A Dianát ugyan csak a század elején kezdték gyártani, ám a sósborszesz már évtizedekkel korábban elengedhetetlen kelléke volt a magyar háztartásoknak. Meghonosítása Brázay Kálmán nagykereskedő nevéhez fűződik, aki európai tanulmányútjai során ismerkedett meg a francia parasztok által az 1700-as évek óta használt "csodaszerrel", amelyet továbbfejlesztett: finomszeszbe növényi olajokat, aromákat kevert, amit sós vízzel hígított, s az elegyet elnevezte sósborszesznek.
Az 1865-ben, az Országút (ma Múzeum körút) 23. alatt nyitott fűszeráru-nagykereskedésében - ahol gyarmatárukat, rumot, teát, likőröket és gyerektápszereket kínált - egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a csodaszer, amely bedörzsölés útján frissített, de a fájdalmat is enyhítette, reumatikus panaszokra, fejfájásra és fertőtlenítésre is használták. A csodaszer hamarosan háziszerré vált, a legkisebb falusi szatócsboltban is árulták.
Elterjedéséhez a gyér orvosi ellátás és a kozmetikai készítmények hiánya legalább annyira hozzájárult, mint a Brázay által folytatott látványos reklámhadjárat. A kiegyezés után kötelezővé vált cégbejegyzések között Brázay az elsők között szerepelt, s neve hamarosan országosan ismertté vált. "A Brázay Kálmán féle sósborszesz" az emigrációban élő Kossuth Lajoshoz is eljutott, akinek köszönő levele megjelent az akkori lapokban, s ez a sósborszeszt egy csapásra "nemzeti háziszerré" avatta. Brázay - aki a század végén vegyi üzemében már különféle szappanokat (Salvus, Bálvány, Cocus), fogkrémet, kölniket, krémeket, púdereket (Kalogén, Najád) is gyártott - érdemeiért megkapta a Ferenc József-rendet és nemesi előnévvel is kitüntették, az üzlettől 1900-ban vonult vissza.
A sósborszesz népszerűsége nyomán mások is próbálkoztak hasonló készítményt előállítani, a legsikeresebben Erényi Béla gyógyszerész, aki mentolos változatot készített, amelyet Diana márkanéven hozott forgalomba, 1907-ben védjegyeztetett és "Diana sósborszesz és kozmetikai cikkek" névre hallgató üzletében árult. Erényi amerikai stílusú reklámkampányt indított a Diana népszerűsítésére, amely végül ki is szorította a piacról a Brázay-féle készítményt. A Diana Ipari és Kereskedelmi Rt. 1910-ben - a gyártási jogokkal együtt - megvásárolta Erényi boltját, s ettől kezdve a zuglói Angol utcai üzemben készült a Diana sósborszesz, valamint egy sor vegyészeti, gyógyszerészeti, kozmetikai cikk és cukorka. Valószínűleg onnan került ki először a szemenként külön csomagolt "Dianás cukorka" is. A cég 1912-ben bukaresti fiókteleppel bővült, majd 1915-ben leányvállalatot alapított, amely néhány évvel később átalakult és felvette a Panacea Gyógyszervegyészeti Rt. nevet. Az államosítás után az üzem a Magyar Likőripari Vállalat, majd a Budapesti Szeszipari Vállalat (Buszesz) gyáregysége lett, utóbbi 1989-ben létrehozta az egyebek mellett a Dianát is készítő Royal Likőrgyárat, amely a Buszesz 1991-es privatizációja óta az osztrák Mauthner-Markhof cég tulajdona.
További magyar márkák története itt
Elterjedéséhez a gyér orvosi ellátás és a kozmetikai készítmények hiánya legalább annyira hozzájárult, mint a Brázay által folytatott látványos reklámhadjárat. A kiegyezés után kötelezővé vált cégbejegyzések között Brázay az elsők között szerepelt, s neve hamarosan országosan ismertté vált. "A Brázay Kálmán féle sósborszesz" az emigrációban élő Kossuth Lajoshoz is eljutott, akinek köszönő levele megjelent az akkori lapokban, s ez a sósborszeszt egy csapásra "nemzeti háziszerré" avatta. Brázay - aki a század végén vegyi üzemében már különféle szappanokat (Salvus, Bálvány, Cocus), fogkrémet, kölniket, krémeket, púdereket (Kalogén, Najád) is gyártott - érdemeiért megkapta a Ferenc József-rendet és nemesi előnévvel is kitüntették, az üzlettől 1900-ban vonult vissza.
A sósborszesz népszerűsége nyomán mások is próbálkoztak hasonló készítményt előállítani, a legsikeresebben Erényi Béla gyógyszerész, aki mentolos változatot készített, amelyet Diana márkanéven hozott forgalomba, 1907-ben védjegyeztetett és "Diana sósborszesz és kozmetikai cikkek" névre hallgató üzletében árult. Erényi amerikai stílusú reklámkampányt indított a Diana népszerűsítésére, amely végül ki is szorította a piacról a Brázay-féle készítményt. A Diana Ipari és Kereskedelmi Rt. 1910-ben - a gyártási jogokkal együtt - megvásárolta Erényi boltját, s ettől kezdve a zuglói Angol utcai üzemben készült a Diana sósborszesz, valamint egy sor vegyészeti, gyógyszerészeti, kozmetikai cikk és cukorka. Valószínűleg onnan került ki először a szemenként külön csomagolt "Dianás cukorka" is. A cég 1912-ben bukaresti fiókteleppel bővült, majd 1915-ben leányvállalatot alapított, amely néhány évvel később átalakult és felvette a Panacea Gyógyszervegyészeti Rt. nevet. Az államosítás után az üzem a Magyar Likőripari Vállalat, majd a Budapesti Szeszipari Vállalat (Buszesz) gyáregysége lett, utóbbi 1989-ben létrehozta az egyebek mellett a Dianát is készítő Royal Likőrgyárat, amely a Buszesz 1991-es privatizációja óta az osztrák Mauthner-Markhof cég tulajdona.
További magyar márkák története itt