Szenzáció, önmérséklet, bulvársajtó, szabályozás 

A  rádiózásra és a televíziózásra vonatkozó különleges szabályozás fenntartását a rádió és a tévé egyidejű tömeghatása, valamint a frekvenciakészlet szűkössége indokolja - mondta a hvg.hu-nak Molnár Péter szólásszabadság-jogász. Nyomtatott publikációkat végtelen számban lehet előállítani, a frekvencia azonban, amelyen a televíziók és rádiók sugároznak, csak korlátozottan áll rendelkezésre: aki használhatja, annak ezt több megkötés tiszteletben tartásával kell tennie. A nyomtatott sajtóra és az internetre vonatkozóan ugyanezért nem indokolható olyanfajta szabályozás, illetve az ORTT-hez hasonló testület létezése, mint a rádiók és televíziók esetében. 
Ez nem sokat segít az egyszeri járókelőn, aki, bár belátja, hogy a sajtószabadságot sértenék a nyomtatott sajtó tartalmára vonatkozó korlátozások, védtelenül botorkál a horrorisztikus címlapokkal telerakott újságosstandok között. Az egyik bulvárnapilap nemrégiben egy, az interneten már körbejárt, évekkel ezelőtti esetet elevenített fel: a hajdan szép, de egy részeg autós okozta baleset következtében a felismerhetetlenségig deformálódott lány történetét; az anyag hitelessége ellenőrizhetetlen, a tálalás szándékosan sokkoló, borzongató, s mindezt a cinikus önfelmentéssel odabiggyeszett figyelmeztetés ("csak erős idegzetűeknek") még fokozza is.
A nyomtatott sajtó esetében Molnár szerint a szakmai  állásfoglalásoknak lehet szerepük, az említett ügyben pedig jogi lehetőséget az adatvédelmi ombudsman  fellépése jelenthet, hiszen az egészségi állapotra vonatkozó adatok "különleges személyes adatok", amelyek fokozottan védettek. Halák László, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) jogi szakértője úgy véli, érvényt kellene szerezni annak a sajtótörvényben foglalt alapelvnek, miszerint a sajtószabadsággal csak úgy lehet élni, ha nem sért közerkölcsöt. A bulvárlapok várható érvére, miszerint több százezer eladott példány azt jelenti, a közerkölcs elfogadja a bulvárelkölcsöt, a MÚOSZ Etikai bizottsága vállalja annak felelősségét, hogy konkrét esetek kapcsán értelmezzék, mit jelent a közerkölcs. Halák szerint próbapereket kellene indítani sokkoló, durva címlapok miatt, s lobbizni kellene törvényi korlátozásokért az árusítást, a lapok csomagolását illetően.
A MÚOSZ négy másik újságíró szervezettel - a Magyar Újságírók Közösségével, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségével és két határon túli magyar újságíró szervezettel - együtt közzétette a kívánatos szakmai, etikai alapelveket, de az állásfoglalásnak nincs komoly hatása. Sőt, akadt olyan országos, nem bulvár napilap, ahonnan visszaüzentek: újságíróik nem tagjai egyik szervezetnek sem, tehát nincs dolguk ezekkel az alapelvekkel. Sajtóetikai állásfoglalást a MÚOSZ kiadhat, a szövetség etikai bizottsága dorgálhat és figyelmeztethet, de csak ha valaki bejelentést tesz és kimutatható az etikai vétség. Csakhogy az aznapra tálalható véres szenzáció kiötlése vélhetőleg nagyobb fejfájást okoz a bulvászerkesztőségekben, mint bármilyen bizottság véleménye.
A kérdés tehát marad: mi védi az olvasót?