Néhány éven belül létrehozták a hídgyártó ágazatot, majd a mezőgazdasági gépgyártást is meghonosították. A Kőbányai úti gyárat - a MÁV irányítása alatt - 1880-ban egyesítették a diósgyőri vas- és acélgyárral, s a századfordulóig a Kőbányai út - Orczy út - Golgota utca - Szapáry (Bláthy O.) utca által határolt területen gyorsan nőtt a termelés, a cég pedig az európai rangú mozdonygyártók sorába emelkedett.
A hazai hídépítés 1880 körül kezdődött nagy korszakában több száz kisebb-nagyobb vasúti híd mellett 1895-ben elkészült Esztergomnál az első nagy Duna-híd, 1896-ban a konzoltartós szerkezetű Ferenc József-híd, majd 1903-ban a Dunát egyetlen ívvel áthidaló, 1913 és 1915 között pedig a gyár cserélte ki a Lánchíd teljes vasszerkezetét.
A Ganz és Társa Rt.-vel közösen kezdte 1923-tól gyártani a Kandó Kálmán féle villanymozdonyokat. Az állami vállalat neve 1925-től Magyar kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakra (MÁVAG) változott. Sikeres szerkezetváltás eredményeként már nemcsak jobb hatásfokú - közte a legendává vált, a MÁV-nál 424-es sorszámot kapott - gőzmozdonyokat és kisebb számban villanymozdonyokat, hidakat és vasszerkezeteket, mezőgazdasági gépeket és berendezéseket gyártott, hanem autóbuszokat, teherautókat, különféle motorokat, majd a második világháború idején harckocsikat, repülőgépeket is.
A gyár a háború utáni újjáépítés egyik alapintézményének bizonyult, ezer autóbuszt és teherautót javítottak meg, és 3100 új hidat állítottak fel. A szomszédos - 1946-ban államosított - Ganz Vagongyárral 1959-ben vonták össze Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár néven, s ezzel a cég önálló élete véget ért.
A Fassola Henrik 19. század eleji újmassai hutájából felfejlesztett diósgyőri MÁVAG-részleg egyik "ágából" alakult az államosítások után a DIMÁVAG Diósgyőri Gépgyár (a másik lett a Lenin Kohászati Művek). 1963-ban összevonták több más céggel, például a Borsodvidéki Gépgyárral, s az így létrejött Diósgyőri Gépgyár (Digép) foglalkoztatottainak a száma a virágkornak számító hetvenes évek végén meghaladta a 10 ezer főt.
Az egyik vezető hazai hadi- és gépipari cégnek számító Digép a nyolcvanas évek végére súlyos helyzetbe került, s 1990-ben megkezdődött az immár több mint tíz éve vegetáló vállalat felszámolása. 1996-ban egy magánszemélyekből álló befektetőcsoport szerezte meg az időközben több társaságra szakadt cégcsoportot, majd ismét állami kézbe került, miután 1999-ben a Magyar Fejlesztési Bank tőkeinjekciókkal megmentette a csődtől az ismét privatizálásra szánt Digépet.
A hazai hídépítés 1880 körül kezdődött nagy korszakában több száz kisebb-nagyobb vasúti híd mellett 1895-ben elkészült Esztergomnál az első nagy Duna-híd, 1896-ban a konzoltartós szerkezetű Ferenc József-híd, majd 1903-ban a Dunát egyetlen ívvel áthidaló, 1913 és 1915 között pedig a gyár cserélte ki a Lánchíd teljes vasszerkezetét.
A Ganz és Társa Rt.-vel közösen kezdte 1923-tól gyártani a Kandó Kálmán féle villanymozdonyokat. Az állami vállalat neve 1925-től Magyar kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakra (MÁVAG) változott. Sikeres szerkezetváltás eredményeként már nemcsak jobb hatásfokú - közte a legendává vált, a MÁV-nál 424-es sorszámot kapott - gőzmozdonyokat és kisebb számban villanymozdonyokat, hidakat és vasszerkezeteket, mezőgazdasági gépeket és berendezéseket gyártott, hanem autóbuszokat, teherautókat, különféle motorokat, majd a második világháború idején harckocsikat, repülőgépeket is.
A gyár a háború utáni újjáépítés egyik alapintézményének bizonyult, ezer autóbuszt és teherautót javítottak meg, és 3100 új hidat állítottak fel. A szomszédos - 1946-ban államosított - Ganz Vagongyárral 1959-ben vonták össze Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár néven, s ezzel a cég önálló élete véget ért.
A Fassola Henrik 19. század eleji újmassai hutájából felfejlesztett diósgyőri MÁVAG-részleg egyik "ágából" alakult az államosítások után a DIMÁVAG Diósgyőri Gépgyár (a másik lett a Lenin Kohászati Művek). 1963-ban összevonták több más céggel, például a Borsodvidéki Gépgyárral, s az így létrejött Diósgyőri Gépgyár (Digép) foglalkoztatottainak a száma a virágkornak számító hetvenes évek végén meghaladta a 10 ezer főt.
Az egyik vezető hazai hadi- és gépipari cégnek számító Digép a nyolcvanas évek végére súlyos helyzetbe került, s 1990-ben megkezdődött az immár több mint tíz éve vegetáló vállalat felszámolása. 1996-ban egy magánszemélyekből álló befektetőcsoport szerezte meg az időközben több társaságra szakadt cégcsoportot, majd ismét állami kézbe került, miután 1999-ben a Magyar Fejlesztési Bank tőkeinjekciókkal megmentette a csődtől az ismét privatizálásra szánt Digépet.
További magyar márkák története itt