Az említett tervezet szerint összesen ötvenmilliárd forintnyi éves juttatásból kellene gazdálkodni a hatályba lépés utáni első naptári esztendőben a médiumoknak, ez az összeg pedig évente a jegybank által megállapított infláció mértékében emelkedne.
Az elektronikus médiaszabályozásról szóló törvény tervezete államtól független országos közszolgálati műsorszolgáltatásokkal és továbbra is három intézménnyel – a Duna Televízióval, a Magyar Rádióval és a Magyar Televízióval – számol, ám ezeket tulajdonosi képviselőként egyetlen közalapítvány felügyelné.
Az általános tematikájú csatornáknak évi műsoridejük több mint felét európai, minimum harmadát magyar nyelven vagy hazai alkotások alapján készült műveknek kellene kitöltenie; legalább tíz százalék a független alkotások minimális aránya a tervezet szerint, míg a nem szakosított médiumok számára tévék esetében húsz, rádióknál tizenöt percnyi egybefüggő híradást írna elő főműsoridőben.
A három médiakuratórium helyébe lépő Országos Közszolgálati Műsorszolgáltatási Tanács kilenc – újra nem választható – tagját egyetlen szavazással választaná meg a parlamenti képviselők kétharmada, többségüket, öt főt, a parlamenti frakciók jelölőtestületének indítványa alapján.
A mostani kuratóriumi rendszert idézi, hogy egy tagot a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a Magyar Rektori Konferenciával közösen, egyet – konszenzussal – a katolikus, a református, az evangélikus egyház és a zsidó hitközségek, egyet az országos kisebbségi önkormányzatok és a határon túli magyar szervezetek, egyet pedig az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldala ajánlana.
A tanács elnökét, aki egyszer újrázhat a poszton, maguk közül, két évre választanák a tagok. Ez a testület volna felelős azért, hogy meghatározza a havi részletekben érkező állami apanázs intézmények közötti felosztását, mégpedig úgy, hogy annak legalább öt százalékából tartalékot képezzen.
A három – a közalapítvány tulajdonában lévő, egyszemélyes, zártkörű, nonprofit részvénytársaságként működő – közmédium élén öttagú igazgatótanács állna. Ebben az elnök, szakmai és gazdasági helyettese, valamint a közalapítvány tulajdonosi testületének két kinevezettje kapna helyet.
A kuratóriumba választottak felelőssége kapcsán a tervezet azt javasolja: azok, akik tudtak róla – vagy az általában elvárható gondosság esetén tudniuk kellett volna – hogy az adott részvénytársaság érdekeit nyilvánvalóan sértő döntést hoznak, korlátlanul és egyetemlegesen feleljenek az okozott kárért.
A szuperkuratórium mellett 12 tagú programtanács működne a társadalmi megrendelést tartalmazó műsorpolitikai elvárások elkészítésére, valamint az elvárások teljesülésének ellenőrzésére. A javaslat, a már meglévő közszolgálati adók mellett, nevesíti a Magyar Televízió hármas, parlamenti csatornáját is, amely az MTV anyagi nehézségei miatt nem indult el mindeddig.
A kereskedelmi médiumok tulajdonosai korlátlan számú rádiót vagy televíziót működtethetnének egy-egy vételkörzetben, amíg nem minősíti őket jelentős véleményformáló erővel rendelkező társaságoknak a médiahatóság; noha ehhez húsz százalékos évi átlagos közönségarány szükséges, már ennek háromnegyedét elérő ráta esetén határozhat így a testület a cég szomszédos piacokat befolyásoló képessége alapján.
Az előterjesztés elfogadása esetén kettéválna a médiahatóság: az ORTT a pályáztatási és a műsorszolgáltatási díjakkal kapcsolatos ügyekkel, valamint a piaci koncentráció elleni fellépéssel foglalkozna, míg a műsorszolgáltatók lajstromozásában, a szabálytalanságok megállapításában és szankcionálásában az Országos Rádió és Televízió Felügyelet (ORTF) volna illetékes.
Az e fórum mellé rendelt szaktestület figyelmeztetéssel és bírsággal sújthatná a pártatlanság szabályai ellen vétőket, míg az ORTF legvégső esetben műsorszolgáltatási jogosultsága visszavonásával, az adó vagy üzemeltetője nyilvántartásból törlésével is szankcionálhatja a jogsértéseket.
Az ORTT tagjainak választására két verziót tartalmaz az előterjesztés: az egyik alapján a frakciók delegáltjaiból álló bizottság jelöltjeiből választana a parlament egyetlen szavazással hét évre hét tagot, akik nem visszahívhatóak, és csak egyetlen ciklusban tölthetik be a tisztséget; ők maguk közül választanának két évre elnököt. A másik elképzelés szerint továbbra is a képviselőcsoportok jelölnének négy évre oly módon, hogy minden képviselőcsoportnak legyen delegáltja, az elnököt – az államfő és a miniszterelnök jelölése alapján – szintén a parlament választaná.