorzsolódást kívánják visszafogni a képzés idejének és tartalmának csökkentésével, de a rendelet a szakmában heves ellenérzéseket váltott ki, sok oktatási szakember, például a bölcsészdékánok szerint pusztán a tanárképzés lebutításáról és olcsóbbá tételéről van szó.
Pető Andrea szerint a Bölcsészettudományi Szakbizottságban komolyan felmerült a kérdés, miért asszisztálnak egy olyan rendszerhez, amely a tanárképzés megkurtítása ellen nem tud érdemben tenni. Egy általa „viharosnak” nevezett ülés után a szakbizottságból néhányan informális keretek között is meg akarták vitatni a problémát, ezt azonban hivatalosan megtiltották nekik. „A MAB titkárnője írt nekünk egy e-mailt, hogy mi magunktól nem tarthatunk ülést, mert azt csak a szakbizottság elnöke hívhatja össze, nekünk ehhez önállóan nincsen jogunk.”
Takaró Mihály vezényletével alakítják át a NAT után a tanárképzést is
A pedagógusképzés gyökeres átalakítására készül a kormány. Elvileg az egyetemi lemorzsolódást kívánják visszafogni a képzés idejének és tartalmának csökkentésével, de ez sokak szerint tévút, és csak a minőség romlásához vezet.
Végül az informális ülést csak megtartották, amit Csépe Valéria szóvá is tesz a cikkünk elején idézett levelében, azt állítván, hogy Pető a Szervezeti és Működési Szabályzattal „nem összeegyeztethető módon bizottsági ülést kívánt összehívni, majd egy más platformon a bizottság több tagjának részvételével szervezte meg az eszmecserét”.
A kutatónál ilyen előzmények után akkor telt be végleg a pohár, amikor november 11-én kézhez kapta Csépe levelét, illetve egy figyelmeztetést Károlyi Krisztinától, a szakbizottság elnökétől, hogy a legutóbbi üléssel kapcsolatban titoktartási kötelezettsége van.
Pető felidézi: Csépe Valéria azt mondta „hogy a legnagyobb rendben van, hogy a MAB-nak nem osztottak lapot, mikor a tanárképzés megreformálásáról volt szó”, mert ebben az ügyben nincs a testületnek hatásköre. Hozzáteszi, hogy hasonló volt a reakció Csépe részéről akkor is, amikor három éve a gender szakot megszüntette a kormány. „Mondtam, hogy mi történik, hogy kihúztak egy akkreditált szakot. Mire Csépe Valéria azt mondta, hogy nekünk ezzel nincsen dolgunk, mert van egy rendelet, ami felülírja ezt, és kész.”
A kutató azt mondja: ő tisztában van azzal, hogy a jog korlátozza a Magyar Akkreditációs Bizottság hatáskörét, de a MAB-elnöknek mégiscsak kellene, hogy legyen annyi autoritása, hogy lépjen, ha valamivel nem ért egyet. Mint fogalmaz:
ha ő négyszemközt morog a miniszternek, hogy felháborító, hogy kineveznek alkalmatlan embereket egyetemi tanároknak, akkor abból következik valami. Lemondok a például. Vagy legalább hangosan morgok.
Szerinte van egy pont, amikor el kell gondolkodni, hogy ha a jogszabályok nyilvánvalóan nem jók, akkor van-e lehetősége az embernek felszólalni, tehet-e azok ellen valamit. És ha a válasz nem, akkor már csak az kérdés, hogy az embernek fontosabb-e a saját lelkiismerete és szakmai autoritása, mint az úgynevezett jogkövetés.
A cikk kapcsán megkerestük Csépe Valériát, aki az ügyben nem kívánt nyilatkozni.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
7300-an kezdik el a tanárképzést, de ez is jócskán elmarad az előző évek átlagától
Az Eduline szerint kevesen jelentkeznek tanítói pályára és kevesen is fejezik be a szakokat.
Az alaptanterv után a tanárképzéshez is Takaró Mihály tarthatja az ideológiai fejtágítót
A pedagógusképzés gyökeres átalakítására készül a kormány. Elvileg a lemorzsolódást kívánják visszafogni a képzés idejének és tartalmának csökkentésével. Sok szakember ellenzi a tervet, van, aki szerint egyetemes elbutuláshoz vezet.
