A Rába védjegyet 1903-ban jegyezték be. A cég 1904-ben licencszerződés alapján gyártott Stolz-rendszerű gőzmotorkocsikat a MÁV-nak. Egy évvel később már a londoni földalattihoz szállított kocsikat és forgóvázakat, 1906-tól vasúti étkezőkocsikat is készítettek a Nemzetközi Hálókocsi Társaságnak.
A vállalat részvénytöbbsége 1907-ben a Wiener Bankverein kezébe került, s nagyszabású műszaki fejlesztést hajtottak végre, miután jelentős katonai megrendelést kapott tüzérségi felszerelésekre. A cég megjelent a piacon a cseh licenc alapján gyártott Rába-V jelű tehergépkocsival, és 1918-ban IV. Károly király részére készítettek egy Rába-Grand jelű személygépkocsit.
A 20-as években a Vagongyár volt Magyarország legnagyobb tehergépkocsi-gyártója. Készítettek például Rába-Krupp és Rába-Austro-Fiat jelű teherautókat, autóbuszokat, s 1930-ban kezdték meg a Rába kistraktorok előállítását. 1935-ben létrejött a Magyar Vaggon- és Gépgyár Rt. és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. fúziója, s ez újabb lökést adott a fejlődésnek.
Az 1938. évi "győri program" a hadi termelés fellendülését eredményezte. A Vaggongyárat 1939 szeptemberében nyilvánították katonai üzemmé: gyártották a Rába AF Super gyorsteherautót és a Rába-Botond katonai terepjáró gépkocsit, továbbá megkezdték a Fiat-, a Focke-Wolf-, az Arado-, majd a Messerschmitt repülőgépmotorok javítását, szerelését a győri repülőgépgyár üzemegységében.
A lebombázott, majd újjáépített gyár 1945-ben részt vett az újjáépítésben (ott készült például a győri Rába-híd, a szolnoki Tisza-híd). 1946 végén - a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.-vel együtt - állami kezelésbe vették, s Magyar Vagon- és Gépgyár néven működött tovább.
1949-ben új acélöntöde létesült, s átszervezték a magyar járműipart, Győrben maradt a futóműgyártás, s ott készültek a kormányművek és a sebességváltók. Az ötvenes években a gyár alumíniumötvözetből készítette el a Rába-Balaton motorvonatot, s Magyarország első, Európa második alumíniumhídját Szabadszálláson.
A vállalat 1965-től felvette nevébe a Rába márkanevet, 1967-ben licencszerződést kötött a német MAN céggel, s a Rába-MAN motorok többek között az Ikarus 200-as buszokba kerültek beépítésre. 1969-ben ünnepélyesen felavatták az új motorgyárat, majd a hetvenes évek közepén megkezdődött - amerikai licenc alapján - a Rába-Steiger erőgépek gyártása. A hetvenes években jelentek meg a 16 és 22 tonnás Rába tehergépkocsik. A nyolcvanas években német közreműködéssel fejlesztették ki a vegyes üzemű motort, amely alapja lett a kilencvenes években gyártott D10-es környezetbarát motorcsaládnak.
Az 1992 januárjában megalakult Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. folytatta a korábbi tevékenységet, elsősorban a motor- és futóműgyártásra helyezve a hangsúlyt. A ma 7 ezer főt foglalkoztató cég 1997 óta szerepel a Budapesti Értéktőzsdén, ahol részvényeinek 45 százaléka forog, nagyobb egyéni tulajdonosai a győri önkormányzat, az EBRD, a menedzsmentből alakult kft, a Graboplast Rt, valamint a malajziai érdekeltségű DRB Hicom Group.
A vállalat részvénytöbbsége 1907-ben a Wiener Bankverein kezébe került, s nagyszabású műszaki fejlesztést hajtottak végre, miután jelentős katonai megrendelést kapott tüzérségi felszerelésekre. A cég megjelent a piacon a cseh licenc alapján gyártott Rába-V jelű tehergépkocsival, és 1918-ban IV. Károly király részére készítettek egy Rába-Grand jelű személygépkocsit.
A 20-as években a Vagongyár volt Magyarország legnagyobb tehergépkocsi-gyártója. Készítettek például Rába-Krupp és Rába-Austro-Fiat jelű teherautókat, autóbuszokat, s 1930-ban kezdték meg a Rába kistraktorok előállítását. 1935-ben létrejött a Magyar Vaggon- és Gépgyár Rt. és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. fúziója, s ez újabb lökést adott a fejlődésnek.
Az 1938. évi "győri program" a hadi termelés fellendülését eredményezte. A Vaggongyárat 1939 szeptemberében nyilvánították katonai üzemmé: gyártották a Rába AF Super gyorsteherautót és a Rába-Botond katonai terepjáró gépkocsit, továbbá megkezdték a Fiat-, a Focke-Wolf-, az Arado-, majd a Messerschmitt repülőgépmotorok javítását, szerelését a győri repülőgépgyár üzemegységében.
A lebombázott, majd újjáépített gyár 1945-ben részt vett az újjáépítésben (ott készült például a győri Rába-híd, a szolnoki Tisza-híd). 1946 végén - a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.-vel együtt - állami kezelésbe vették, s Magyar Vagon- és Gépgyár néven működött tovább.
1949-ben új acélöntöde létesült, s átszervezték a magyar járműipart, Győrben maradt a futóműgyártás, s ott készültek a kormányművek és a sebességváltók. Az ötvenes években a gyár alumíniumötvözetből készítette el a Rába-Balaton motorvonatot, s Magyarország első, Európa második alumíniumhídját Szabadszálláson.
A vállalat 1965-től felvette nevébe a Rába márkanevet, 1967-ben licencszerződést kötött a német MAN céggel, s a Rába-MAN motorok többek között az Ikarus 200-as buszokba kerültek beépítésre. 1969-ben ünnepélyesen felavatták az új motorgyárat, majd a hetvenes évek közepén megkezdődött - amerikai licenc alapján - a Rába-Steiger erőgépek gyártása. A hetvenes években jelentek meg a 16 és 22 tonnás Rába tehergépkocsik. A nyolcvanas években német közreműködéssel fejlesztették ki a vegyes üzemű motort, amely alapja lett a kilencvenes években gyártott D10-es környezetbarát motorcsaládnak.
Az 1992 januárjában megalakult Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. folytatta a korábbi tevékenységet, elsősorban a motor- és futóműgyártásra helyezve a hangsúlyt. A ma 7 ezer főt foglalkoztató cég 1997 óta szerepel a Budapesti Értéktőzsdén, ahol részvényeinek 45 százaléka forog, nagyobb egyéni tulajdonosai a győri önkormányzat, az EBRD, a menedzsmentből alakult kft, a Graboplast Rt, valamint a malajziai érdekeltségű DRB Hicom Group.