Az általa megvizsgált 814 amerikai napilap példányszáma tavaly átlagosan 1,9 százalékkal esett vissza a 2003. évihez képest. A lapok vasárnapi kiadásainál (összesen 643) a hanyatlás 2,5 százalékos volt.
A zsugorodó olvasótábort leginkább megérző lapkiadók között van a Tribune Company, amely többek között a Los Angeles Times (-6,5%, vasárnapi lapszám -7,9%) és a Chicago Tribune (-6,9%, illetve -4,7%) gazdája. A legismertebb nagy lapok még viszonylag olcsón megúszták a tavalyi katasztrofális évet. A The Washington Post példányszáma 2,7 (vasárnap 2,4) százalékkal esett 2003-hoz viszonyítva, míg a The Wall Street Journal példányszáma csupán 0,8 százalékkal apadt, jóllehet a kiadó tavaly 50 százalékkal emelte a lapszám (és az előfizetés) árát.
A legnagyobb (2,8 milliós) példányszámmal büszkélkedő USA Today szintén jól tartotta magát, noha ennél az újságnál is 50 százalékkal drágult tavaly a standokon vásárolt lappéldány. A The New York Times példányszáma pedig 0,2 százalékkal még növekedett is - igaz, ehhez hatalmas erőfeszítésekre volt szükség a kiadó részéről.
A befolyásos NYT tavaly 266-ról 318-ra növelte azoknak a régióknak a számát, amelyekben szervezetten folyik a lap terjesztése. Ezen kívül 2006 végéig további hét nyomdát hoz létre a példányszám emelése és ama igényének alátámasztása érdekében, hogy a keleti part metropolisain kívül a "vidéki Amerika" számára is ő legyen a vezető napilap.
Irány a bulvár!
A lap külső megjelenése is tükrözi az olvasók utáni vadászat megemelt fordulatszámát. A NYT tavaly "blikkfangosabb" lett, naponta több színes szeletre bontva jelenik meg, amelyek újságírói szempontból már alig leplezik a "vevőszolgálati" törekvéseket. Ezzel párhuzamosan az újság kulturális rovata is leszállt a tömegízlés kielégítésének a szintjére, amivel elsősorban a fiatalokra vetette ki a hálóját.
Tény és való, hogy az amerikai újságpiac zsugorodása elsősorban a fiatalok lelkén szárad: a híresen "ragaszkodó" USA-beli nyomdafestékkel a kezüket beszennyezni nem kívánó tizen- és huszonévesek inkább az internetes portálokat favorizálják. Ezek pedig a maguk ingyenes információszolgálatával alaposan elrontják a napilapok üzletét, amelyek már amúgy is az "Apokalipszis" három lovasának (rádióadók, tv-csatornák, hírtelevíziók) patái alá kerültek.
A probléma tehát nem új - miként a gyógymódok sem azok. A kiadók éppúgy kipróbálják a lepedő méret helyett a kézhezállóbb "tabloid" formátumot, mint az előfizetőknek felkínált kedvezőbb fizetési lehetőségeket, vagy az ingyenes "miniváltozat" meghatározott időn át történő házhoz szállítását. Utóbbira példa a Chicago Tribune által kiadott RedEye, illetve a The Washington Post "gyermeke", az Express.
A panaszáradat az egész napisajtó torkából hallatszik, s meglehet, hogy a kiadók elaludták az idők változását - ám harc nélkül nem adják át a terepet a riválisoknak. A Newspaper Association of America (NAA) például a hirdetési piacban, illetve annak évi 3-4 százalékos bővülésében látja a lapok "mentőövét".
A tőzsdén sem remekelnek
Tavaly 141 milliárd dollárt fordítottak az USA-ban reklámra; ennek a legnagyobb hányada (20%) a napilapokra jutott, a második helyen a tv-állomások álltak 18 százalékos részesedéssel. Az internet ugyan csak 6 százalékot mondhatott magának a tortából, ám az on-line hirdetések aránya emelkedett a legdinamikusabban.
A tőzsdén ugyan nem éppen szárnyalnak a lapkiadók részvényei: az alkuszok jól tudják, hogy a pozitív pénzügyi mérlegeknek inkább a múlthoz, semmint a jövőhöz van közük. Ennek dacára a NAA több millió dollárt fizet egy reklámcégnek azzal a céllal, hogy az fújja le az antiknak érzett napilapokról a rájuk rakódott port, és adjon nekik új, korszerű arculatot. A tartalomról nincs szó a megbízásban...