Úgy van, a helyes válasz: nem. Az ESMTK, a Szeged, a Kistarcsa-Kartal és a Dabas hoppon maradt. Hiába rohantak, hogy minden szükséges papírt megszerezzenek, hiába teremtették elő - állítólag - az induláshoz kellő pénzt is, igazoltak játékosokat. A Dabas menedzser-igazgatója, a taxisblokád idején megismert, évek óta a hazai futballban tevékenykedő Horváth Pál és Muszbek Mihály, a liga igazgatója között elképesztő telefonbeszélgetés zajlott hétfőn a Sport1 televízió Helyzet című műsorában. A műsorvezető azt kérte Muszbektől, ismertesse az MLSZ hétvégi ülésén hozott döntést. Muszbek egy katonaiskolai tornatanár minden empatikus készségével közölte, ezt nem teheti meg. (Valóban, ő nem MLSZ-funkcionárius, azonban a liga javaslattételi joggal rendelkezik.) A műsorvezető jelezte, ebből így nemigen lesz beszélgetés. Ekkor Muszbek mégiscsak ismertette a döntést, majd vehemensen védeni kezdte azt Horváth-tal szemben. Érvényesen jelentkeztek, pénzt szereztek, súlyos milliókért játékosokat vettek, kijártak tizenhárommilliót az önkormányzatnál, bankgaranciát mutattak be. Jelentkezésüket el is fogadta az MLSZ - hangsúlyozta Horváth. Muszbek érvelése nagyjából kimerült abban, hogy senki nem ígérte a kiscsapatoknak, hogy biztosan elindulhatnak, a felkérés és elfogadás nem jelent automatikusan indulást is.
Kommunikációképtelenség és némi nehezteléssel vegyes arrogancia jellemezte a ligaigazgató attitűdjét. A Dabas története pedig a magyar futball állapotait jellemzi. Pitiáner ügyek, amelyekbe egyesek belerokkannak. Míg azonban napi szinten a döntések inkább kétségbeesett, tűzoltó jellegűek, a programok szintjén a nagy nekigyürkőzés érződik. Lássuk!
A pénzosztás korszakának vége - ígérte Muszbek Mihály két éve. Ehhez képest idén, a bajnokság rajtja előtti utolsó pillanatokban Demján Sándor ligaelnök ajánlotta fel saját tízmillió forintját a Kispestnek, hogy indulni tudjon az NB I-ben. A gesztus, noha talán Széchenyit idézné, inkább dzsentroid. Az, hogy miként fér össze a futball piaci szempontú átalakításával, amelyről annyit beszéltek az MLL illetékesei, egyelőre éppúgy homályban marad, mint a kispesti pálya a Haladás elleni legutóbbi alsóházi rangadón, amikor takarékossági okokból nem kapcsolták fel a villanyt.
Demjánék 2000-ben azt ígérték, hogy három év alatt 7 milliárd forinttal növelik a hazai foci piaci értékét, majd öt éven belül a nyereség lesz 7 milliárd körüli. Akkorra pedig elérhetővé válik a nemzetközi középmezőny. Addig is azonban, a biztató jelek már a 2001-2002-es évadban megmutatkoznak, több néző és magasabb színvonal jellemzi majd a bajnoki meccseket. Túl egyszerű volna mindezt szó szerint számon kérni a ligán, hiszen a színvonal nem, az átlag nézőszám pedig csak elhanyagolható mértékben emelkedett az elmúlt szezonban. Nem ilyen sima ügy a mérlegkészítés. Már csak azért sem, mert a hazai foci piaci értékét nehéz felmérni akkor, amikor központi direktíva alapján a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) először kötelezettséget vállal arra, hogy tulajdonrészt vásárol hazai klubokban, mert a bank "üzletet lát" a fociban. Most pedig az egészből kiszáll, mivel az új kormány kinevezte új vezetés az MFB-től "profilidegennek" érzi a mégoly piaci alapú labdarúgást is. A szurkoló pedig sose tudja meg, melyik döntés volt piaci szemléletű?
Nem egyszerű a mérleg megvonása a stadion-rekonstrukciós program esetében sem. Pedig a 200 júliusában meghirdetett, 21 milliárdos futballreorganizációs programhoz tartozó, 38 létesítményt érintő, 12,7 milliárdos állami fejlesztés elindult, zajlanak is építkezések, elkészült a Megyeri-úti és a hévízi stadion. Deutsch Tamás tavaly nyáron még azt ígérte, a ferencvárosi, a fehérvári, a debreceni és a győri felújítás 2002 szeptemberére kész lesz, de ebből egyelőre semmi sem látszik. Az ISM új vezetése szerint pedig a költségvetés alultervezett, fedezet nélkül vállalt kifizetéseket az előző kormány, s a program, ha nem is áll le, lelassul, végrehajtását átütemezik. Illetve megszellőztették: az EB-pályázatunk elbírálásától is függ a folytatás.
A reorganizációs program keretében 8,3 milliárdot szánt a kormány a csapatok számára kidolgozott hitelprogramra. Az MLL azonban a hitelt felvevőknél tulajdonrészt szerezhet, s ez, úgy látszik, visszatartotta a klubokat a hiteligényléstől. Ezért hirtelen ebből a pénzből kezdték el finanszírozni a magyar labdarúgó Szövetség, utánpótlás nevelő programját. Jó okunk van feltételezni, hogy az új kormány hivatalba lépése után megtorpan és átalakul a reorganizációs porgram. Ám jó volna, ha valaki (az ISM, az MLSZ, vagy a liga) világosság tenné, mi marad és mi nem a megkezdett programokból.
A hazai fociban ugyanis épp az tűnik a zavar legfőbb okának, hogy lehetetlen tervezni. A klubok nem tudhatják időben, milyen versenykiírás és feltételrendszer várja őket a következő évadban, az adófizető nem látja tisztán, mire költik a pénzét, a szurkoló pedig napokkal a bajnoki rajt előtt sem tudja, elindul-e kedvenc csapata a bajnokságban.