A nemsokára Budapesten kereskedelmi kirendeltséget is létesítő cég kezdetben kisipari vasárukat állított elő, majd a tulajdonos szabadalmai alapján épület- és bútorzárakat. 1929-ben a válság alatt tönkrement. Ekkor a Budapest V. Véső u. 7. szám alatt családi vállalkozásként újjáalakult "Elzett" Vasárugyár Rt.-ként, győri gyárával és budapesti képviseletével, s a harmincas években sikerrel terjesztette ki eladásait külföldre is.
1935-ben a győri gyártelepet és a termelést fokozatosan Budapestre helyezték át, a XIII. Bence utcába, ahol korábban a Schmoll-pasztagyár működött. A kulcsgyártás hazai megteremtése mellett az 1937-től gyártott cilinderzár bizonyult sikertermékének.
A második világháború utáni újjáépítésben jelentős szerepet játszott, 1948-ban államosították, s jó másfél évtizedig Elzett Vasárugyár néven önálló vállalatként funkcionált. 1965-ben több fémtömegcikk-ipari céggel - például a Fémárugyárral, a Lemezárugyárral, a Tűzoltókészülékek Gyárával - együtt az 1963-ban alapított Fémlemezipari Művekhez csatolták.
A széles gyártási profillal rendelkező gyárak csak lazán kapcsolódtak egymáshoz. Foglalkoztak lakat, mágneszár, hengerzárbetét, tűzoltó készülék, fémtömegcikk, játékáruk (például a "lépegető-csipegető" csibe, a lendkerekes motorkerékpár, a rollerező Robi, az űrhajó, a csengetős mozdony, vonat, a "törpeautó"), valamint gépkocsizárak (itt készült a Zsigulik évi 300 ezer darabos zárkészlete) gyártásával.
A Fémlemezipari Műveket 1984-ben feloszlatták, ekkor vette fel a Váci út 117-119. alatti vállalat az Elzett Zár- és Lakatgyár nevet. A sátoraljaújhelyi üzem Elzett-Certa, a soproni Elzett Sopron néven önállósult. A hazai zár- és lakatpiac mintegy 80 százalékát birtokló, 1991-ben rt-vé alakult budapesti cég privatizációjára 1995-ben került sor, amelynek során a részvények majdnem kétharmadát az Angyalföldi Vagyonkezelő Rt. által vezetett konzorcium szerezte meg, a részvények 25 százaléka a dolgozóké, 12 az önkormányzaté lett.
Az immár Elzett Biztonságtechnikai Rt. nevet viselő cégben a konzorcium későb 80 százalékos tulajdoni hányadra tett szert, amit 1999-ben eladott a kanadai Unican-Silca nyerskulcsgyártó cégnek, amely mára gyakorlatilag a vállalat százszázalékos tulajdonosává vált.
1935-ben a győri gyártelepet és a termelést fokozatosan Budapestre helyezték át, a XIII. Bence utcába, ahol korábban a Schmoll-pasztagyár működött. A kulcsgyártás hazai megteremtése mellett az 1937-től gyártott cilinderzár bizonyult sikertermékének.
A második világháború utáni újjáépítésben jelentős szerepet játszott, 1948-ban államosították, s jó másfél évtizedig Elzett Vasárugyár néven önálló vállalatként funkcionált. 1965-ben több fémtömegcikk-ipari céggel - például a Fémárugyárral, a Lemezárugyárral, a Tűzoltókészülékek Gyárával - együtt az 1963-ban alapított Fémlemezipari Művekhez csatolták.
A széles gyártási profillal rendelkező gyárak csak lazán kapcsolódtak egymáshoz. Foglalkoztak lakat, mágneszár, hengerzárbetét, tűzoltó készülék, fémtömegcikk, játékáruk (például a "lépegető-csipegető" csibe, a lendkerekes motorkerékpár, a rollerező Robi, az űrhajó, a csengetős mozdony, vonat, a "törpeautó"), valamint gépkocsizárak (itt készült a Zsigulik évi 300 ezer darabos zárkészlete) gyártásával.
A Fémlemezipari Műveket 1984-ben feloszlatták, ekkor vette fel a Váci út 117-119. alatti vállalat az Elzett Zár- és Lakatgyár nevet. A sátoraljaújhelyi üzem Elzett-Certa, a soproni Elzett Sopron néven önállósult. A hazai zár- és lakatpiac mintegy 80 százalékát birtokló, 1991-ben rt-vé alakult budapesti cég privatizációjára 1995-ben került sor, amelynek során a részvények majdnem kétharmadát az Angyalföldi Vagyonkezelő Rt. által vezetett konzorcium szerezte meg, a részvények 25 százaléka a dolgozóké, 12 az önkormányzaté lett.
Az immár Elzett Biztonságtechnikai Rt. nevet viselő cégben a konzorcium későb 80 százalékos tulajdoni hányadra tett szert, amit 1999-ben eladott a kanadai Unican-Silca nyerskulcsgyártó cégnek, amely mára gyakorlatilag a vállalat százszázalékos tulajdonosává vált.