Az Európai Unió soros elnöke, Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök az EU-csúcsértekezlet nyitányán "kompromisszumra és rugalmasságra" szólította fel az unió 15 tagállamát és a 10 jelölt országot, hogy sikeresen végrehajthassák "a kontinens újraegyesítését". "Feladatunk befejezni a munkát és újraegyesíteni a kontinenst 13 évvel a berlini fal leomlása után, de még előfordulhat, hogy a bővítés kisiklik, és akkor több éves késedelmet szenvedhet" - jelentette ki a dán kormányfő. Rasmussen figyelmeztetett: az EU eltökélt szándéka, hogy csak azokkal zárja le a csatlakozási tárgyalásokat, akik elfogadják a tizenötök utolsó pénzügyi ajánlatát. Minden érintett felet kompromisszumra felszólítva, reményét fejezte ki, hogy sikerül lezárni a tárgyalásokat mind a tíz tagjelölt országgal. Rasmussen "valódi kockázatnak" nevezte, hogy ha valamelyik tagjelölttel most nem sikerül megállapodásra jutni, annak csatlakozása akár 2007-re is kitolódhat. A dán kormányfő cáfolta azokat - a nap folyamán napvilágot látott - értesüléseket, hogy új ajánlatokat tett volna a lengyel kormánynak, amely a tíz tagjelölt közül a legterjedelmesebb kívánságlistával érkezik a koppenhágai csúcsra.
Kereskedjen ezzel a hírrel a Hírbörzén!
Magyarország 2004. május 1-ig teljes jogú tagja lesz az EU-nak?
Annak, hogy Koppenhágában befejezettnek nyilvánítsák a csatlakozási tárgyalásokat a tíz jelölt országgal, egyetlen feltétele maradt: a csatlakozás pénzügyi-költségvetési feltételeiről is meg kellene egyezni Ciprussal, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Magyarországgal, Máltával, Szlovákiával és Szlovéniával. A koppenhágai csúcsra két kérdéskör maradt: az újonnan csatlakozó országok unión belüli költségvetési pozíciójának alakulása és a mezőgazdasági termelőiknek járó közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások ügye. Az EU mind ez ideig elszántan tartotta - és várhatóan Koppenhágában is tartani fogja - magát ahhoz az álláspontjához, amely szerint a bővítés pénzügyi keretei adottak, mégpedig az 1999. márciusi berlini csúcson rögzített szinten.
A tíz tagjelölt ugyanilyen elszántan hangoztatja, hogy a berlini keretek között is maradt még annyi tartalék, amennyiből az unió kényelmesen kielégíthetné a csatlakozás pénzügyi feltételeivel kapcsolatos igényeiket. A soros dán elnökség két hete kompromisszumosnak - bár egyúttal véglegesnek is - szánt javaslatcsomagban próbálta összebékíteni az egymástól meglehetősen távoli álláspontokat. Ajánlatai az agrárkifizetéseket tekintve nem nagyon tértek el az Európai Bizottság eredeti tervétől. Eszerint az új tagok gazdái a csatlakozás utáni első évben az uniós szint 25 százalékának megfelelő támogatásra lennének jogosultak; a következő két évben ez 5-5, majd évente 10 százalékkal emelkedne, s így egy meglehetősen hosszú, kilencéves átmeneti idő után érné el az akkori uniós szint 100 százalékát. Könnyítésként azonban lehetőség lenne e keretek nemzeti forrásokból történő kiegészítésére, de csak a mindenkori uniós szint 20 százalékának megfelelő mértékben.
A hét elején tartott külügyminiszteri és főtárgyalói szintű konzultációkon három tagjelölt - Ciprus, Észtország és Szlovákia - elfogadhatónak minősítette az elnökségi ajánlatokat, s ezzel a maga részéről lezárta a csatlakozási tárgyalásokat. A többi hét ország változatlanul úgy véli, hogy a támogatások induló hányadát emelni, az átmeneti időszakot pedig rövidíteni kellene; első számú vezetőik ezzel az állásponttal utaznak Koppenhágába. A közösségi költségvetéshez való viszonyát illetően ugyanez a hét ország azt tekinti elérendő célnak, hogy csatlakozása után átmenetileg se kerüljön "pénzzavarba", pontosabban, mivel ez a veszély forma szerint sem fenyeget, nettó költségvetési pozíciója érzékelhetően javuljon a taggá válás előtti utolsó évekhez képest. (MTI)