A TCM csatorna 23.00 órakor a Pat Garrett és a Billy, a kölyök című lenyűgöző és könyörtelen westernfilmet adja le. Sam Peckinpah 1973-ban készítette el ezt az utolsó igazi remekművét, amikor már olyannyira elhatalmasodott rajta az alkoholizmus, hogy a stáb naponta mindössze egy-két órát tudott csak vele józanul forgatni. Ennek ellenére nem csak a hetvenes-nyolcvanas évek és a műfaj, hanem az egyetemes filmtörténet egyik legemlékezetesebb alkotását tette le a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió asztalára, akik a rendezővel fokozatosan megromlott viszony miatt végül úgy döntöttek, hogy újravágják az egész filmet. Sam Peckinpah eredeti látomása a vadnyugat két ikonikus figurájáról végül csak 1988-ban nyerte vissza eredeti formáját, akkor adták ki a film rendezői változatát, amely láttán nem a nézők és a kritikusok is belátták: igazi mesterművel van dolguk. Ráadásul a filmzenéért felelős Bob Dylan is feltűnik benne!
A jazz rajongóinak minden bizonnyal nem kell bemutatni Art Farmert, aki a negyvenes években kezdte pályafutását Benny Carter bandájában, majd az ötvenes években Lionel Hampton együtteséhez csatlakozott. Rövidesen a korszak egyik legjobb trombitása lett, aki 1999-ben bekövetkezett haláláig olyan legendás előadóművészekkel lépett fel többek között, mint Clifford Brown, Quincey Jones, Horace Silver, Dizzy Gillespie, Milt Jackson, Yusef Lateef, McCoy Tyner, Jim Hall vagy Gerry Mulligan. Art Farmer 1964-ben Angliában adott koncertjéről készített felvételt a Mezzo pontban 0.00 órakor vetíti, amelyet minden zenerajongónak bátran ajánlunk.
A Filmmúzeum 1.00 órakor A bostoni fojtogató című amerikai thrillert tűzi műsorára, amely Albert DeSalvo sorozatgyilkos igaz történetén alapszik, aki a hatvanas évek első felében több mint tíz nőt fojtott meg brutális kegyetlenséggel. Az Oscar-díjas Richard Fleischer (Zöld szója, Conan, a pusztító, Vörös Szonja) 1968-ban forgatta le méltatlanul keveset emlegetett filmjét, amelyben Tony Curtis kelti életre a hírhedt és hidegvérű bűnözőt, rajta kívül pedig olyan további sztárok szerepelnek még benne, mint Henry Fonda és George Kennedy. A dokumentarista igényű alkotás vizuális szempontból is kifejezetten innovatív, a két Oscar-díjra jelölt Richard H. Kline operatőr ugyanis pszichológiai jelentéssel és megdöbbentő feszültséggel ruházta fel a gyakran visszatérő osztott képernyős megoldásokat.